Végveszély a Mércénél

„Égig ható haladó sikoly jelent meg a »Mérce« című kommunista kiadványon, „Túléli-e a független sajtó a koronavírust?” címmel. Kivételesen nem a szájmaszkok, (bár nekik nem szájmaszk, hanem szájkosár kéne) vagy a védőruhák hiányától, a betegségtől rettegnek, hanem valami sokkal fontosabbtól, jelesül attól, hogy nem lesz pénz. Mármint nekik, a haladó függetlenobjektív sajtómunkásoknak. Azt pedig tudhatjuk, hogy amennyiben a haladó sajtómunkások nem kapják meg a nekik megfelelő fizetést, ahhoz képest a koronavírus a rózsaszín leányszoba ábrándja csak.

A függetlenobjektív sajtó az elmúlt hetekben veszett tarhálási kampányt indított. Illetve ez így nem teljesen igaz, mert nemcsak az utóbbi hetekben, de már évek óta gyűjtik a pénzt a fizetésükre. Hogy megnyíljanak a bugyellárisok, ahhoz bizony átgondolt, következetes munka szükséges. És hát, mit tagadjuk, meg is tettek minden lehetőt.
Úgy kezdték, hogy megkonstruáltak egy alternatív valóságot.

Ebben a párhuzamos világban a gaz Orbánbasi egyeduralkodik, és valami rejtélyes okból élete célja az, hogy mindent titokban tartson. A rendszer szörnyű titkait aztán egyes-egyedül a haladó sajtó képes feltárni, olyannyira, hogy amennyiben nincsenek szörnyű titkok, ők akkor is feltárják. Ezért aztán a »hatalom« »retteg« tőlük és életükre tör.

Ebben a világban, ahol milliók éheznek, más milliók elmenekülnek és ismét más milliók pedig elbutulnak az oktatás miatt, egyedüli fénysugár a megalázottak és megszomorítottak számára egy jól sikerült Mérce-cikk. Teljesen más érzés éhezni, fázni egy Gombperecné Diószegi-Horváth Nóra cikk olvasása közepette. Ilyenkor felsejlik előttünk a tudásnak és az elhivatottságnak oly szép elegye, melyre csak Nórika képes. Őt olvasván már-már mi, szerencsétlenek is részei lehetünk valami távoli gyönyörűségnek, beleshetünk a mennyországba, ahol a nagyok és szerencsések élnek. Persze tudjuk, hogy ez lehetetlen, mi sohasem emelkedhetünk fel hozzájuk, de mégis, tán ránk is vetül a szellem fénye.”