Steinmeier szerint hetvenöt éve felszabadították a németeket

2020. május 8. 17:28
Az államfő azt mondta, hogy most saját magukat kell megszabadítaniuk a németeknek, méghozzá a nacionalizmus kísértésétől. Az AfD szerint a második világháborút lezáró kapitulációs okmány napja nem alkalmas az ünneplésre.

„Csak megszakadt szívvel lehet szeretni Németországot” – mondta Frank-Walter Steinmeier német államfő pénteken Berlinben a második világháború végének 75. évfordulója alkalmából tartott emlékünnepségen.

Meg kell szabadulni a nacionalizmus kísértésétől!

A szövetségi elnök a háborúk és önkényuralmi rendszerek áldozatainak emlékművénél (Neue Wache) tartott ünnepségen kiemelte, hogy a német történelem az emberek millióinak legyilkolásért és millióknak okozott szenvedésért viselt felelősség súlya alatt megtört történelem. A második világháborúban történetek miatt „megszakad a szívünk”, és ezért „ezt az országot csak megszakadt szívvel lehet szeretni”.

Aki ezt nem tudja elviselni, és le akarja zárni a történelemmel szembenézés folyamatát, nemcsak a háború és a náci diktatúra katasztrófáját szorítja ki a tudatából, hanem „leértékeli mindazt a jót, amit azóta elértünk, és tagadja demokráciánk lényegét” – mondta Frank-Walter Steinmeier. Ennek a katasztrófának a tanulságaiból rakta le a nemzetközi közösség 1945 után az emberi jogok, a nemzetközi jog, a béke és az együttműködés szabályainak közös alapját, és Németország a nemzetközi rendet fenyegető tényezőből a közös rend védelmezője lett. Ezért „nem szabad hagynunk, hogy a szemünk láttára bomoljon fel ez a békerend”, és „nem törődhetünk bele az elidegenedésbe mindazoktól, akik felépítették” – mondta a német szövetségi elnök, kiemelve, hogy Németország „nem kevesebb, hanem világszerte több együttműködést akar, a világjárvány elleni harcban is”.

Mint mondta, a németeket 1945. május 8-án felszabadították, de ez nem lezárt folyamat, alanyai pedig nem csak passzív résztvevők lehetnek. Hetvenöt éve „felszabadítottak minket, most viszont saját magunkat kell megszabadítanunk”, méghozzá az „új nacionalizmus kísértésétől”, a „tekintélyelvűség csábításától”, a nemzetek közötti „bizalmatlanságtól, elzárkózástól és ellenségeskedéstől", és "a gyűlölettől, az idegenellenességtől és a demokrácia megvetésétől”, mert ezek mind „a régi rossz szellemek új köntösben”. A felszabadítás 75. évfordulója hatalmas változások és roppant bizonytalanság közepette érkezett el, nem csak a koronavírus-világjárvány miatt. Ma még nem tudni, hogy a németek mikor és hogyan emelkednek ki a válságból, azt viszont tudni, hogy erős volt az ország, a demokrácia és a közös erőfeszítések sikere iránti bizalom, amikor a válság lesújtott rájuk. Ez megmutatja, hogy „végtelenül nagy utat tettünk meg 75 év alatt", és "reményt ad mindahhoz, ami előttünk áll” – mondta Frank-Walter Steinmeier.

A hitleri Németország hadserege, a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról szóló nyilatkozat 1945. május 8-án éjjel 23 óra 1 perckor életbe lépett, ezzel az európai hadszíntéren véget ért a második világháború.

A kapitulációs okmányt Berlin egyik keleti, Karlshorst nevű városrészében, egy katonai kiképző központ tiszti kaszinójának nagytermében írták alá. Berlinben a járvány miatt elhalasztották az évfordulóra rendezett megemlékezéseket, találkozókat, iskolai tanulmányutakat, kiállításokat, köztük a szövetségi parlament (Bundestag) épülete, a berlini Reichstag körül felállítani tervezett szabadtéri kiállítást, amelyre százezer látogatót vártak. Csak a háborúk és önkényuralmi rendszerek áldozatainak központi emlékhelyénél tartottak egy rövid megemlékezést, amelyen a legfőbb közjogi méltóságok, az államfő mellett a kormányfő, a Bundestag és a törvényhozás tartományi kormányokat összefogó kamarája, a Bundesrat elnöke, és az alkotmánybíróság elnöke vett részt.

Az AfD máshogy látja

Május 8. nem ünnep-, vagy emléknap Németországban – bár a 75. évforduló alkalmából a tartományi rangú fővárosban kivételesen munkaszüneti napot rendeltek el –, és az évfordulóhoz közeledve a német nyilvánosságban felerősödött a vita arról, hogy megfelelő-e ez a szabályozás. A vitában élesen bírálták a Bundestag legnagyobb ellenzéki pártja, a jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) tiszteletbeli elnöke és társ-frakcióvezetője, Alexander Gauland hozzászólását, miszerint május 8. nem alkalmas az ünneplésre, mert a német történelem „ambivalens”, kétértelmű napja.

1945. május 8. a koncentrációs táborok rabjainak valóban felszabadulás volt, de Németország számára „a teljes vereség”, és a társadalmi, történelmi folyamatok alakítására való képesség elveszítésének napja is – vélekedett a politikus. Aki május 8-át a „teljes vereség” napjának tartja, az „a barikád rossz oldalán áll” – értékelte Alexander Gauland szavait az ugyancsak ellenzéki Zöldek egyik vezető politikusa, Cem Özdemir egy Twitter-bejegyzésben. A Bundestag egyik korábbi elnöke, a legtekintélyesebb német politikusok közé tartozó Wolfgang Thierse pedig hangsúlyozta: valójában "nagyszerű", hogy a náci Németország elveszítette a folyamatok alakításának képességét, mert így nem folytathatta tovább pusztító hadjáratait és nem terjeszthette ki diktatúráját az egész kontinensre. „Hála Istennek, hogy így történt” – mondta a szociáldemokrata politikus pénteken a Deutschlandfunk országos közszolgálati rádiónak.

(MTI)

Összesen 141 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tényleg jobb, hogy abbafejezték a tömeggyilkolást. A nyugati részre értelmesen használható a "felszabadulás"-szó.

Azert azt sem mondhatnank, hogy mostansag nem terrorizaljak Europa nagy reszet.
Vannak dolgok, amik nem valtoznak.

A németek megkapták a jólétet, jobban élhettek, mint néhányan a győztesek közül. Cserébe nem lehettek, ma sem lehetnek németek, múltjukat a hitleri időkre redukálták, és ha felelnék a fejüket, jönne a nácizás, antiszemitázás. Mára egy agymosott nép lettek. Bismarck elsírná magát, ha ezt látná.

Légy nyugodt, egymás között, sör mellett azt mondják: kapjátok be, az égész világnak össze kellett fogni, hogy minket lenyomjatok.

A gyűlölködős dumádon meg röhögök, nézd meg, hogyan tombolnak habzó szájjal a képviselőid, nézd meg, hogyan vicsorgott az EP-ben Cohn Bendit, vagy Verhofstatt, mutass egy ugyanígy viselkedő jobboldali képviselőt, aztán dumálj.

Mint ahogy az I. után 1920-ban, Párizsban elkezdődött anno, a II. vh.,
1945.május 8-án nem a II. Világháború ért véget, hanem a III. kezdődött el.
És valószínű, ez lesz az utolsó, mai fogalmaink szerint, és senki nem tudja, mikor ér véget...
És azt sem, lesz-e győztes (valószínű, nem). Esetleg az édesvízi krokodilok, már ahol nem rohad meg végleg az édesvíz (is)...
Mindez miért is?
Ugyanazért, amiért az I., a II. történt: egy beteg embercsoport, amely elragadta a hatalmat, pontosabban: uralmat és azóta is bitorolja.
Jelenleg: mindenekelőtt fizetett "civil" aktivistái, a Soros-csapatok révén, ezen kívül magukhoz ragadták a társadalom kulcsfontosságú csomópontjait (amit persze elhallgatnak, hogy a polgárok ne ismerhessék fel őket)...

Én azt hiszem, hogy maga egy ócska gyűlöletzsidó, aki mindenkit nácinak tart.

És te erről hallottál már, csak kérdem:
Box Hill 2020. május 8. 19:39 1
@OberEnnsinnen
Rosszabb:
Winston the spendaholic: He teetered on the brink of bankruptcy and was saved by secret backhanders. Yet a new book on Churchill's finances reveals he spent £40,000 a year on casinos and £54,000 on booze
• Churchill spent most of his life swimming in a mountain of personal debt
• Gambled equivalent of £40,000 a year on holidays to the south of France
• Had £54,000 bill from his wine merchant, including £16,000 for Champagne
• Secret benefactor gave him £1million in 1940 as he became Prime Minister
By David Lough For The Daily Mail, 11 September 2015.
Komolyan meg lett vásárolva az adósságai és a játékszenvedélye miatt. Aki táncoltatta az egy Strakosch nevezetű zsidó pénzember volt.

Persze: felszaba-dúlás volt!

A nagy felszabadulás miatt akart kiürülni Kelet-Németország olyannyira, hogy falat kellett emelni a menekülők útjába.

Churchill az angol alsóházban, 1946. november 2.-án: "We killed the wrong pig." (A rossz disznót vágtuk le.)

Ostoba ócska szar gecik maradtatok, Steinmeier elvtárs

Nem, fiam, te vagy a hülye...

Ez több száz helyszín, megdöbbentő, de: ez az az egyetlen út, amely Németországot jobb belátásra viheti.

A háború után németek milliói kellett elmeneküljenek a szülőföldjükről. Néhány évvel később vonaton lettek kirakva, hátizsáknyi holmival. A német gyerekek, árvák sorsa a "felszabadított" Tengermelléken kóbor állatokéval lett hasonló. Tulajdonképpen törvényen kívüliek lettek a Tengermellék német lakosai. Még a mazuri tavak táján is inkább németek éltek eredetileg.

A Szudéta-földiek szenvedésének emléke is az égre kiált.

15 millióra emlékszem, nekem ez mindig kicsit soknak tűnt, de mindenképpen milliók lettek jogfosztottak.

Az I. háborút lezáró bűnös békék alkotói ismét a győztesek oldalán feszíthettek és tarolhattak.

Ez egy ilyen világ. A víz felszínén úszik a szemét.

Mindenesetre, egyéni döntések tömege lett Németország feladása a német nők és férfiak által. A gyermekvállalás drága és kockázatos vállalkozás, és ahol választás kérdésévé válik, ott tanúja vagyunk annak, hogyan adja fel régi európai nemzetek sora a valamikori szállásterületét egy még könnyebb élet reményében, saját állami segédlettel. Érdekes, h. azokat, akiknek ez mérsékelten szimpatikus, nacionalistáknak nevezhetik hazájuk szabadon választott politikusai.

Többség dönt. Néha még az sem.

Egy népnek tanulnia kell a történelemből, de meg nem tagadhatja.

300.000 (háromszázezer) drezdai ártatlan mártír vére az égbe kiált, Steinmeier úr!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés