A fertőzött kevesebb, a kérdés ugyanannyi

„A koronavírus egyre több kérdéssel hagy minket itt (remélhetőleg) egy átmenetileg nyugodtabb nyárra. Olyan kérdésekkel, amelyeket március óta teszünk fel folyamatosan, és amelyekre azóta sincs érdemi válasz.

Nem tudjuk, hogy lesz-e második hullám. Csak annyit tudunk, hogy Kínában már újra több mint százmillió embert vontak karanténintézkedések alá. Tudjuk, hogy akár egy tünetmentes fertőzött is ezreknek adhatja át a kórt, mint ahogy a szöuli szórakozónegyedben történt. Nem tudjuk, hogy lesz-e vakcina. Mert ez attól függ, hogy az immunitás ki tud-e alakulni a betegséggel szemben tartósan. Egyelőre ez utóbbi is bizonytalan, pedig lassan fél éve a világ számos laboratóriumában erre keresik a választ.

Nem tudjuk, hogy a körülbelül két hónapos karantén mennyi mentális problémát okozott: bár láttuk a családon belüli erőszak növekvő mutatóit, egyelőre még tartanak az első átfogóbb kutatások a psziché területén. Vajon a lelassult élet egyes új részeit megtartjuk-e továbbra is? Vagy a bevásárlóutcák újranyitásakor látott tömegjelenetek jelentik a valóságot, és ami visszatérhet a régi kerékvágásba, az vissza is tér?

Nem tudjuk, hogy hogyan és pontosan mikor terjedt el Vuhanból a vírus. A kínaiak azóta már egyetlen tollvonással 50 százalékkal megemelték a halottak hivatalos számát. Aztán tagadták, hogy lennének új esetek, amelyek most már más tartományok nagyvárosait is érintenek. Amíg a gócpontot nem lehet érdemben vizsgálni, amíg a kínai kommunisták a saját hatalmuk megtartása érdekében csak részleteket tárnak fel az igazságból, nehéz lesz megérteni a járvány első fordulatait.”