„Az egész világ konzervatívokra és progresszívekre osztotta fel magát. A progresszívek azon dolgoznak, hogy minél több hibát elkövessenek. A konzervatívok pedig azon, hogy megakadályozzák ezen hibák kijavítását.” Három kötetet is megjelentetett Gilbert Keith Chestertontól, a 20. századi szellemes brit gondolkodótól a Századvég. Miről szólnak és miért érdekes az író, aki egyszerre volt végzettség nélküli filozófus, teológus, katolikus apologéta, író és publicista?
Gilbert Keith Chesterton, „az ellentmondások hercege” 1874-ben született Londonban. Grafikusként végzett a University College of London művészeti iskolájában, ahol tanult irodalmat is. Felesége visszavezette Chestertont az anglikán egyházhoz, de az író végül 1922-ben katolizált. 1895-től londoni kiadóknál dolgozott, majd 1902-től újságot is ír. 1925-től saját lapja is volt, a G.K.'s Weekly, amit haláláig megjelentet. A hatalmas termetű Chesterton (134 kilogrammot nyomott) 1936-ban hunyt el. Életműve nyolcvan könyv, több száz vers, kétszáz elbeszélés, jó pár színjáték és rengeteg esszé.
Magyarul ugyan több műve is megjelent, néhány többször is, vagy akár töredékesen, ám a kommunista évtizedek nem kedveztek újrakiadásának. Irodalmi alkotásai közül az egész életén át írt krimisztorik, a Bown atya-történetek a legkiemelkedőbbek, melyekből jó pár már megjelent hazánkban különféle kiadóknál.
A Századvég nemrég azonban három Chestertonnal is megajéndékozta a magyar olvasóközönséget. A józan ész nevében lényegében egy gazdasági javaslat, A Mi a baj a világgal? egy tematikus essszégyűjtemény, A Szökevény Kocsma pedig arról szól, hogy London behódol az iszlámnak, a sör és a whisky európai fővárosában betiltják az alkoholt, a kocsmának szökevényként kell menekülnie, hogy életben maradhasson – a kötetet 1914-ben adták ki először.
Banális cím – ki vesz meg ilyen könyvet és vajon miről szólhat? – merülhet fel bennünk a kérdés. Nos, Chesterton először 1926-ban megjelent munkája (angol címe: Outline of Sanity) a disztribucionizmus egyik alapműve (a másik alapmű szerzőtársáé és barátjáé, Hilaire Bellocé, a The Servile State; a két szerző annyira egy húron pendült, hogy Chesterbellocnak is hívták őket).
Chesterton szerint a szocializmus csak a kapitalizmust testesíti be, és az igazi megoldást a sok kistulajdonos társadalma lenne. A túl sok kapitalizmus valójában túl kevés kapitalistát jelent, és a kis magántulajdonok biztosítják számunkra az igazságosságot és a függetlenséget: az „egyik erő az államszocializmus, a másik a nagytőke. Ők ketten egy szellem immár, s hamarosan egy testté is lesznek. (…) semmi kétség, milyen jellegű világ lesz az, amit ezek ketten létrehoznak. A szervezettség, a szindikáció, a szabványosítás világa lesz. Mindenki egy univerzálisan elfogadott séma szerinti kalaphoz, házhoz, szabadidőhöz és gyógyszerekhez juthat majd hozzá, egy széleskörű, jól kidolgozott rendszer fogja táplálni, öltöztetni, oktatni és vizsgálni…”.
A szocialisták szerint a kapitalista tulajdonkoncentrációból csak előre, az állami koncentráció felé vezet az út; Chesterton szerint viszont épp a dekoncentráció a megoldás – ahogy a Mi a baj a világgal?-ban fogalmaz: „az egyetlen lehetőség az előrelépésre a visszalépés”.
Persze a megvalósítással és az elképzelés realitásaival kapcsolatban lehetnek kételyeink visszamenőleg is. „Három hektár és egy tehén”, mondta Chesterton, ami nem biztos, hogy elég lett volna egy család megélhetéséhez. A két világháború közti magyar népi írók, például a Cifra nyomorúság szerzője, a nagybirtok-koncentráció miatt kesergő Szabó Zoltán viszont minden bizonnyal üdvözölték volna Chesterton elképzelését.
beleértve a konzervatív klubokat is. Úgy gondolta, hogy ezek a „bölcsek azt sem tudják a mindennapi emberre bízni, hogy a saját otthonát irányítsa, azt pedig különösen ellenzik, hogy az államot irányítsa. Valójában semmiféle politikai hatalmat nem akarnak adni neki. Hajlandók adni neki egy szavazatot, mert régen rájöttek, hogy ahhoz semmi hatalmat nem kell társítani. Házat, feleséget, gyermeket, kutyát, tehenet, vagy egy darab földet nem hajlandók adni neki, mert ezek a dolgok valódi hatalmat adnának a kezébe. Szeretnénk megértetni, hogy politikánk lényege: hatalmat adni az átlagembernek azáltal, hogy megadjuk neki e dolgokat.”
Mi a baj a világgal?
„Egy nagyon formátlan és inadekvát könyvet írtam” – fogalmazott ezen 1910-es munkája dedikációjában a szerző, aki a máig bizonyítatlan, saját maga által terjesztett szóbeszéd szerint amikor a The Times szerkesztője megkérdezte tőle, hogy mi a baj a világgal, annyit válaszolt: „én”. A Mi a baj a világgal? több részre oszlik,
az imperializmusról, avagy a férfi körüli tévedésről; a feminizmusról, avagy a nővel kapcsolatos tévedésről; a nevelésről, avagy a gyermek körüli tévedésről, s végül az otthonról.
A neveléssel kapcsolatban pedig úgy vélekedett: miközben sokan azt szorgalmazzák, hogy a dogmákat le kell választani a nevelésről, épp a dogma az, ami nélkül nincs nevelés. S az olyan tanító, aki nem dogmatikus, egyszerűen nem tanít.
Haladás és változás
A Szökevény Kocsma szépirodalmi alkotás, így nem spoilereznénk el, mi van benne, mindenesetre a könyv valahol egy Houellebecq-előkép, vagy inkább mondhatnánk, hogy Houellebecq jár A Szökevény Kocsma nyomában; bár a francia szerző világa gondterhelt, Chestertoné pedig humoros.
Chestertont gyakran vádolták azzal, hogy úgymond „középkori”. Ő felvette a kesztyűt, és nem azzal válaszolt, hogy visszautasította ezt, hanem azzal, hogy felvállalta: „a modern nézőpont következményeként az emberek azért fedeznek fel új ideálokat, mert a régiekhez már nem mernek közelíteni. (…) Ha meg kell mondanom, hogy mi a baj, az elsődleges bajok közül is legelsőként említeném azt a mély és kimondatlan modern feltevést, hogy minden, ami elmúlt, egyszersmind lehetetlenné vált. A modernek egyik igencsak kedvelt és gyakran hangoztatott metaforája a következő: ’az órát nem lehet visszatekerni.’ Csakhogy egyszerű és nyilvánvaló tény, hogy vissza lehet tekerni.”
Sőt, ugyanígy a társadalom, lévén emberi alkotás, rekonstruálható bármely olyan terv szerint, amely valaha létezett.
Sőt: „Az egész világ konzervatívokra és progresszívekre osztotta fel magát. A progresszívek azon dolgoznak, hogy minél több hibát elkövessenek. A konzervatívok pedig azon, hogy megakadályozzák ezen hibák kijavítását”.
Chesterton nem hisz a spontaneitásban: „minden konzervativizmus azon alapul, hogy ha a dolgokat magukra hagyjuk, megmaradnak eredeti állapotukban. Csakhogy ez nem igaz. Ha valamit magára hagyunk, a változások özönének tesszük ki.” Sőt: „semmi okunk, hogy fellázadjunk a régi ellen; az ellen kell föllázadnunk, ami új.”
Chesterton humoros, polemikus, megkapó és meglepő: úgy kritizálja a világot, hogy nem gondterhelt és nem görcsös; inkább energikus és lendületes. Van mit tőle tanulni.
Gilbert Keith Chesterton: Mi a baj a világgal? Századvég, 2019.
Gilbert Keith Chesterton: A Szökevény Kocsma. Századvég, 2019.
Gilbert Keith Chesterton: A józan ész nevében. Századvég, 2019.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A legfrissebb adatok szerint az amerikai gazdaság ereje nemcsak fennmaradt, hanem tovább is erősödött a globális kihívások közepette.
Az Európai Unió olyan feltételeket szab, mintha azt mondanák egy országnak: vágd le a lábad, és akkor kapsz pénzt – tette világossá a miniszter.
Az előzetesből szabadult polgármester költségracionalizálást emleget.
Az iszlamista eredőjű antiszemita támadások világszerte szaporodnak, a keresztények és a zsidók napi fenyegetésben élnek szerte a világban.
Hát fogass fegyvert a saját gyerekeiddel, Öreg, ne a mieinkkel!
A miniszterelnök személyesen küldött ajándékot egy „Edina” nevű hölgynek, mellé pedig egy sokatmondó bibliai idézetet írt.
A legfrissebb adatok szerint az amerikai gazdaság ereje nemcsak fennmaradt, hanem tovább is erősödött a globális kihívások közepette.
Az Ukrán Fegyveres Erők vezérkarának tájékoztatása szerint az orosz erők jelentős fölényben vannak élőerőben és haditechnikában is.
