Mit tudunk ma az álmainkról?

2020. április 17. 22:49

Névai Gábor
Mandiner
Mások is láthatják majd egyszer az álmainkat? Életünk közel egyharmadában alszunk, és közben izgalmas dolgok történnek velünk – amiről egyre több mindent tudunk meg a tudomány segítségével. Mi az álom, mi a funkciója? Mikor nézhetjük meg az álmainkat egy okostelefonon? Lementhetik-e valaha a tudatunkat a halálunk után? Nagyinterjúnk a téma egyik legjobb tudományos szakértőjével, Simor Péterrel.

Simor Péter, az ELTE-PPK Pszichológiai Intézet Affektív Pszichológia Tanszékének adjunktusa az alváskutatás világszinten elismert fiatal kutatója. Jelenleg az ULB (a Brüsszeli Szabadegyetem) alvás- és emlékezetkutatással foglalkozó képalkotó laboratóriumában kutat, ahol az agyi aktivitást különböző idegtudományi eszközökkel vizsgálják: a fókuszban az alvás alatti információfeldolgozás idegi folyamatai állnak. A járvány miatt jelenleg a laboratóriumi vizsgálatok szünetelnek, de a REM alatti agyi aktivitás, illetve az álmodás közbeni környezeti információ felvételével kapcsolatban az ígéretes vizsgálatok remélhetőleg hamarosan folytatódnak. 

Névai Gábor interjúja.

***

Mit nevezünk álomnak?

Minden olyan mentális tevékenységet, amely alvás alatt történik. Régen azt gondolták, hogy álom csak az alvás REM-szakaszában történik, de ma már tudjuk, hogy

nyolc órányi alvásból nagyjából négy és felet álmodással töltünk.

Ebből aztán jó esetben másfél percre emlékszünk. De valójában folyamatosan szimulálunk valóságokat, amelyek néha egészen szürreálisak. Ha tágabban értelmezzük, akkor álmodni nemcsak az alvás közben, hanem ébrenlét alatt is szoktunk, amikor nagyon elkalandozik a figyelmünk. Ez az úgynevezett „bambulás”, amikor elképzeltünk valamit, az is álmodás, csak ébrenlét közben, és merengésnek, álmodozásnak hívjuk, ekkor az agy az álmodáshoz nagyon hasonló állapotban szimulál képsorokat, jeleneteket és asszociációs láncolatokat. Leginkább azokra az álmokra szoktunk emlékezni, amelyek során különböző helyzetekben képzeljük el magunkat. 

Mi az álom funkciója, miért létezik?

Nehéz megmondani, mint ahogyan azt is, hogy mi a gondolkodás vagy az ébrenlét szerepe. Szerintem nem egyetlen kitüntetett funkciója van. Ha éppen valamilyen érzelmi problémával küzdünk, az álom segíthet annak kezelésében. Ugyanígy hasznos lehet egy probléma megoldásában, de az is lehet, hogy ilyenkor az elme csak szabadon játszik.

Miért nem tud valaki könnyen elaludni, amíg a másik ember ledől, és máris húzza a lóbőrt? 

Markáns genetikai eltérések állnak amögött, hogy kinek milyen az alvás-szabályozása, és könnyebben vagy nehezebben alszunk el. Ugyanakkor ez tanulható készség is, a finomhangolás rajtunk múlik.

Az elalvási nehézség ezen túl lehet gyerekkori alvási gondok nyoma is.

Sok a rögzült, rossz szokás, és ezekből alakul ki az insomnia, a korai ébredés, illetve a visszaalvás elmaradása. Ekkor lehet szükséges a terápia, amellyel meg lehet változtatni az alvási szokásokat.

Hogyan tanulható meg a jó alvás?

A remek alvók nem tudják elmondani, hogy miért alszanak jól. Nem emlékezhetnek a lépésekre, mert a lényeg pont az, hogy nincsenek jól megragadható lépések, az elalvás egyszer csak megtörténik, elszenvedjük. Én sem voltam jó alvó, de „dolgoztam rajta”. Sok ponton romolhat el az alvás. Jellemző példa, hogy amikor valaki egy fontos eseményre, mondjuk állásinterjúra készül és izgalmában nem tud elaludni, akkor az utána következő éjszakákon az elalvás kudarcával kapcsolatos emlékek összekapcsolódnak az elalvás helyszínével, a rossz emlék rögzül, és kialakul az ördögi kör. Már a hálószoba látványa is előhívhatja a kellemetlen emlékeket. Általános tanácsként elmondható, hogy

akinek gondja van elalvással, ne foglalkozzon az ágyban más tevékenységgel az alváson és a szexen kívül. 

Léteznek még alvást segítő applikációk és altatók, de egyik út sem igazán jó egyelőre.  Az alkalmazások még nem elég fejlettek, az altatóknak pedig mellékhatásaik vannak. Viszont a terápiás megoldások 75%-ban sikeresek, gyógyítják az álmatlansági panaszok nagy részét. 

Miért tudunk ilyet keveset még mindig az agyról?

Az agykutatás sokat fejlődött az elmúlt 20-30 évben. A nagy ugrások ekkor történtek. Ez viszont kevés idő a paradigmaváltáshoz, vagy akár összegző modell létrehozásához az agyról. A tudat működésének megértése hozhatná el a korszakváltást, csakhogy ezt filozófiai oldalról sem sikerül több ezer éve megoldani, és kérdés, hogy az agykutatás fogja-e megválaszolni. 

Mennyire igaz, hogy egyesek szó szerint megálmodják a jövőbeli történéseket?

Többnyire nem igaz. Ha megnéznénk az összes álmunkat és összevetnénk azzal, amely megvalósult belőle, akkor a megvalósultak pusztán véletlennek tűnnének. Ugyanakkor azt tudjuk, hogy

igen gyakran álmodunk olyan témákról, amelyek az elképzelt jövőnkre vonatkoznak. 

Aki tudatosan álmodik, hogyan teszi ezt? 

Van, aki képes erre bizonyos készségek fejlesztésével. Jelenlegi tudásunk szerint a tudatos álom egyfajta hibrid, az ébrenlét és a REM-alvás állapota közti állapot. A nem tudatos álmok esetében, miközben az elménk írja az álmot, „nincs tisztában azzal”, hogy mindezt ő írja, rendezi és játssza el. Ezzel szemben, a tudatos álmodás során a színfalak mögé látunk, és esetenként még a rendezésbe is bele tudunk szólni. Tudatos álmodás általában akkor történik, amikor kipihentünk magunkat és a mélyalvás igénye már jelentősen lecsökken. Szinte mindig álmodunk, csak akkor nem, amikor a legmélyebben alszunk. Minél közelebb kerülünk az éberebb állapothoz, annál nagyobb az esélye, hogy álomemlékeink lesznek. Inkább az nevezhető különlegesnek, ha valaki nem álmodik. 

Miért felejtjük el olyan gyorsan az álmainkat?

Több magyarázat is létezik erre, az egyik neurobológiai, és azt mondja, hogy amikor alszunk, akkor az agyunk nincs olyan állapotban, hogy rögzüljenek az élmények. Kell egy kis idő, ébrenlét az emlék konszolidálásához, a rögzüléshez. Ugyanakkor, ha felébredünk, és az elménk valami mással kezd el foglalkozni, az ugyancsak kitörölheti a törékeny álomemlékeket. Ha magunkban igyekszünk felidézni az álomélményt, mielőtt bármi másra gondolnánk, az segíti az álom emlékezeti rögzülését. De a legtöbb esetben, amint elkezdjük a napot, utána már máson gondolkodunk, interferencia keletkezik a valós élmények és az álomképek közt, a töredezett és logikátlan emlékeket elnyomja a napi rutin és tervek, például, hogy hol a kávém, mit kell ma elintéznem, ezek mintegy kilökik a tudatból az álmok nyomait. 

A rémálmok mindig a napi feszültségeket tükrözik vissza?

Összefüggésben állnak a stresszel, de nem mindig az van mögöttük. Mi is vizsgáltuk, és voltak olyan alanyaink, akik a rémálmokat nem tudták semmilyen életeseményhez kötni. Eléggé sokfélék ezek az álmok, de hasonló tematikák ismétlődnek,

az elme ilyenkor mintha művészként viselkedne és egy jó allegóriát, metaforát keresne.

Régebbi emlékek és gondolatok is felbukkannak. Ám csak ritka esetekben lehet egy konkrét emlékhez, esethez kötni az álmokat. A forgatókönyvek ennél önkényesebbek.

Mikor lehet vizuálisan megnézni, például egy monitoron vagy okostelefonon valakinek az álmát? 

Ezen már dolgoznak a kutatók. A vizuális megjelenítés is meglesz, és már megtörténtek a kezdeti lépések ahhoz, hogy dekódolni lehessen az álmokat. A módszer az, hogy az agyi aktivitásokat fordítják le. Amikor álmodunk és bizonyos dolgokat látunk, akkor az agyunkban hasonló folyamatok zajlanak, mint amikor a valóságban is látunk valamit. Az éber észlelés és az álombéli sok tekintetben átfedő neurális rendszereket használ. Mivel a valóságban észlelt képekhez – amelyeket például egy kísérletvezető bemutat a kísérleti személyeknek – agyi aktivációs mintázatok társíthatók, az alvás alatti agyi aktivitás mintázataiból már egyszerű dolgokat ki lehet „olvasni”, mint például azt, hogy az álomban volt egy kulcs, egy férfifej vagy egy városkép. Ehhez pedig már csak egy grafikai szoftvert kell illeszteni, és

akkor megjeleníthető lesz az álom akár egy monitoron is.

Az agyi aktivitásokból már elég sok minden mérhető, így ez sem kivétel.

Tehát megnézhetjük a saját álmunkat utólag vagy adott esetben másét is? 

Ha a vizsgálat vezetője elég információt gyűjtött a jelentkező agyi aktivitásainak mintázatairól, akkor igen. Mindössze egy kétórás vizsgálat kell előtte. De természetesen szükséges még egy erre a célra fejlesztett szoftver is.

Miért mondjuk a legjobb dolgokra, hogy „álomszerűek”?

Nagyon szelektív az emlékezetünk az álmokat illetően is. Kevesen tudják, hogy az álmaink jelentős része valójában rendkívül unalmas. Csak a legkiemelkedőbb álmaink maradnak meg bennünk.

Az igazság az, hogy a legtöbb álmunk egy „rossz forgatókönyvíró munkája”,

amely általában a kukában végzi. 

Milyen szenzorokkal lehet befolyásolni az álmok tartalmát?

Nem tartunk még ott, hogy az álom tartalmát könnyedén befolyásoljuk, de a jellegét külső ingerekkel azért lehet. Például, ha összegyűrődik a takaró, akkor előfordulhat, hogy férgekkel, gilisztákkal álmodunk, és lehet játszani illatanyagokkal is, amelyek befolyásolják az álom hangulatát. De a rossz álmokon egyszerűbben is lehet segíteni, például pszichoterápiával. 

Lehet-e egyszer úgy manipulálni a tudatunkat, mint a tízes évek legemlékezetesebb sci-fijében, az Eredet (Inception) című filmben, ahol a Leonardo DiCaprio által megszemélyesített főhős mások tudatában rombolt le vagy épített fel egy gondolatot?

A tudatos álmodás kapcsolódik ehhez. De ha az a kérdés, hogy bemehetünk-e más álmába, az még messze van, nem tartom valószínűnek, hogy egyelőre az egyik tudat bejusson a másik álmába. A saját tudatos álomteret viszont lehet használni már. Sok gyakorlással egyesek elérik, hogy felismerjék, amit alvás alatt látnak, nem a valóság, hanem egy álom, sőt van, aki azt is megtanulja, hogyan alakítsa, befolyásolja az álombeli történéseket. 

Visszatérve a távoli jövőbe: lesz-e olyan valaha, hogy ha meghal valaki, akkor az agyában lévő információt, tudást, mint egy fájlt, „le lehet menteni”? Ez megvalósulhat-e valamilyen formában?

Ezen gondolat alapján az ember tudata és tudása afféle könyvtár vagy múzeum, csakhogy nem ilyen stabil a tudatunk vagy a tudásunk. Ez nem így működik. Inkább ahhoz hasonlít, mint a homokba rajzolt mandalák, amelyek folyamatosan változnak. Egy ember tudása, az agyában rejlő információk dinamikusak, folyamatosan átalakuláson mennek át aszerint, hogy épp mikor és mire használjuk őket.

Tudásunkat az agyunk folyamatosan újra konstruálja az alapelemekből.

Már látjuk, hogy tévesek és félrevezetőek azok a metaforák, amelyeket sokáig használtunk a tudásra. Az agyunkban lévő információk nem egy szekrény vagy egy könyvtár állományára hasonlítanak, hanem sokkal inkább olyan színházi előadásra, amelyet minden alkalommal egy kicsit másképpen adnak elő. Ezért nehezen tudom elképzelni, hogy a tudatunkat el lehetne menteni, mert csak bábukat látnánk, nem pedig egy színházi előadást. Az agyi információ tehát nem statikus, hanem dinamikus: mindig újra és újra létrejön, apró változtatásokkal.

Mennyire hasonlít egymásra a halál és az elalvás pillanata?

Érdemes felidéznünk a  görög mitológiát: Hüpnösz, az alvás istene vigyázott a holtakra, akik rettenetesen szenvedtek a sötétben, amelyet ő borított rájuk, ezért Hüpnösz segítségül hívta az álmok Isteneit, hogy azok álomképekkel szórakoztassák a holtakat. A mitológiai történetben az alvás a halál, az ébrenlét pedig az élet megfelelői. A kettő közt képeznének egyfajta átmenetet az álmok. A tudat elvesztése valóban hozhat ilyen asszociációt.

Elalváskor tényleg elveszítjük magunkat hosszú órákra,

nem kontrolláljuk, hogy mi történik velünk és körülöttünk. Csekély vígasz, hogy a töredezett álomképek egyfajta folyamatosságot adnak, de ezek rövidek. Gyakorta fordul elő kisgyerekeknél, hogy ha elveszítik egy nagyszülőjüket, akkor utána félnek az elalvástól, szoronganak a külvilág elvesztésétől. A nehezen elalvó embereknek az a gondolat okoz problémát, hogy elengedjék a kontrollt, tehát hogy csak hagyják azt, hogy megtörténjen az elalvás. 

Mitől függ, hogy alvás közben mire ébredünk fel?

Az alvásnak van olyan funkciója, amely nélkülözhetetlen a hatékony  ébrenléthez. Ez egy restauratív funkció, amely a szervezet regenerációját szolgálja. De nem célszerű úgy aludni, hogy 100 százalékban lekapcsolódunk a környezetünkről. Nem is mindig aludtunk biztonságos hálószobában, sokáig például barlangban kellett álomra hajtani a fejünket. Bármi megtörténhetett, amely azonnali reakciót igényelt. Ez az állatvilágban is így van, léteznek éberebb állatok, akik nem aludhatnak olyan mélyen, mint a csúcsragadozók.

Alvás közben a környezetünket is monitorozzuk,

egészen addig a szintig, amíg az fontos. Valamilyen elemi mérlegelő funkció működik ilyenkor, amely, ha nem is tudja, hogy mi történik odakint, de azt igen, hogy az fenyegetés vagy nem. Például egy távoli, villamos hangja az utcáról nem érdekes, de egy közeli autóriasztó zaja vagy a nyitott ablakon hajnalban beáramló hideg levegő már igen, amiatt már érdemes megszakítani az alvás folyamatát. A váratlan ingerek könnyebben ébresztenek fel bennünket. Mátyás királyról írták, hogy háborúzás közben a katonái sátrában aludt a legjobban, de békeidőben súlyos álmatlanságban szenvedett és percenként felriadt.

A kómában lévő ember hallja-e, és érti-e, ha beszélnek hozzá?

Sokféle kómás állapot létezik. Gyakran zajlik valamilyen információ-feldolgozás az agyban, így előfordul, hogy az illető érti, amit mondanak neki, csak reagálni nem tud, és lehet olyan is, aki elemi szinten tud reagálni a külső ingerekre, de bonyolultabb információ-feldolgozásra már nem képes. 

Ezt honnan lehet tudni?

Bizonyos agyi jelekből lehet következtetni ezekre, és már a gyógyászatban is használják az erre vonatkozó eredményeket.

Az emlékek felbukkanása a tudatban milyen logika vagy rendezőelv szerint történik?

Az álmok nagy arányban építkeznek az ébrenléti emlékeinkből, de csak egy-két százalékuk teljes replikációja a megtörtént eseményeknek. Az alvás során konszolidálódnak az emlékek, egyfajta válogatási folyamat során rengeteg feledésbe merül, de amelyeket fontosnak ítéltünk a jövőnk szempontjából, azok megmaradnak, átszerveződnek olyan idegrendszeri hálózatokba, amelyek segítik azt, hogy hosszú távon is stabilizálódhassanak. Ebben a rögzülésben az alvás kulcsszerepet tölt be. Lehet, hogy amikor álmunkban megjelenik valami régi vagy friss emlék, akkor e rögzülési folyamat során „leltározott” emlékképek szűrődnek át az álomba. De nem biztos, hogy azért álmodunk, hogy ezek rögzüljenek, az is lehet, hogy az álmodás csak valamilyen mellékterméke az információ-feldolgozó folyamatnak,

elöl maradnak, mint egy olyan ikon a monitoron, amit ott felejtettünk munka után.

Freud álomfejtési iskolája 120 év múltán mennyire állta ki az idő próbáját?

Az „Álomfejtés” című könyvéből a szimbolikus álomértelmezés kihullott az idő és a tudomány rostáján. Mint ahogyan a klasszikus pszichoanalízis iskolája sem állta ki a próbát. Az álmoknak számos jelentése lehet, és nem köthetünk egy jelentést egy tartalomhoz. Mást jelent az, ha egy fogorvos álmodik kihullott fogról, és mást, ha egy kisgyermek, akinek éppen kiesnek a fogai. Ez tehát tévútnak bizonyult. Freud sokat írt azonban az álmok létrejöttéről is, és azok között viszont vannak olyan felvetések, amelyek érvényesek maradtak. A modern idegtudományi adatok fényében is igazolódott több, akkor spekulatívnak tartott elmélete. Például igaza volt abban, hogy

az álmok nem az észleléshez, hanem a képzelethez állnak közelebb.

Tudományos módszerek nélkül is tudta, hogy az álom rendkívül komplex dolog: vágyak, motiváció, személyes gondolatok levetülése és képekké alakulása. Egy magasabb rendű agykérgi területről megy az információ az észleléssel kapcsolatos, egyszerűbb területek felé. Ezt sokan, még ötven éve is fordítva gondolták, az álmokat egyfajta téves észlelésnek, hallucinációhoz hasonló jelenségnek gondolták, de úgy tűnik, Freud jól látta, hogy a magasabb rendű kérgi területeknek jut kulcsszerep az álmodásban. 
  
Milyen gyakorlati eredményt hozhat a járvány miatt most szünetelő brüsszeli kutatás?

Az a jó, ha egy alapkutatás önmagában is megáll, és nem kell mindenáron érveket gyűjteni, hogy mire is lesz majd jó a jövőben. Az alváskutatás nagyon népszerű, de amíg az úgynevezett lassú hullámú, nem REM-alvásról aránylag sokat tudunk, addig a REM-fázisról sokkal kevesebbet, pedig nagyon sok neurológiai degenerációt érint, és a REM-rendszer eltérései számos pszichiátriai zavarban is megjelennek. Ezért is érdemes vizsgálni a REM-fázis működését. Ha mélyebben megértjük, akkor ezeket is jobban tudjuk majd kezelni.

***

Alvás-szótár

– Insomnia:  álmatlanság
– REM-alvás: Rapid Eye Movement, más néven „paradox alvás”
– Restauratív funkció: az alvás alatti regenerációt szolgáló folyamatok

Összesen 135 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés