Az elképzelés egyáltalán nem új, sokszor fölmerült már, és mindig gyorsan el is vetették. A leggyakrabban emlegetett ellenérv, hogy a szülők munkaideje általában nyolc órakor kezdődik, és mi legyen kilencig a kisebb gyerekekkel. Ha héttől ügyeletet tart az iskola, a szülő ugyan le tudja adni a csemetét, aki ebben az esetben szintén hajnalban kel, majd két órát ücsörög egy gyűjtőteremben, viszont egy órával tovább tart számára is a tanítás, tehát jól kiszúrunk vele. A gimnazistáknak pedig már eleve hosszú a tanítási nap, és így még később végeznének. Ráadásul több felügyelő tanár kellene.
A kilenc órás kezdést szorgalmazók eddig arra hivatkoztak, hogy »kutatások szerint« hatékonyabb a tanítás, ha pihentebben ül be a gyerek az iskolapadba. Való igaz, a fiatalok napirendje igencsak eltolódott, sokan késő estig vagy akár hajnalig interneteznek, filmeket néznek, ezért reggelente alig bírnak kikecmeregni az ágyból. Ezen viszont nem segít egyetlen óra csúsztatás, pusztán anyai tapasztalattal előre jelezhető, hogy egy ilyen változtatásnak nem könnyebb ébredés és friss elme lesz az eredménye, hanem egy órával hosszabb csetelés a haverokkal és barátnőkkel éjszaka.”