Biszku 10

2020. június 16. 20:00

Skrabski Fruzsina
Mandiner hetilap
Egy évtizeddel ezelőtt Biszku Bélát kergettük Novák Tamással. A kommunista belügyminiszter a rendszerváltás után sokáig nem nyilatkozott, végül azonban győzött a hiúsága.

Skrabski Fruzsina írása elődlapunk, az Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek Mandiner hetilap-beli rovatából

 

Emlékszem, a fejemben dobogott a szívem, amikor nagy nehezen megszereztük Biszku Béla telefonszámát, és az 1956 utáni megtorlások rettegett vezetője beleszólt a kagylóba: „Persze, gyertek!” Aludni se tudtam az azt megelőző estén. Mielőtt először beléptünk a házába, megadtam a címét a férjemnek és a szüleimnek, hogy ha nem jövök haza, akkor ott vagyok a kertben elásva. Egyszer felpattant interjú közben. Tamás odasúgta, hogy most hozza a szolgálati pisztolyát –

de csak egy Marx-kötetet hozott, és abból olvasott fel nekünk.

Az első találkozás után fél óráig mostam a kezemet, mert mégiscsak kezet fogtam egy tömeggyilkossal. A tömeggyilkos egyébként megszeretett engem. Mindig érdeklődött felőlem, ha Tamás felhívta, de akkor én nem Fruzsi voltam, hanem Zsuzsi.

Hiszen álnéven jelentkeztünk be: Zsuzsi Márokpapiból, Biszku szülőfalujából. Ügyesen sikerült a konspirációnk, volt fedőszervünk, egy helyi egyesület, amit a polgármester ajánlott fel. Voltak kontaktembereink, nénik, bácsik, akik ismerték Bélát még a gyerekkorukból.

Bűn és büntetlenség

Bár a többség örült a filmünknek, azért

páran felvetették, hogy átvertünk egy öregembert.

A kérdés: etikus-e átverni azt, aki ezrek életének tönkretételéért és százak haláláért felel? Nyilván etikus, hiszen jogi úton soha nem számoltatták el őt, és az igazság­érzetünk azt diktálta, hogy ne élje le a kényelmes buborékban az életét, ahol a régi elvtársak bazseváltak neki. 

Az ugyanis hamar kiderült, hogy Biszku Béla kommunista belügyminiszter, az 1956 utáni megtorlások fő felelőse a rendszerváltás után aggódott kicsit, de aztán hamar rájött, hogy kutya baja se lesz. Az ügyvédje azt tanácsolta, hogy ne nyilatkozzon senkinek. Ezt ő be is tartotta, cserébe maradt a budai hegyvidéki lakás, kiemelt nyugdíj, kommunista gyűlések egy alagsorban, a régi elvtársak, akik a boltban, a hivatalban veregették a vállát.

Aztán egy évtizeddel ezelőtt elvesztette az éberségét, győzött a hiúsága. Azt mondtuk neki, hogy büszkék vagyunk falunk híres szülöttére, ezért szeretnénk róla írni az almanachban. Ő pedig elhitte ezt, és a kameránk elé ült.

Utolsó találkozásunkkor bevallottuk neki, hogy átvertük.

Mintha megkönnyebbült volna: nem zavart el minket, hanem elkezdett összevissza beszélni.

Hogy zsidót küldtek a Vatikánba követnek, és ez hiba volt; hogy miként udvaroltak neki a nők; hogy Ceaușescu úgy rettegett magyarországi látogatásakor, hogy a brindza sajtot Romániából hozták neki a szolgái, és csak azt merte megenni. Még aláírt egy beleegyező nyilatkozatot, hogy mindent felhasználhatunk, amit fölvettünk.

Aztán a díszvetítést letiltotta a lánya az Urániában, mondván, hogy a család nem járul hozzá. A világ legjobb marketingje volt a letiltás: minden médium írt róla, parlamenti bizottságot hívtak össze, és két­ezer ember nézte meg az első estén a Bűn és büntetlenség című filmünket. Tízezren látták moziban, félmillióan töltötték le a netről. A Biszku-sztorink ötlete az UFi–Reakció–Mandiner közösségéből indult, oda írtunk együtt Tamással, videókat is készítettünk, és végül több kollégánk is részt vett a filmben.

Biszkut végül bíróság elé állították,

ám addig húzódott az ügye, amíg meghalt, és így nem kellett az életében bűnhődnie.

De megmaradt a hatalmas élmény, amit a forgatás alatt átéltünk; megmaradt az alkotóközösségünk, mert azóta is barátok vagyunk, és együtt dolgozunk. Ott van a sok köszönet, amit az áldozatok családtagjaitól kaptunk. És ott van egy példa minden mai fiatalnak, hogy egy kamerával börtönt nem, de igazságot még lehet szolgáltatni. Az emberek megvetése pedig súlyosabb a börtönnél.

 

Összesen 66 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Majd ha befejezte életművét.

Te egy ökör vagy, barátom! És süt belőled, hogy nem éltél akkor vagy nem itt éltél. Ugyan hogy kellett volna nyolcszázezer ember haja szálait görbíteni? Az apósodét, anyósodét, rokonodét, barátodét és barátod szüleiét, kedves tanárodét, remek kollégádét, korrekt főnöködét, akik elmagyarázták neked, hogy működik a rendszer és védtek, amikor kimondtad az igazat. Akik 63 után kaptak egy ajánlatot Kádártól, hogy 'aki nincs ellene, az vele van' és aki még csatlakozik is hozzá, az lehetőséget is kap, részt vehet egy korlátozott, de élhető élet kialakításában. És háttérbe szoríthatják vagy legalább ellensúlyozhatják a vérgőzös barmokat.

És ők annak tudatában, hogy az ő életükben az a rendszer nem fog változni, hogy 'a ruszkik is itt lesznek kétszáz évig, mint a török', élni pedig kell, beleléptek az egyezségbe. Bele is torzultak egy kicsit mind, de örültek és megkönnyebbültek, amikor mégiscsak jött a rendszerváltás.

Aztán ott voltak a nyolcszázezer között, akik meggyőződésből és a hatalom élvezete miatt csatlakoztak. Akik önként nyaltak, dicsőítettek, fenyegettek és szorongattak másokat. És képesek lettek volna ennél többre is, ha azt várják tőlük ... Akiket kerültünk és utáltunk. Maximum pár tízezren voltak a nyolcszázezerből. És voltak hasonlóak ennyien a nyolcszázezren kívül is.

A náci pártban ennél jóval többen voltak és nem csak egy élhetőbb élet kialakításában voltak partnerek, hanem egy mindent szétromboló háborúban is, mégsem görbítették a hajuk szálát, csak a vezetőket és a tömeggyilkosokat fogták felelősségre. Százezreket és milliókat nem lehet megbélyegezni és hátrányos helyzetben tartani, sem vádló vagy tisztázó pereket lefolytatni ellenük. Különösen, hogy meghatározó többségük kiváló és nélkülözhetetlen szakember volt.

A szarházik pedig elbújtak mögéjük és elvegyültek közöttük a rendszerváltozás után, és kussoltak egy ideig. Őket is csak jogi eljárások során lehetett volna leleplezni, ameddig éltek és emlékeztek azok, akik tanúskodhattak arról, mit tettek és kik voltak. Sajnos azonban voltak a rendszerváltó kormánynak ennél sokkal fontosabb feladatai is.

A még élő kommunista vezetőket valóban felelősségre lehetett volna vonni, ha megvan hozzá a társadalmi és politikai konszenzus. Csakhogy nem volt meg. Az ellenzékbe került egykori ellenzék pár hónap után puccsolni akarta a kormányra kerülteket, s az SZDSZ sajátos és ellentmondásos összetételét most ne is bontsuk ki. A szarházik egy része egyenesen mögéjük bújt. Az 'aki nem volt ellenük' tömegeket nem érdekelte a felelősségre vonás, sokan a rendszerváltók között is örültünk, hogy erőszak és vér nélkül megtörtént, amit nem is reméltünk nem sokkal korábban. És bizony, 90-től 56, de már 63 is nagyon messze volt. A forradalom utáni leszámolás és az erőszakos kolhozosítás felelősei meghaltak vagy megvénültek. (Ez azért nem az igazi nürnbergi perhelyzet.) Az utánuk jövőknek pedig nálunk szerencsére nem volt módjuk gyilkolászni, mint a többi kommunista országban.

Aki mindezt nem érti vagy nem tudja, mégis nyolcszázezer 'kommunista' hajagörbületével hadonászik, az ostoba.

Szép munka volt Fruzsi, anno láttam én is. Gratulálok!

Van, aki egyetlen dologból sem él.

Hülye vagy, oltári nagy ökörségeket beszélsz és nem vagy képes értelmezni egy magyar szöveget. Nekem mondod, hogy bolsevik, te ballikos szarházi! Elegem van már a hülyeségeidből, úgyhogy elválnak az útjaink.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés