Európai életjelek
„Tizenhat évnyi uniós tagság után még mindig csak tesztelgetjük, hogy mi is az a szerveződés, amelybe 2004 májusában beléptünk. Mintha tizenévesen összejöttünk volna egy lánnyal (vagy fiúval, kinek hogy), és azt látnánk, hogy harminc évesen is tud nekünk meglepetést okozni. Persze hogy tud – mi is neki –; egyrészt ő is változott, mi sem vagyunk már ugyanazok, másrészt meg lakva ismerni meg egymást, kerüljön akár némi tányércsörömpölésbe.
A saját generációm, a rendszerváltáskor felnőtt nemzedék anno az EU-népszavazáson fenntartás nélkül ikszelt az igenre. A környezetem visszajelzései és a vonatkozó kutatások szerint a többségünk ma is ugyanúgy tenne – már ami a voksot illeti, mert fenntartásaink azért támadtak közben. Nehéz földolgozni, hogy az Európai Unió éppen azon a területen teljesített a belépés óta a leggyengébben, ahol a legtöbbet vártuk tőle. Mire 1990-től 2004-ig eljutottunk, a realitásokat és a magyar gazdasági-politikai elit teljesítményét látva letettünk róla, hogy Magyarországból még a mi életünkben Ausztria lesz.”
Összesen 31 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Első lépésként jó a helyes felismerés.
merd csak megprobalni... igencsak ketseges hogy tobbseget kapnatok e!
Az Unio a keresetekre meg mindig nem penderitette ki Orbant a helyerol?
Hat akkor mar semmire sem jo, ugye?
De majd most jol beijednek, hogy mar a Nepszava is ellenuk es teszik a -szerintetek- dolgukat, meglasd!
Nem nyitottál Bécsben cukrászdát? Gyurcsány ezért bukott meg. Érezd a felelősséget!
Bejelentkezés