A jogállamiság furcsa követelményei az Európai Unióban

„Más szemében ő a szálkát / Megleli, /
S az övében a gerendát / Feledi.
(Petőfi Sándor: Szeget szeggel)

»Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!« Máté evangéliumának eme sorai az EU-s intézményrendszer legutóbbi időkben folytatott kommunikációjáról jutottak eszembe.

Európában is úgy kezdődött ez a tavasz, hogy a világ itt is kizökkent megszokott medréből. Olyan új kihívással nézünk szembe, amire nem volt még példa, s egyelőre a következményei is beláthatatlanok. Polgárai védelmére az államnak pillanatok alatt stratégiát kellett építenie, mégpedig úgy, hogy közben a működőképesség megmaradjon, s lehetőleg ne a pártpolitika sípjai szóljanak. Szerencsésebb országokban az ellenzék ilyen helyzetben támogatja, de legalábbis nem akadályozza a kormányt felelős tevékenységében. Kevésbé szerencsésekben azonban a kormánynak egyszerre kell küzdenie a pandémia politikai haszonlesőivel és az uniós demokráciaféltőkkel.

Utóbbiak hangját valószínűleg az is csak fokozza, hogy a járvány kezelése nemzeti szinten megoldható. Az Európai Unió hosszú ideig bénultan figyelte a kibontakozó fejleményeket: a határok lezárását, az egyes tagországok küzdelmét a ragállyal.”