Tessék mondani, Arany János szobrát mikor döntjük le?

Amerika lángokban áll, és a kikényszerített bűntudattól térdepel. Szinte alig van már olyan állam, ahonnan ne érkeznének hírek a menetrendszerű vandalizmussal kísért demonstrációkról. A társadalmi egyenlőséghez vezető út felgyújtott autókkal, kifosztott üzletekkel, terepjáróval hazafurikázott lapostévékkel van kikövezve.

Amerika sok sebből vérzik, ahogy az efféle akcionizmus is. Ősi igazság: erőszakra nem lehet erőszak a válasz. Az első tüntető, aki felemelt egy követ, hogy bezúzzon egy kirakatot, a mozdulatával hiteltelenítette az emberjogi mozgalom minden célját. A pusztítás, fosztogatás és a kritika tabusítása nem szolgálhat semmiféle egyenlőségpárti törekvést,

A földindulás ugyanakkor jóval több az autógyújtogató tettlegességnél: George Floyd tragédiája újra lángra lobbantotta az amerikai campusokon eddigi is parázsló szobordöntögető hevületet, ami gyorsan átterjed Európára is. 

Persze itt sincs új a nap alatt. Ami most Amerika nagyvárosaiban és az angol köztereken folyik, egy évtizedek óta tartó szimbolikus térfoglalás látványos kicsúcsosodása. A píszi nyelvformáló diktatúrája és a túlhajtott LMBTQ-mozgalmak után most a történelem átértelmezése zajlik. Izomból és megkérdőjelezhetetlenül. Érdemes észrevenni, itt rég nem arról van szó, hogy átrendezik a köztereket, erőszakkal távolítanak el bizonyos nemkívánatos szobrokat.

egy alternatív mitológiát alkotva. Utoljára talán a marxista történelemszemlélet illesztett ilyen kérlelhetetlen sablonokat a mögöttünk hagyott évszázadokra.

A felhorgadó, újfajta érzékenység ugyanezt teszi, átszínezi a múltat: kontextusából, kulturális szövetéből önkényesen kiragadott gesztusok és félmondatok alapján osztja jókra és gonoszakra a történelmet. Csakhogy épp ezáltal válik önmaga szomorú paródiájává is a felbuzdulás: olyan történelmi személyek és szellemi teljesítmények kerülnek máglyára, amelyek végső soron ahhoz járultak hozzá, hogy fejlett világunk szabadságjogai létezhessenek.

Így lesz abszurd módon nemkívánatos a fasizmus ellen harcoló Churchill, mert a brit világuralmi politika megtestesítője, és mert – ne feledjük – fehér volt. Így kerül indexre a „rabszolgaságot eufemizáló” Elfújta a szél (aminek első filmváltozata repítette az Oscar-díjig Hattie McDaniel afroamerikai színésznőt, ahogy arra Nyáry Krisztián emlékeztetett), és így akarják eltüntetni Thomas Jefferson szobrát, aki rabszolgatartó nagybirtokos famíliába született, de egyébként,

Talán ennél is meghökkentőbbek az angliai Poole városkájából szállingózó hírek: a cserkészet alapítójának, Lord Baden-Powellnek a szobrát távolítják el biztonsági okokból, ugyanis az angol tábornok a fejére a rasszizmus vádját olvasták. A mozgalmat kevéssé ismerőknek: a cserkészek által csak Bi-Pinek becézett alapító a világ legnagyobb ifjúsági mozgalmát hozta létre, ami nemre, bőrszínre, nemzetre, vallásra és világnézetre való tekintet nélkül biztosít egyedülálló lehetőséget minden fiatalnak. Az ő érdeme, hogy a cserkészcsapatokban a társadalmi korlátok világszerte elmosódhatnak, és hogy egy férfiközpontú korszakban a lányok is lehetőséget kaptak a cserkésztevékenységre.

Ha azt gondoljuk, hogy az értékek totális felforgatása csak a jóléti Nyugaton zajlik, vessünk fentebb egy rövid pillantást egy hazai szélsőbaloldali portál bejegyzéseire: az AntifaInfo Budapest megfellebbezhetetlen logikával vezeti le a fosztogatások jogosságát. Ha nincs magántulajdon, nincs kapitalizmus, nincs környezetszennyezés, ergo a boltok kifosztása szükségszerű. Pofonegyszerűen hangzik, nem? Ezen talán most nevetünk, de kíváncsi vagyok, hogy a nyugati tendenciákra oly fogékony haladó gondolkodásúak

Tudják, ő volt az fickó, aki a hagyományos női szerepfelfogással büntette az örökkön mosni kényszerülő Ágnes asszonyt, leplezetlen xenofóbiával viszonyult a Szondit legyőző Alihoz, és egyébként a Híd-avatásban a zöld gondolkodás jegyében egyetlen bicikliutat sem álmodott a Margit-hídra...