Már ebben a tanévben is kellett intézkedniük az iskolaőröknek

Rendőri intézkedésre nem volt példa az előző tanévben. Korábban ugyanakkor előfordult, hogy diákok vagy szülők támadtak iskolaőrre.

„Mindenki hall? Mindenki itt van?” Online bejelentkezésektől hangosak ma a tanítók és tanárok otthonai – e sorok írója pedagógus szülők gyermekeként egész közelről látja, hogyan zajlik a valóságban a digitális távoktatásra való átállás. Riport a tanárlét új sorsfordítójáról – otthonról.
„Mindenki hall? Mindenki itt van?” – negyedik napja ébredek erre és hasonló kérdésekre. A szomszéd szobában édesanyám tart órát skype-on első osztályosoknak, egy helyiséggel arrébb pedig édesapám ugyanazon iskola másodikosainak. E sorok írója pedagógus szülők gyermeke – így aztán most, a járvány idején közelről tapasztalja meg azt, hogyan igyekeznek a tanítók, tanárok átállni hirtelen a digitális oktatásra. Riportom – a saját otthonunkból.
***
Az oktatási intézmények távoktatásra rendezkedtek be a koronavírus terjedésének fékezésére. Számtalan Facebook-csoportban segítik egymást a tanárok, a pedagógus hallgatók és a szülők, a legnagyobbakban több ezren osztják meg a tapasztalataikat, tanácsaikat. A felsősök és a gimnazisták esetében egyszerűbb a helyzet: többségében tisztában vannak az online felületek használatával, tudnak írni, olvasni. Hogyan lehet áthidalni a nehézségeket főként az elsősök és az alsósok esetében, akik az alapkészségeket sem sajátították még el – adódik a kérdés.
A szüleim iskolájában a legtöbb elsős még nem használta a számítógépet kommunikációra, így
a kooperáció nélkül a kisgyerekek esetében esélytelenek lennének.
A figyelem fenntartása élőben sem egyszerű, skype-on keresztül pedig, ahol lehet, hogy csak hallják a tanárt, még nehezebb.
Édesapám és édesanyám sem „digitális bennszülött”, előbbi 32 év tanítói tapasztalattal, utóbbi pedig a gyerekvállalás miatt „csupán” 15 év tanítással a háta mögött az előző években kezdett el barátkozni a digitális eszközök használatával. Egyikőjük számára a hétvégén hoztunk létre Facebook-profilt, hogy tudjon kommunikálni a kollégáival és a szülőkkel is.
A tanár-gyerek-szülő viszony sokkal szorosabbá vált: másképp nem is működhet a rendszer, a szülők egy része, ha megteheti, ott ül a gyereke mellett és segít. A szüleim iskolájában nem is szakadt meg a tanítás, a távoktatásra való átállás rögtön megkezdődött.
Akik nem rendelkeznek stabil internetkapcsolattal vagy megfelelő eszközzel, azokat az iskola próbálja ellátni. Amennyiben erre nincs lehetőség, akkor telefonon vagy sms-ben értesítik a szülőket az aznapi feladatokról. Az első néhány nap döcögősebb volt, folyamatosak voltak az üzenetváltások, de napról-napra egyre olajozottabb a rendszer. A tantestület folyamatosan ötletel, a rendszergazda próbálja rendezni a sorokat és struktúrát vinni a mindennapokba.
senki nem akarja elengedni a tantárgyát – mesélik a szüleim.
Az egyik tanár örömmel számolt be róla, hogy amikor belépett a harmadikosok csoporthívásába, az énekóra után – a virtuális szünetben – még a Két szál pünkösdrózsát énekelték. A rajztanár felhívta a szülők figyelmét, hogy mindenképp küldjék el neki a rajzokat, illetve gyűjtsék őket külön, hogy ha újra kinyit az iskola, a virtuális rajzórák anyagából kiállítást rendezhessenek. Anyukám számára a legfurcsább tapasztalat egyelőre az, hogy amikor a szünetben kávét akar inni, nem állítja meg rögtön egy gyerek a tanári ajtajában, hogy „Annamari néniiiii...”.
Igazából nagy beszámolókra nincs is szükség, hiszen majdnem mindent hallunk.
(Ha ezt Petőfi látná!), néha a szorzótáblát hallgatom a reggeli kávé mellett.
Kezdjük megszokni az öcsémmel, hogy rögtönzött tech supportként is teljesítenünk kell ezekben a napokban: bármi baj van a technikával vagy valamelyik felületet nem érti apáék, akkor mi kerülünk oktatói szerepbe. Sajnos nem vizsgázunk túl jól: a mi generációnknak nehéz megérteni, hogy a szüleink számára nem nyilvánvaló az, ami nekünk magától értetődő. Azt felejtjük el csupán, hogy valaha ők tanítottak meg minket mindenre, sokkal nagyobb türelemmel.
Velünk ellentétben a kisgyerekek még élvezik is az új helyzetet, hiszen nem engedték még őket önállóan kezelni a számítógépet, gyakran órák után is online maradnak és tovább beszélgetnek vagy csetelnek, ha már tudnak írni. Az egésznek közösségformáló ereje is van a maga abszurd módján.
főként az anyukák, akik így jobban bevonódnak a gyerek oktatásába. A héten lett volna nyílt nap, de ez már nem aktuális, hiszen a szülők orra/szeme előtt zajlik az oktatás, még ha nem is a szokott formában – jegyzi meg apa. Édesanyám hétvégén szülői értekezletet tart, természetesen online, a szülők jobban ráérnek szombaton, most ez is belefér.
Sok gyerek már elvesztette az időérzékét is – számolt be édesanyám. Dél körül elköszönt tőlük: „Szép hétvégét mindenkinek! Miért Tanárnéni, már hétvége van? Akkor holnap nem kell bejelentkezni? – érkezett a reakció.
Így telt az első hét az online térbe terelt iskolában, ami meglepően pozitív tapasztalat volt a diákok, a szülők és a tanárok számára egyaránt. Természetesen még az újdonság varázsa is hat: reméljük, hogy kitart a lelkesedés a járvány végéig –mert munka van bőven.