Őszinteség, bátorság, büszkeség
„A belpolitikai harcok megvívása mellett a »bátorság művészete« legfőképpen ahhoz szükségeltetett, hogy az ország szuverenitásának újjáélesztése érdekében az aktuálpolitikai vitákon túlmutató, kulturális-világnézeti konfliktusokat a kormányzat nemzetközi és főleg uniós szinten ne pusztán vállalja, hanem azokat sok esetben a felszínre is hozza. Ez leglátványosabban a migrációs krízis 2015-ös eszkalálódásakor vált szembeötlővé, de valójában ott húzódott és ott húzódik valamennyi, értékválasztással bíró szakpolitikai döntés meghozatalakor (médiarendszer, köznevelés, tudományfinanszírozás stb.).
Büszkeség
Mindezek révén a 2010-es helyzethez, de akár az azt megelőző húsz évhez viszonyítva Magyarország politikailag és gazdaságilag is stabil, az állam és a nagy társadalmi ellátórendszerek biztonságosan működnek. Azonban az őszinteségre rakódó bátorság, a politikában vagy a gazdaságban alkalmazott leleményes megoldások sokszor önmagukban állónak tűnnek, ha az érintettek – a társadalom – nem érzékelik, hogy »mi végre is történik mindez«, miért szükséges küzdeni, folyamatosan konfliktust vállalni, miközben – éppen utóbbiak miatt, de paradox módon – a stabilitás és biztonság (már) adott. A büszkeség nem politikai, sokkal inkább érzelmi és »interdiszciplináris« kategóriája az, ami összefoglalóan megadhatja erre a választ.
A modern társadalomtudomány és politikai elemzés sok esetben kizárólag »szakmai logarléccel«, technokrata szemszögből méri egy-egy kormányzás sikerességét, és elfeledkezik arról, hogy annál fontosabb – legalábbis azon túlmutató – szempontok is relevánsak. Legfőképpen az, hogy mi is a generális cél azon túlmenően, hogy az országot menedzseljék, és a hétköznapi élet a megszokott, nyugodt mederben folyjék. Az elmúlt tíz év kormányzásának eddigi tapasztalata arra az előfeltevésre enged következtetni, hogy e jövőbe mutató cél a nemzeti büszkeség, önbírás visszaszerzése, Magyarország újbóli »naggyá tétele«. Annak felmutatása, hogy száz év távlatából országépítéssel lehet és kell emlékezni Trianonra. Hiszen tudjuk:»Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk« (2Kor 4,8–9).”
Összesen 25 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Már várom az ellenzékkel szimpatizáló kommenteket, amelyek szarkazmussal, iróniával, gúnnyal, esetleg vad támadással, nácizással, sovinizmussal fognak reagálni az olyan értékek nyílt vállalására, mint az őszinteség, a bátorság és a büszkeség. Olyan fogalmak ezek, amelyeket némelyek kizárólag a gender coming outokban vagy az őszödi beszéd kontextusában tudnak értelmezni.
Annak ellenére, hogy más az álláspontunk, véleményünk, kifejezetten értékelem a hozzászólásaidat, Főnök. Szellemesek. Üde színfolt az ellenzéki olvtársak kommentjeinek világában.
És még mindig nem magyarázza el érthetően a Fidesz, hogy mit, miért tesznek, mik a hosszú távú terveik, nem reagálnak az baloldali médiára, illetve vannak erre kísérletek, de azok nem jutnak el szélesebb réteghez.
Bejelentkezés