Slow tourism

2020. április 16.

Csender Levente
Ha a világot akarod megismerni, olvass, ha önmagadat, utazz!

Gyerekkoromban nem utaztunk. Nem utazhattunk. Pedig nem csináltunk semmit, amiért nem. A szüleim sem. Nagyapám, na ő igen. Egyszer belekeveredett egy bandába, amely meg akarta dönteni a kommunizmust. Ez aztán elég volt, hogy mi se kapjunk útlevelet. Azt viszont nem tiltotta senki, hogy könyvekbe mélyedve bejárjunk prérit, dzsungelt, sivatagot.

A kilencvenes évek elején megnyíltak a határok, akkor már kaptunk útlevelet, de kellemetlen volt román útlevéllel utazni. Akkoriban Nyugat-Európában nem szerették a románokat. Tovább utaztam a könyvekben. Abban az időben kaptam magyar állampolgárságot, lett magyar útlevelem. Kezdett realitása lenni az utazásnak. Az első olyan könyvélmény, amely cselekményének a helyszínére el szerettem volna jutni, Kuncz Aladár Fekete kolostora volt, amely Franciaország nyugati részén, a Bretagne-ban található Noirmoutier-szigeten játszódik, ahová az első világháború alatt az ellenséges országok Franciaországban tartózkodó állampolgárait internálták. Köztük sok frankofil magyart, aki imádta Franciaországot, a francia kultúrát. Óriási élmény volt aztán eljutni oda, ahol a magyar foglyok több évig raboskodtak, megtalálni a földvárat, ahol a világtól elzárva színházat, kamarakoncerteket adva húzták ki a háború végéig.

Aztán egyetemistaként Közép-Európa stoppal, Csehország, Lengyelország, egy hónap London, három hónap Calabria, később fél év Párizs, hogy lássak, hogy tanuljak, hogy éljek valahol, ne csak turista legyek, s akkor jött az idegenvezetés, hogy utazzak, mert ez a gyerekkori bezártság úgy hatott rám, mint aki gyerekkorában éhezett, aztán soha nem tud jóllakni, és még annyi helyre el akarok jutni, meg szeretném mutatni a gyerekeimnek ezt a gyönyörű világot.

A világban akkora lett az utazásmánia, hogy a buszsofőrök új fogalmat vezettek be rá: a kínaizás. Csak annyit mondtak: kínaiztunk. Az azt jelentette, hogy Amszterdamban felvettek több-busznyi kínait, és három hét alatt körbehordozták Európán, aztán visszavitték őket, és jött a következő turnus. Ez volt a kínaizás. A sofőrök szerették a kínaizást, jó jattot kaptak.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés