Gyereksokaság és agglomerációs sebek

2020. február 27.

Joó István
Biatorbágyon az országos helyzetképpel ellentétes demográfiai folyamat figyelhető meg: a lakosság bő kétszeresére növekedett, miután középosztálybeli kisgyermekes házaspárok sokasága költözött oda a rendszerváltozás óta. Riportunk a változások következményeiről és az azokat kísérő konfliktusokról.

Aki körülnéz ma Biatorbágyon, látja, hogy a gyönyörű és változatos fekvésű település egyik fő építészeti látványossága, a viadukt alatt virágokkal ékesített körforgalom próbálja biztonságosabbá tenni a felduzzadt, reggel és késő délután akadozó forgalmat. Körbe a hegyeken nagy erdőfelületek váltakoznak zártkerti övezetekkel, a határban néhol előbukkannak a dobozerdők: idetelepült üzemek, logisztikai központok, raktárak, nagy cégek létesítményei, amelyek jókora iparűzési adót hoznak a településnek.

Séta a városmagban és a lakóparkban

Az idegen sétáló láthatja a két összeépült település, a jellemzően magyar, református eredetű Bia és a sváb, katolikus Torbágy régi részeinek vonzó kertvárosi életét. Sok az új ház, de megmaradt számos jellegzetes falusi épület, illetve egy múlt században épített malom. Látja a 2007-től városi rangú település rendezett csomópontjait, központjait. A sárga, barokk-klasszicista kastélyokból általános iskolások zsivaja hallatszik ki – ahogyan a kastélyok környékén iskolai célra felállított konténerekből is, ami azért furcsa látvány mindenkinek.

Legkevésbé a református tanulók férnek el.<br>Fotó: Földházi Árpád

Szembetűnő aztán egy, a közeli református templomnál jóval magasabb daru mozgása is az egyik kastélyépület mögötti parkban. Mondják, hatalmas, állami fenntartású iskola épül. Ami nem tesz jó benyomást az emberre, az a település nyugati határában mutatkozó, a város képével köszönőviszonyban sem lévő lakóparkok világa. Száz métereken át egybeépített, többszintes társasház-konglomerátumok vagy olyan – egyforma – társasházak, amelyek különállnak, de falaik csaknem a kerítésig érnek. Kert általában sehol, legfeljebb lekövezett autóbeállók egy pici előudvarban.

Az itt lakók ellenségesen említik a lakópark mellé önkormányzati területre tervezett sportpályát és szakgimnáziumot. Úgy tűnik, megelégelték a zsúfoltságot, és a maradék zöldfelületekből nem akarnak engedni. Egy harmincas évei elején járó házaspár türelmesebb, még csak most költözött ide. Babakocsit tolnak a lakópark egyik járdátlan utcájában, ahol az öt méternél alig szélesebb úttest két szélén, a szinte egymásba nőtt házak előtt parkolnak az autók. Az ingatlanfejlesztő itt ugyanis a többszintes lakóparki házakhoz felszíni kocsiparkolónak sem tervezett helyet. Szabó Ádám és felesége azzal büszkélkedik, hogy nekik a lakópark szélén sikerült lakást vásárolniuk, ahol már garázs is épült a házhoz, és ahonnan közvetlen kilátás nyílik egy szántóföldre. Nekik tehát már nincs akkora zsúfoltságérzésük, bár tudják, hogy egyszer majd az a szántóföld is eltűnik, mert arra terjeszkedik tovább a félig betelt lakópark.

A lakóparkok benépesülése útján a lakosság megkétszereződött a rendszerváltozás óta
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés