A hatalom és az alkotmányozás

„A koronavírus tombolásának idején, midőn sokan – kényszerből vagy önként, otthon vagy másutt – zárt helyen tartózkodnak, és a magány óráiban megnövekszik az olvasásra szánt idő, talán nem érdektelen olyasmivel is foglalkozni, aminek nincs sok köze e betegséghez. Legfeljebb a társadalom betegségeihez. Egyszer alighanem belátjuk majd, hogy a kórok e két válfaja sokszor összefügg egymással.

Mindenesetre nekünk most azzal a kérdéssel kell oldanunk a kényszerpihenő egyhangúságát, hogy mi köze van a fő hatalomnak az alkotmányozáshoz, mert a hatályos Alaptörvény ebben a kérdésben nem pontos, de ha mégis arra törekszünk, hogy megértsük, akkor irdatlan következtetésekre kell jutnunk. Az Alaptörvény szerint ugyanis a hatalom a néptől ered, vagyis a főhatalom forrása a nép, de – mint korábban láthattuk – ez nem azt jelenti, hogy a nép közvetlenül gyakorolná a hatalmat (legfeljebb időnként), hiszen e gyakorlást rábízza a parlamentre (és ténylegesen is csak a parlamentre). Valójában Magyarországon az alkotmányozást is rábízza a parlamentre, mert az alkotmányalkotó hatalom ugyancsak a parlamentnél van. Más országokban (ahol van alkotmány), az alkotmányt nem a törvényhozó hatalom hozza, mert a törvényhozó hatalomra a törvényhozás van bízva, nem az alkotmányozás.

Az alkotmányozás a népre van bízva, mert a nép ezt a hatalmát nem bízta senkire, hanem megtartotta magának. Ha e hatalom nem a népnél lenne, akkor nem jelentene semmit a népszuverenitás (így se sokat jelent), és végképp nem lenne értelme az alkotmánynak, amelyet a nép hoz (az más kérdés, hogy ezt hogyan teszi). Ha az alkotmányozó hatalom nem a népé, akkor nem világos, mit jelent az a tétel, hogy a főhatalom forrása a nép.”