Van-e értelme Wass Albertről és Kertész Imréről vitatkozni? – Mandiner-kerekasztal a kultúráról

2020. február 20. 19:50
Baj vagy sem, hogy az Orbán-kormány áldozta eddig a legtöbbet a kultúrára? Igazságtalan lépés volt-e a TAO-pénzek megszüntetése? Miért nincs oldalakon átívelő párbeszéd a jobb- és baloldal szellemi holdudvara között? Kulturális adok-kapok címmel rendezte meg lapunk második kerekasztal-beszélgetését, Demeter Szilárd, Kukorelly Endre, L. Simon László és Hiller István részvételével.

Beszédes adat, hogy a lapunk által csütörtökön megrendezett kulturális kerekasztal-beszélgetésünkre tizenöten is visszautasították a felkérést. Ennyi rendező, színész és kultúrpolitikus nem vállalta, hogy a hazai művészeti életről megnyilvánuljon.

Viszont Demeter Szilárd, Hiller István, L. Simon László és Kukorelly Endre vállalta a disputát, amit Szilvay Gergely főmunkatársunk moderált a Millenáris Park tömötten megtelt konferenciatermében.

Az első témát épp ez jelentette, hogy miért is utasítják vissza sokan a vita lehetőségét. Hiller István elmondta, hogy ő bárhová szívesen elmegy egy bizonyos nívó felett vitatkozni, L. Simon László pedig ráerősített, hogy a szocialisták volt elnökével nyilvános és privát alkalmakon is lehet véleményt ütköztetni. Demeter Szilárd kifejtette, hogy

kultúrpolitikai témákról szívesen eszmét cserél, azonban az írók lelkivilágával továbbra sem kíván foglalkozni.

Kukorelly Endre szomorú tapasztalatként rögzítette, hogy rövid képviselői pályafutása során számtalanszor találkozott a kérdésektől elmenekülő politikusokkal, a jelenben pedig háborús feszültségeket és indulatokat lát az árok két oldalán. Hiller István szerint más a háború és más a nézetkülönbség, és meg lehet találni az értelmes vita lehetőségét.

Reakciójában pártpolitikai vizekre evezett L. Simon László, aki a közös pont hiányaként a határon túli magyarok számára egységesen meg nem szavazott állampolgárságot idézte fel, amit nemzeti minimumnak, illetve annak hiányának nevezett. Hiller István szerint káros elcsépelni bizonyos kifejezéseket, mint a hazaáruló vagy a nemzet szavak.

A színházak az utóbbi évek forrongó ügyével folytatódott a vita, L. Simon szerint káros a színházak átpolitizáltsága, Demeter Szilárd szerint a magyar irodalom legalább annyira érzékeny terület, mint a színház: szerinte az írók minden érdeksérelemért hangosan hisztiznek", miközben ennél jóval komolyabb gondok vannak a magyar könyvkultúrával. Ilyen például az ismeretterjesztő irodalom alulfinanszírozottsága, ezért egy új könyvkiadási törvényt ígért meg.

Hiller István szerint a levéltárosok sosem fognak lázadni, de ettől még

elhibázott lépés a kultúrfinanszírozási törvény, ami a kormány egyértelmű „térfoglalási kísérlete".

Kukorelly Endre szerint most ugyan sosem látott összegek vannak a kultúrában, de ezek egyenlőtlenül osztódnak meg. Úgy vélte, a rendszerváltás után csak néhány pártnak volt fontos a kultúra ügye: az SZDSZ-nek, a MIÉP-nek és az MDF-nek.

Hiller István ráerősített, szerinte Orbán Viktornak nem fontos a kultúra kérdése, egész más mozgástér az övé. Ebből kisebb, koordinálatlan szóváltás kerekedett, majd L. Simon László ragadta magához a szót, aki leszögezte, hogy a kultúra valóban most kapja a legtöbb támogatást, de a szocialisták érdeme az első kulturális területen történt áfacsökkentés. Hiller válaszában leszögezte, hogy nem a kultúra össztámogatását kell nézni, és visszautasította, hogy Vidnyánszky Attila „rákos daganatnak" nevezte a TAO-támogatási rendszert. Szerinte néhány visszaélés miatt nem lett volna szabad a rendszer egészét megszüntetni.

L. Simon válaszában leszögezte, hogy a TAO-pénzek épp a magánmecenatúráról szoktatták le a vállalkozókat, kultúratámogató magánembereket.

A következő témakörnél Demeter Szilárd is szót kapott: szerinte a Térey-ösztöndíj strukturális hiányosságot kompenzál, hiszen a pályakezdők és a koszorús költők számára már léteznek pályázatok, de a középnemzedék eddig kimaradt. A Térey-díjról elmondta, hogy a legtöbb, valamire való írószervezet képviseltette magát, ő pedig deklaráltan kivonta magát a döntésből. 

Innen jutottunk el oda, hogy nácinak neveznek

– tette hozzá Demeter. A szót Kukorelly ragadta magához, aki alapjaiban elhibázottnak nevezte az ösztöndíjat, szerinte olyan mennyiségű pénzt áldoz erre a kormány, amiből a teljes kortárs irodalmat ki lehetne stafírozni. Inkorrektnek nevezte a támogatásra ítélt alkotók listáját is. L. Simon hevesen tiltakozott, szerinte akik visszautasították az ösztöndíjat, tisztán politikai alapon tették, és hibáztatta Kukorelly Endrét, amiért rögtön Baumgarten-díjjal azokat tüntette ki, akik visszaadták a Térey-díjat.

Demeter Szilárd hozzátette, hogy a díj odaítéléséhez a szakmai szervezeteket vonta be, ha rosszul döntöttek, akkor a legnagyobb írószervezetek döntöttek dilettáns módon. Kukorelly Endre válaszában úgy vélte, hogy tizenkilenc szervezet helyett négy-öt konszenzusos alapon kiállított író-költő dönthetett volna róla.

A vita végén a NAT és az irodalmi kánon kérdésköre került az asztalra: Demeter Szilárd szerint Kertész Imre Nobel-díjas művét a kutya sem olvasta korábban, Hiller István pedig zárszavában arról beszélt, hogy az alkotókat a maguk emberi, hús-vér mivoltában is be lehetne mutatni, Kukorelly Endre szerint Herczeg Ferenc és Nyirő József is benne lehet a NAT-ban, a probléma szerinte az, hogy nem a korosztályok igényeihez igazítottak a kötelező olvasmányok,

a Kincskereső kisködmön például emberiség elleni bűntett az alsósok esetében.

Demeter Szilárd elmondta, hogy az olvasás megszerettetése a legfontosabb feladat, és hozott egy példát is arra, hogy Petőfit is meg lehet kedveltetni a mai fiatalokkal. L. Simon László szerint a mai estén végre kiléptünk a szerzőket tabusító-felemelő vitákból, és az irodalomtanítás lényegéről lehet beszélni. Szerinte Wassról vagy Herczegről vitatkozni álvita, hiszen a lényeg az lenne, hogy a gyerekek olvasásigényét próbáljuk kiszolgálni, mert a végén nem maradnak olvasó fiatalok.

***

Fényképek: Ficsor Márton

Összesen 186 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szerintem te nem olvasol szépirodalmat.

Amúgy nem és nem!
Nincs igaza Demeternek: Demeter Szilárd elmondta, hogy az olvasás megszerettetése a legfontosabb feladat.
Ez nem az irodalomtanítás feladata, sajnos. Ha fejre áll a tanár, akkor sem lesz 10%-nál több szépirodalmat olvasó ember az osztályában. Egy jó tanár tud 20 %-ot csinálni. De ez nem a tantervtől van.
Az irodalomtanítás feladata, hogy mindenki, így a nem olvasó 90-80 % is tudjon Petőfiről, Aranyról, Wassról, Örkényről, Kertész Nobel díjáról és legalább a kötelezők egy részét olvassa le, meg a szemelvényeket.
Kia az a bolond, aki azt állítja, hogy a matektanítás arra van, hogy megszerettesse a tanulókkal a matekot. A matekot a tanulók 10 % szereti, jó tanárnál 20 %. De ennél sokkal több embernek kell tudni számolni.

A 168 óra február 13-i számának 6. oldalán Kálmán C. Györgynek (egyetemi tanár, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Bizottságának volt titkára) a NAT-hoz való magasszintű, szikáran szaktudományos hozzászólása található. A méltán tekintélyes professzor Nyírő Józsefnek az irodalomtantervben való jelenlétéből arra következtet (szó szerint idézem): "idén kormányrendelet születik majd arról, hogy a Nemzeti Élelmiszerboltokban kötelező lesz egy vödör friss sz@rt tárolni (lehetőleg a hentespultnál, kisebb boltokban a pékáru mellett), a Nemzeti Éttermekben minden asztal mellet eg kisebb álványra hányást kihelyezni, és a Nemzeti Illatszerboltok légterében szellentést cirkuláltatni."

A professzor úr nyilván nagyon elégedett lehet magával, hogy milyen jól bemosott egyet Orbánnak, meg a fasisztáknak, pedig valójában csak öngólt lőtt. Él ebben az országban pár ezer jóravaló ember, aki olvasta Nyírőtől mondjuk a Uz Bencét, és határozottan tetszett neki. Na, ezeket mind megsértette a professzor úr azzal, hogy Nyírőről a veder szarra, hányásra, ... asszociált, és ha a megsértettek eddig nem tették, akkor esetleg legközelebb ők is a Fideszre fognak szavazni. (A professzor úr meg a köre pedig megint csodálkozni fog, hogy hogyan lehet ennyi birka szavazó ebben a fasiszta országban.)

De nekem megkönnyítette a dolgomat, mert az ilyen megnyilvánulásokból a NAT elolvasása nélkül is tudhatom, hogy a bírálóknak biztosan elgurult a gyógyszere.

Az ösztöndíj kérdésében Kukorelly sapkásat játszik, de abban igaza lehet, hogy nem a korosztályokhoz igazodnak az olvasmányok. Ha nem is "emberiség elleni bűntett", de rossz helyen van a Kincskereső kisködmön, ha egyáltalán szükséges. Én még értettem, a gyerekeim már nem. Ezt a történetet az a gyermek érzi át, aki megtapasztalja maga körül az ínséget. A mai városias, középosztálybeli gyerekek szerencsére kiegyensúlyozott vagy viszonylagos jólétben élnek, autós, számítógépes, bevásárlóközpontos világban, a történeti és tragédia iránti érzékük pedig néhány évvel később erősödik fel. A különböző olvasmányok hatásáról nem lenne nehéz felméréseket végezni a gyerekek körében, és nem 60-70 éveseknek kellene összeállítaniuk az olvasmányok rendjét, mert egész más az élettapasztalatuk, mint a mai gyerekeké.

Ugyanakkor határozottan fenntartom, hogy nem az 'olvasás megszerettetéséről' kell, hogy szóljon az irodalom oktatása, hanem a nemzeti, közösségi életélmény és öntudat kialakításáról. Olvasni vagy 'megszeret' valaki vagy nem. Az belülről jön. Hogy mit olvas? Na ebben van szerepe a szülőknek és a tanároknak.

A főpróba okt. 13. volt. Ez csak a következetes folytatás. Valahogy ki kéne védeni, mert mégsem jó, ha az ellenzék ilyen hathatós külső segítséggel kap akár hajszálnyi többséggel is szabad kezet.

A "prudens" kormányzás kezd kibontakozni a megnyert Fővárosban és nagy városokban.

Kíváncsi lennék arra, h. vajon ez mennyire tetszik a belföldi szavazóiknak.

Mesélnél arról, hogy Wass mitől volt aktív nyilas? Hadd tudjam már én is meg, te seggfej!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés