Belaktam ezt a teret, széltében-hosszában – az én Trianonom

2020. június 4. 7:20

Ádám Rebeka Nóra
Mandiner
Kész a leltár.

A Mandiner szerzőinek Trianon-cikksorozata a 100. évfordulón

 

Mit jelent nekem Trianon 100. évfordulója? – tettem fel a kérdést magamnak. Rájöttem, hogy tulajdonképpen belaktam ezt a szimbolikus teret. Széltében-hosszában. Úgy élek benne, ahogyan ebben rendeltetés-szerűen élni kell. Fittyet hányva a határokra, amelyeket száz éve húztak azok, akik végleg tönkre akartak tenni, szét akartak szakítani bennünket. Nem sikerült.

Itt minden összetartozik, nem csak a táj, hanem a lelkek is.

Kész a leltár

Négy évnyi élet Kolozsváron. Egy csodás egyetem és két szak a Babeș-Bolyain. Egy igazi jóbarát Nagyváradról és egy Sepsiszentgyörgyről. Négy lakótárs a Partiumból, kettő Székelyföldről, és számtalan kedves ember Erdély minden részéről. Egy délvidéki kötődésű szerelem és egy erdélyi szerelem, mindkettő a maga örömével-nyűgével-bajával. Barátok Kárpátaljáról, akikkel Hollandiában sodort össze az élet, amikor Magyarország kijutott az EB-re, és fiatalok Felvidékről, akikkel kisebbségi jogvédő egyetemeken cseréltünk eszmét.

Egy fiatal pár Délvidéken, akikhez sokszor átjártunk, mindig megvendégeltek. Most már hárman vannak. Isten áldja őket! Szőlőtelepítés Adán, kocsmázások Zentán, népzenei fesztivál Becsén, amit egy szerb rezesbanda bojkottálni próbált. Egy apuka emlékképei,

aki a délszláv háborúról tudósított,

és családja, aki Baranyába menekült mikor a fiúk még egészen pici volt.

Isteni finom sörök Párkányban, színjátszás a székely Osonó Társulattal, és egy román prímás, aki szebben játszik magyar népzenét, mint bárki más. Utcazene fesztivál Szentgyörgyön, Székelyföld bebarangolása keresztbe-kasul, vadkemping a Hargitán, hegyi patakban hűtött üdítővel és medvelábnyommal a sárban. Kallós Zoli bácsi hagyatéka Válaszúton, és egy nem várt találkozó Prágában egy baráttal Rozsnyóból.

Két osztrák-magyar unokatestvér és egy székely sógorjelölt. Egy munkahely Erdély Kortörténeti Gyűjteményében, két gyakornoki program a nemzetpolitika szférájában, és egy harmadik egy olyan képviselő mellett, akinek a legnagyobb szívügye az összmagyarság. Egy díjnyertes TDK, amit a kárpátaljai, velem egykorú fiatalok orosz-ukrán háborúba való besorozásának megrázó történetei inspiráltak, és egy kedves erdélyi pár, akik felvettek kocsival a tárnoki kőfejtős trance után. Random bulik Marosvásárhelyen, Kolozsváron és a Bácsi-erdőben, és rengeteg határon túli népzenész-táncos cimbora a budapesti táncházakból.

Egy csángó srác Gyimesből, aki úgy énekel mint a kisangyal, és dalokat tanított nekünk Zeteváralján. Egy furulyakészítő székely jóbarát, aki bográcsozásra invitált bennünket a saját udvarába, pedig voltunk vagy harmincan,

és a felejthetetlen baráti összekapaszkodások a Bálványosi Nyári Egyetemen.

Egy félelmetes emlék, amikor lovaskocsival egy szakadékba borultunk, hegynek felfelé Székelyvarságra menet, és a második családom Váradon, akikhez bármikor fordulhattam segítségért. Egy csöndes beregszászi csoporttárs az Eltén, aki keveset szólt, de akkor olyat... Jogászlányok Újvidékről, tábor a Retyezátnál, és egy diploma az erdélyi magyar szórványoktatás helyzetéről.

Egy év utazás, interjúzás és anyaggyűjtés keresztbe-kasul Erdélyben (Arad, Temes, Hunyad, Krassó-Szörény, Fehér, Brassó, Szeben, Maros, Beszterce-Naszód, Máramaros, Kolozs, Szilágy, Bihar, és Szatmár megyékből), hogy lássam, hogyan próbálnak magyarul tanulni és tanítani a nemzet és a nyelv határán. Sikertörténetek, kudarcok, elvégzett és elvégzendő feladatok, bezárt magyar iskolák és tagozatok sokasága, csökkenő gyereklétszám, egyre fogyó magyarság, derekasan küzdő igazgatók, tanárok, képviselők, egyházi elöljárók és alpolgármesterek vagy épp teljes képviselet nélküliség.

Szívszorító dél-erdélyi helyzet,

harc a magyar diákokért, hogy melyik iskola létszámát gyarapítsák.

Egy mezőségi falu, amit a románok „Fabrica de unguri” (a „magyar gyár”) néven emlegetnek.

Zarándoklat Böjte atyával és az árva gyerekekkel, ahol egy román kisfiú minden imát magyarul mondott, mézeskalácsozás Karácsony előtt Temesváron, és egy hűvös, de csöndes szállás egy kedves néninél Aradon. Sírás a csíksomlyói búcsún, igazi székely vendéglátás Csíkszentdomokoson, a világ tetején, ahonnan ellátni mindenhová, és ahonnan nagy kedvencem, Márton Áron püspök származik. Házi sajt, kolbász, pálinka, zakuszka, pacalleves,

séták a Házsongárdi temetőben, amit egyszer sem bírtam ki könnyezés nélkül.

Interjú Tőkés Lászlóval, Kelemen Hunorral, Böjte Csabával, az új gyulafehérvári érsekkel, és beszélgetés csíki ferencesekkel. Egy ortodox pópa, aki a gyermekét magyar iskolába íratta, mondván, hogy azt szeretné: becsületes ember váljék belőle. Misék a jezsuitáknál, szomorú december elsejei nagy-román egyesülési ünnepek, amikor fájó szívvel bóklásztam Kolozsvár utcáin a kék-sárga-piros tengerben. Március 15., október 23., június 4. megélése külhonban, amiknek egész más a hangulata, mint itthon.

Sírva vigadás Péterrévén, hazafelé nehéz volt a szív. Dekkolás Ditróban, lelkizések Nagyenyeden, kávézás a Bethlen Gábor Líceum könyvtáros nénijével, aki büszkén mesélt a győztes épület-visszaszolgáltatási harcokról. Egy horvát-magyar srác Eszékről, akinek a humora fergeteges, a Máltai Szeretetszolgálat önkéntes táborában megismert keresztény fiatalok a határainkon túlról, szúnyogok a Tisza szerb oldalán, és a szívem, aminek egy kis része mindezeknél ottmaradt.

Nekem ezt jelenti ez a nap.

Összesen 18 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Eddig nekem ez a sztár. Köszönet!

Hacsak nem abban sz ertelemben hasznaljak, hogy ott/itt magyar dolgok keszulnek.
Igy sem lehet ertelmes?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés