Járványt várva – a vihar előtti csend helyetti nyüzsgésről

2020. március 13. 15:33

Rajcsányi Gellért
Mandiner
Mintha még sokan nem éreznék a változtatás szükségességét.

Távoli, színes érdekességként nézzük a vírus javán egyébként már túljutó, alig 11 milliós kínai városka, Vuhan még mindig üres utcáit.

Közeli, borzongató élménybeszámolóként fogadjuk a pár száz kilométerre fekvő Észak-Olaszországból érkező híreket túlterhelt kórházakról, a szigorú karantén szükségességét épp megértő és eszerint viselkedni kezdő olaszokról.

A mi, magyar valóságunk még a Nagy Változáson innen van – legalábbis ezt látom most, péntek délután, végigautózva Budapest utcáin.

E sorok írója pár napja az önkéntes – relatív – karanténhez igyekszik szoktatni magát, otthon próbáljuk kitalálni a leghelyesebb magatartást, stratégiát az elkövetkező időkre. Most már otthonról dolgozunk – olyan a munkánk, hogy ezt megtehetjük. De most már korlátozzuk a tömegközlekedés használatát is, és reméljük, nem lesz rá nagyon szükségünk a következő hetekben sem. Szokásomtól eltérően így ma autóval jártam Budapest belvárosában, így egy nagy Egész apró elemeként elméletben sem tudok fertőzni és engem se fertőznek a tömegben. 

Viszont

tanulságos volt látni a várost – a szokásos péntek délutáni zsúfoltságában, nyüzsgésében. 

Az érthető, hogy Budapest népe még nem állt le teljesen és nem ment haza – az óvodák, iskolák egyelőre még nyitva voltak, a megélhetést biztosító munkát pedig el kell végezni. 

De ennél többről volt szó: semmilyen változást nem láttam a tömeg mennyiségében és viselkedésében: itt-ott egy-egy sima maszkos arc, és ennyi. Jó, a Lánchíd környékén tényleg csak pár turistának látszó ember lézeng a megszokott tömeg helyett. Összességėben nem éppen a mostani Milánó, Róma, avagy Szöul, Sanghaj utcaképe köszönt vissza a budapesti utcákról.

Pedig annyi már összeállt az elérhető szakértői nyilatkozatokból és a nagyvilágból minket elért hírekből, hogy jelen állás szerint azt tehetjük, hogy tényleg korlátozzuk a többi emberrel való találkozást, a tömegbe tömörülést, és csak akkor grasszáljunk az utcán, akkor utazzunk bárhová, ha arra tényleg szükségünk van.

És minél előbb kezdjük ezt el, annál jobban tudjuk korlátozni és lassítani magának a vírusnak az elterjedését.

Tartok attól, hogy ennek a korlátozásnak a jelentőségét még sokan nem érzik át nálunk.

*

Közismert, hogy a magyarok – a kollektivizmusra jobban hajlamos szlávokkal és a szabálykövetésre, felülről érkező elvárások és parancsok követésére jobban kondicionált germán népekkel ellentétben – individualisták. Ami itthon történelmi, családi és egyéni tapasztalatokból született önjáró üzemmódot jelent leginkább. Ennek sok előnye is van – most viszont, ha nem vigyázunk, rengeteg hátránnyal fog járni, és akár egészen negatív következményekkel. A „nekem ne mondja meg senki”, az „én jobban tudom”, az „ez nekem kell és most kell” szemlélet jár át minket, magyarokat.

Lehet ezt felületes nemzetkarakterológiai fejtegetéseknek is nevezni persze; de az vesse e sorok írójára az első követ, aki még nem járt plázaparkolóban és fölötte a boltsoron karácsony előtti shoppingolási őrületben.

Nos, a modern kori karácsonyi shoppingolási őrület tökéletes ellenkezője fog most ránk várni.

Hazatérés, magunkba szállás, fogyasztás visszafogása, a közeli, az elérhető és a szükséges dolgok, cselekvése választása a távoli és elérhetetlen avagy fölösleges dolgok helyett. Erről írtam pár napja.

Egyébként ez lenne az advent és a karácsony lényege is, csak épp valahogy a fordítottját csináljuk évről évre. Nos, most egy szigorú advent, egy kényelmetlen várakozás – mondhatjuk, egy igazi böjt – vár ránk, csak éppen tavasz és nyár idején. És nyilván már most várjuk a feloldozást mindezek alól. 

E várakozás alatt vizsgázunk először abból, hogy tudunk-e változatni és ezzel valójában emberileg fejlődni; másodszor pedig akkor fogunk vizsgázni, amikor mindennek vége szakad, és az élet visszatér a normális kerékvágásba. A kérdés az lesz, hogy mit tartunk majd az új normális kerékvágásnak: az általános túlfogyasztás újabb, talán még drasztikusabb tombolását – vagy valami leckét mégis csak tanulunk mindabból, ami velünk – várhatóan az egész emberiséggel – történni fog.

Hurráoptimista persze nem vagyok a választ illetően – sztoikusan eltűnődő már inkább.

*

Mint mindenki mást, engem is aggasztanak a várható fejlemények, és előre együttérzésem mindenki felé, aki megbetegszik, netán súlyosan. A leendő beteg pedig te is lehetsz, kedves olvasó, meg én, bármelyik családtagod, családtagom, kollégád és kollégám, barátunk, szerettünk, ismerősünk.

Csak azt lehet kérni felelős polgárként minden felelős polgártól, mindenki egymástól, hogy

az a bizonyos önkorlátozás még ma kezdődjön el.

Most még a nyüzsgés tart, de minél tovább ragaszkodunk a nyüzsgéshez, annál tovább tart majd a közelgő csend.

Vigyázzon mindenki magára – és egymásra. És mossunk kezet napjában százszor, ha kell. És maradjunk otthon, ha tudunk, és ha nem kötelező valahová elmennünk.

Összesen 118 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha nem autóval közlekednél, akkor látnád a sok riadt,megszeppent arcot.

Nem félni kell, hanem be kell tartani bizonyos szabályokat. Nemcsak magunkért, hanem mindannyiunkért.
Teljes mértékben egyetértek Rajcsányi Gellérttel.

Még annyit hozzátennék, hogy nem jogászkodni, kötözködni kellene kellene, hanem mindent megtenni annak érdekében, hogy minél kisebb legyen a veszteség. Ebben pedig mindannyiunknak van kötelessége.

Tisztelt Főszerkesztő úr!

Csatlakozom a hozzászólóhoz.

Mi megrendeltük a hetilapot, amelyek jónak tartok. Nem csak ezért rendeltük meg, hanem azért is, hogy így is segítsük a Mandinert.
Ha viszont az előttem írt hozzászólásban megfogalmazottak továbbra is fennállnak a megrendelést felfüggesztem és gondolkodok azon is, hogy a fórumozást is beszüntetem.

Válaszok:
Google | 2020. március 13. 17:10

Kedves Alexander,

Köszönöm a jelzést. A névlopással érintett - vagy azt elkövető - nickek listáját el tudnád küldeni a kapcsolat kukac mandiner.hu-ra? Megnézzük, mit tudunk tenni, reméljük, tudunk rá találni egy jó megoldást. Köszönjük szépen!

Üdvözlettel,
RG

Válaszok:
Berecskereki | 2020. március 13. 16:30

A fórumon a hozzászólásoknál páran rendszeresen jelezzük a névtolvajokat, néha azt is, hogy milyen megoldást alkalmaznak. Valaki figyelemmel kísérelhetne a szerkesztőségben.
E-mailt is küldtem a témával kapcsolatban az Ön nevére címezve, de választ nem kaptam. Intézkedés sem történt.

Kar kenne a forumozast beszuntetni,pont erre mennek ki a trollok.
Egyszeruen ignoralni kell oket es slussz!

Pontosan.
Lényegében napok alatt összecsuklott az EU, mint olyan. Senki fel sem húzza a szemöldökét ma már olyanokon, hogy határellenőrzés, határzár, "aki nem osztrák, az nem maradhat a területen", millió számra Olaszországból Romániába visszamigráló románok, "exporttilalom" uniós országok között stb. stb.

Már 2015-ben rezgett a léc, de most picivel nagyobb fuvallat azonnal leverte.
Csak a nemzeti tagállamok léteznek reálisan, az EU, pláne az Európai Egyesült Államok NEM.

Hámondjuk objektíve nem könnyű összeszedni, hogy mennyi tartalékra van szükség és miből...

Döbbenetes, hogy már Rajcsányi is hisztizik. Úgy tesz, mintha 1348-ban élnénk a pestisjárvány idején. Itáliában már arat a keletről származó fekete halál. Jaj annak, aki nem zárkózik be és más emberekkel érintkezik.

Ébresztő emberek! Ez egy influenza, semmi más. Nem halunk bele, ha elkapjuk, pár nap után meggyógyulunk és védetté válunk, mint a szokásos influenza esetén. Az idős, legyengült emberekre kell vigyázni, őket védeni. Az influenza egyébként is veszélyesebb rájuk és sajnos sokan eltávoznak közülünk miatta minden évben (csak az elvétve hír), most pedig kétszer annyian, ha elkapják az új vírust. Ennyi.

A politikusok pedig egymást hergelik bele a hülyeségbe.

Mikor jön vissza a józan eszünk? Mi lesz akkor, ha egyszer valóban megjelenik egy új 'pestis'? Kiirtjuk egymást?

Válaszok:
Csomorkany | 2020. március 13. 22:55

Egy ismerős lánya Svájcban él. Érted, tehát nem Csádban, Svájcban. Elmentek valami kaját venni a barátjval, és 1 db. konzervet kaptak ma a boltban.

Válaszok:
Onurisz | 2020. március 14. 3:12

Én is aszontam anyámnak, hogy ha unatkozik a 4 fal között, akkor gondolja át, mi kell ahhoz, hogy 2 hetet kibírjon ott.

Hát eltekintve attól, hogy Csádban egyébként is legfeljebb egy konzervet kapni a boltban, ha van, ez alighanem tipikus európai reagálási mód. A világ más részein, mintha nem lenne ekkora hiszti.

Basszus ember, hogy lenne vakcina egy új vírusfajtára. És eddig is így volt, az új influenza vírusoknak eddig is nagyobb volt a halálozási rátája, mint a régieknek, de eddig ezt nem éltük meg ekkora tragédiaként. Ráadásul ez nem is a legveszélyesebb fajta vírus, mert szinte kizárólag az idős, egyébként is legyengült, beteg embereket viszi el, a fiatalok szinte lábon kihordják. És hagyjuk már ezt a lélegeztető gépet. Mióta van ilyen?

Az ilyen járványra nem lehet 'felkészülni'. Akár csak 1-1,5 évtizede még legfeljebb utólag ismerte fel a világ a járványok kiinduló pontjait Átment rajtunk, megtettük a szokásos óvintézkedéseket, de nem állítottuk le az életet miatta. Átestünk rajta és védetté váltunk. Alighanem most is így lenne, ha a vírus nem Kínából indult volna el. A végletekig központosított kínai kommunista állam azonban úgy reagált, mintha egy új pestis indult volna útjára és ettől nálunk bepánikoltak a fészbuk-emberek, az euroatlanti marketingállamok és marketingpolitikusaik pedig másolják a kínai mintát.

Ha belegondolunk a számokba, valójában még nincs is járvány Európában, de úgy teszünk, mintha már katasztrófa lenne és leállítottuk az életet. Egyenként és név szerint megírja a sajtó, hogy melyik focista, színész vagy politikusfeleség kapta el éppen, vagy X városban egy 63 meg egy 71 éve ember. Ha már egy egész házaspár is, az maga az armageddon.

Azért itt ott lehet látni az emberek arcán az aggódást ami teljesen jogos. A fogyasztási őrület lehet elcsendesül kicsit de akkor meg az a szektor is veszélybe kerül. 22 csapdája ez sajnos.

Szemléletváltás kell a politikában is, felértékelődik a belpolitika és az egézségyügy fontossága.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés