Jobboldali törzsszövetség

„A jobboldali vallja, az emberi életnek célja van: életünk egy hajszálra van felfüggesztve, de tudjuk, hogy ezt a hajszálat nem mi függesztettük fel. Az emberi létezés értelme végső soron felfoghatatlan, de hiszünk benne, hogy mégsem abszurd, tehát célja van: dolgunk van itt a földön. A hívő emberek szerint az életnek van egy transzcendens célja is.

A jobboldali számára egyértelmű, hogy a politika erkölcsi megalapozottsággal bír, jóllehet a politikai működés világa szemmel láthatóan mellőzi azt a fajta erkölcsiséget, amely a hétköznapi életünket egyébként szabályozza. Ebből azonban a konzervatív ember számára semmi esetre sem következik a politika erkölcstelen volta. A pragmatikus politika lényegéből adódóan a jelent kívánja uralni, de mindig magasabb elvek megvalósítására tör.

A jobboldali értékként tekint a keresztény kultúrára, a vallási előírásokból eredő erkölcsi rendre. Tudja, hogy egyetlen kultúra sem maradhat fenn az alapját képező vallás nélkül. Ezért, még ha nem is hívő, tiszteli az erkölcsi rendet – annak aláásásán nem dolgozik, azt felpuhítani nem akarja. Ezen erkölcsi rend tökéletlen képviselőit, a történelmi egyházak vezetőit pedig elfogadja gyengeségükkel és gyarlóságukkal együtt.

A jobboldali tiszteli a történelmi alkotmányt, nem hisz az előzmény nélküli változtatásokban. Belátja, minden politikai újításnak illeszkednie kell a magyar néplélekhez, a nemzeti karakterhez. Ebbe beleértendőek a magyar nemzeti karakter gyarló vonásai is. A magyar konzervativizmus ennek megfelelően nép-szerű.

A jobboldali szerint a magyar politikusok első számú feladata a nemzet egységének helyreállítása és fenntartása. A magyar politikai test immáron évszázada a széttagoltság állapotában van: a nemzet tagjainak mintegy harmada a jelenlegi országhatárokon kívül él. Az őshonos, határon túli magyarság a trianoni és a párizsi békeszerződések nyomán a határokon kívül rekedt; a diaszpóra tagjai pedig huzamosan külföldön tartózkodnak vagy megtelepedtek. Az ideális cél a teljes egység helyreállítása lenne, ám ennek realitása pillanatnyilag nem áll fenn.

A jobboldali ember küldetéstudattal bír: meggyőződése, hogy a magyar nemzetnek küldetése van Európában, főleg Közép-Európában. Ez a szerep egyesítő, integráló jellegű: nemzetünk tagjainak kulturális – és lehetőség szerint egyéb jellegű – hegemóniát is ki kell alakítani a Kárpát-medencében.  (...)

A jobboldal kihívója a jövőben az a közeg lesz, melynek most még igen nehéz nevet adni. A magukat liberálisnak nevező, neomarxista alapokon szerveződő erők lényegesen szalonképesebb formában vesznek részt a Nyugat szellemi rendjének lebontásában, mint annak idején a szovjetek. Mert míg a régi baloldalt kísérti a 100 millió halott réme, addig az újbaloldal trendi.

A jövő magyar jobboldalának minden bizonnyal tovább kell vívnia a jelenkor nagy csatáit. Az amerikai konzervatív mozgalmon belül az elmúlt évtizedekben lezajlott számos alapvető vita: meddig terjedjen az állami gondoskodás határa, mi a teendő a tömeges bevándorlással, lehetséges­e a multikul­turalizmus? – e problémák fáziskéséssel megérkeztek Európába is, és a II. világháború óta a legsúlyosabb kihívás elé állítják az öreg kontinenst. E kérdések megosztják az európai jobboldalt, és felülírják az eddigi bejáratott szövetségeket. Az új problémák napirendre tűzésében Közép­-Európa az élen jár: innen érkeznek a releváns problémafelvetések és a kreatív megoldási javaslatok is.

Jól látható, hogy az európai jobboldalnak, s így a magyarnak is a jövőben kettős ellenséggel kell megküzdenie: logikai értelemben elsősorban a politikai iszlámmal. A cselekvés terepén azonban leginkább a behódolókkal és az iszlám szálláscsinálóival kell konfrontálódnia, akik ugyan nem követnek el merényleteket, de tunyaságukkal, gyávaságukkal, megalkuvó politikájukkal akadályozzák a potens politikai erők hatékony és gyors fellépését Európa védelme érdekében. A politikai iszlám ugyanis cinkosra lelt a neomarxista újbaloldalban. Szövetségüket kiegészítik a jobboldal egyes elemei, olykor tehát nyomokban konzervativizmust is tartalmaz. A jövő politikája tehát a fentebb jelzett új törésvonalak mentén zajlik majd. Hazánkban 2016-­ban praktikusan nemzeti konszenzus volt a tömeges migráció káros és nemkívánatos voltát illetően, mert a kerítés felépítését és az illegális migráció feltartóztatását a kormány és az akkor legnagyobb ellenzéki pártnak számító Jobbik is támogatta. Mára azonban a helyzet gyökeresen megváltozott: az ellenzék vezető erői ismét baloldaliak, kozmopoliták, és népszerűségük növekszik a felnövekvő generáción belül.”