Gyüttmentnek számít, főállásban négy gyermeket nevel, és szőlőtőkéket olt, borász férjével saját birtokot épít, mindemellett Márkus Mónikának jutott eszébe az is, hogy másodmagával – a három gyermeket nevelő, szintén betelepülő és borászkodó Bodó Judittal – életet leheljen a Tokaj-Hegyalja világörökségi kultúrtáj egyik legrégebbi településébe. Termelői reggeli, a megye legjobb bmx-pályája, kulturális pezsgés és közösségteremtő civil kurázsi az idén nyolcszáz éves Bodrogkisfaludon.
Klementisz Réka riportja a Mandiner hetilapban.
Megcsinálhatták volna a szerencséjüket külföldön, ahelyett viszont, hogy belesimultak volna a globális túlmozgás trendjébe, Márkus Mónika és Bodó Judit az eleve adott utáni vágyakozást, a helyben cselekvést választották, és otthont teremtettek a magyar vidék egy valaha jobb sorsú, keleti szegletében. Nem csak a saját családjuk számára. Ez a két világot járt borászfeleség és anya – összesen hét gyerekkel – vállalta magára azt is, hogy helyrehoz valamit a szocializmus alatt több évtizeden át Tokaj-Hegyalja ellen (is) elkövetett károkozás nyomaiból, és nekilát újjáépíteni választott településük, Bodrogkisfalud szétforgácsolódott közösségét. A közönybe fulladt vidékmentési forgatókönyvekkel dacoló munkájuknak köszönhetően a semmiből néhány év alatt kreatív pezsgés kerekedett alkotótáborokkal, helyi termelők összefogásával, reggelikkel, kávézóval, szemléletformáló magazinnal és a kamaszokat is megszólító programokkal.
Az előzmények a 2014-ben férjével, a borászvilág egyik élő legendájaként számon tartott Takács Lajossal a Somló hegyről betelepült Márkus Mónika és a csallóközi születésű, 2005-ben áttelepült Bodó Judit, a Bott Pince egyik tulajdonosa előtt is tiszták voltak. Mivel a tokaji gazdákat rákényszerítették, hogy minőség helyett mennyiséget termeljenek, a szőlő bekerült a nagy közösbe, a készülő borhoz pedig mindenféle adalékot adtak, a helyi szőlőművelőket elszakították a saját boruktól, és ezzel együtt attól a közösségépítő erőtől is, amely korábban évszázadokon át összetartotta az ott élő embereket. Aki maradt, a gyerekének már inkább tanácsolta, hogy csinálja meg a szerencséjét hetvenhétezredikként Londonban, mint azt, hogy a falu nyolszázharmincadik emberfőjeként szőlőhöz nyúljon. Maradt hát a málló homlokzatú, egykor gazdag kúriák, kincset érő pincék és szép időket megélt közösségi épületek enyészetbe fordult emlékezete, egy történelmi település romló statisztikával. „Kysfalud” nevét először 1220-ban említik, 1317-ben már egyházi tulajdon volt, 1459-ben pedig már Tokajhoz tartozott. Lélekszáma nyolcszáz fő körül mozog, és lassan, de folyamatosan nő az elmúlt években.
Egy gyüttment többet lát
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Az idén hetvenéves Szepsy Istvánnal betegségéről, Istenhez és a halálhoz való viszonyáról és a birtok jövőjéről beszélgettünk.
Köze van a háztartási munkához.
Egy lelkes riportalany véleményén keresztül mutatott be a CNN egy érdekes narratívát.