Zöld filozófia keresztény-konzervatív szemmel

2020. január 27. 9:18

Varga Judit
Vendégszerző
A hollywoodi liberális kultúr-dominancia száz év alatt hozzászoktatott minket ahhoz a gondolathoz, hogy egy gyors beavatkozással vagy kommunikációs kampánnyal az emberiség minden problémája megoldható. Időről időre szuperhősök szállnak síkra a civilizációért és mentik meg az egész bolygót. Közel egy évtizede ez a szemlélet találkozott a „like”-kultúrával, ahol a dolgok megoldása még egyszerűbbé vált telefonnal a kezünkben a social media csatornákon keresztül. Például kommentekkel és emojikkal oldottuk meg a közelmúltban a brazil őserdők pusztulásának ügyét… vagy mégsem. De ki emlékszik már erre?!

Varga Judit igazságügyi miniszter írása (a cikk angol nyelvű változata a Politico oldalán jelent meg)

 

Korunkban mindent azonnal, két kattintással szeretnénk megkapni, legyen az egy vásárlás vagy a klímavédelem ügye. A gyors megoldások viszont elnagyolt és átgondolatlan döntésekhez, egyéni szinten pedig túlfogyasztáshoz vezethetnek. Ezért egyre kevesebb embert érdekel az, hogy egy problémát hogyan lehet valóban, mélyrehatóan, még nagyobb károkozás nélkül megoldani. Ez a mentalitás a mindent uraló „like”-kultúra, a gazdasági lobbiérdekek és a liberális média nyomása miatt átragadt a világ vezető politikusaira és a klímavédelem ügyére is.  

Sir Roger Scruton brit konzervatív filozófus Zöld Filozófia című könyvében fejtette ki a zöld konzervativizmus alaptételét és összefüggéseit. Ennek lényege, hogy

a környezetvédelemben valódi eredményekre csak a lokális szemlélet, a helyi megoldások keresése vezethet.

A párizsihoz hasonló multilaterális környezetvédelmi egyezmények gyakorlati hatása korlátozott, hiszen a legnagyobb szennyező országok jellemzően nem tartják be a bennük foglalt korlátozásokat és vállalásokat. Így elsődlegesen a nemzetállamokra hárul a feladat, hogy a helyi adottságoknak megfelelő környezetvédelmi szabályozást alakítsanak ki, és hozzáigazítsák azt az ország sajátosságaihoz és szerves, fenntartható fejlődéséhez. 

A konzervativizmus mindig is fontos célkitűzésének tartotta a hagyományos vidéki életmód fennmaradásának támogatását, és a természettel harmonikus, lokális kezdeményezések ösztönzését. A vidéki gazdálkodó közösségekben élő emberek generációk óta felhalmozott tudással és olyan széleskörű ökológiai ismeretekkel rendelkeznek, amelyek valódi megoldást jelentenek a helyi problémákra. Ahogy arra Konrad Lorenz konzervatív etológus is rámutatott, a gazdálkodók még tudatában vannak annak, amit a nagyvárosi emberek nagy része sajnos már elfelejtett: a természet erőforrásai végesek.

Vigyáznunk kell, hogy a környezetrombolásra és a klímaváltozásra adott európai és globális válaszok ne a liberális, hanem a konzervatív logikát kövessék. Nem szabad tehát azonnali, látványos, jól kommunikálható vállalásokat megfogalmaznunk anélkül, hogy felmérnénk azok társadalmi, gazdasági és ebből következően civilizációs hatását és végrehajthatóságát. Csak akkor érhetünk el tartós eredményt,

ha a válaszaink kidolgozása során figyelembe vesszük a helyi sajátosságokat, a kultúrát, a társadalom szövetét,

így végső soron az emberi igényeket. 

A magyar kormány ezért négy fontos kritériumhoz kötötte a közös európai megoldással kapcsolatos együttműködését és támogatását. Ezek mindegyike az irányba mutat, hogy az emberek hosszútávon ne kényszerű teherként éljék meg a változásokat, hanem támogatóan működjenek együtt benne. Mindnyájunk érdeke unokáink számára megőrizni Földünket, de látnunk kell, hogy ez egy óriási vállalás, melynek komoly ára van. 

Elsődleges szempont, hogy a nagy tervek árát nem lehet a szegényebb országokkal vagy a legkiszolgáltatottabb emberekkel, munkavállalókkal vagy nyugdíjasokkal megfizettetni. Másodszor, ha a látványos vállalások végrehajtása az emberek mindennapjait nehezebbé teszi az adó- és áremelések, valamint a rezsiterhek növekedése miatt, akkor a megoldás sem lesz fenntartható. 

Fontos az is, hogy a nagy tervek technológia-semlegesek legyenek. Egyszerűbben fogalmazva,

lássuk be, nukleáris energia nélkül nem sikerülhet az átállás.

Jelenleg minden eszközünk rendelkezésre áll lakossági és ipari szinten is ahhoz, hogy elérhessük a klímasemleges működést, de ezen eszközök megválasztását – figyelembe véve az eltérő adottságokat és képességeket – bízzuk az egyes országokra. Az ExxonMobil 2040-ig szóló előrejelzése is megerősíti, hogy a szén ­alapú áramtermelés kivezetésével párhuzamosan meg fog erősödni a földgáz, a megújuló energiaforrások és a nukleáris energia iránti energiaigény, és a nukleáris energiát nem fogják tudni kiváltani a megújulók.

Végül pedig a nagy vállalások megvalósítása nem vonhat el forrást olyan területektől, amelyek a hátrányosabb helyzetű régiók társadalmi, gazdasági felzárkózását segítik. Az Európai Unióban az új többéves pénzügyi keret kialakítása során világosan meg kell határozni, hogy hogyan kapcsolódik ehhez a dekarbonizációs célkitűzés, emellett biztosítani kell, hogy a klímasemleges gazdaságra történő igazságos átállás finanszírozása ne a kohéziós politika forrásainak terhére történjen, hanem azon felüli többletet jelentsen. Hiszünk abban, hogy ha a hagyományos közösségek, a vidéki gazdálkodók, a természetközeli életformát követő emberek támogatást kapnak, akkor azt nem a környezetük rombolására, hanem annak megőrzésére fogják felhasználni. A teremtésvédelmi mozgalmak is jó példával szolgálnak erre. 

Hasonlóan

fontos, hogy a nagyvárosokban élők a kozmopolita életmód hajszolása helyett érzékennyé váljanak a lokális problémákra,

és többek között helyi termények és áruk választása révén felelős fogyasztói döntéseket hozzanak.

Kétszer mérj, egyszer vágj! – tartja a mondás. Különösen igaz ez akkor, ha megalapozott változásokat szeretnénk elérni a klímaváltozás elleni küzdelemben. És bár hatalmas a „like”-kultúra nyomása és csábítóak a látványos és globális kampányok, hosszú távon a valódi eredményt mégiscsak a zöld konzervativizmus, a lokális szemlélet, a helyi megoldások keresése és azok társadalomba és kulturális mintába történő beépülése jelentheti.  

Összesen 109 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A baloldal nem tudja értelmezni azt a fogalmat, hogy sajátosság, vagy akár azt, hogy kultúra, eleve az ideológiájukkal ellentétes ez a jelenség, ember ember, föld föld, fogaskerék fogaskerék, egyre megy, számukra a világ egy laboratórium, és csak mintákat látnak.

Ezért is röhej, amikor a baloldal úgy tekint magára, mint a humanizmus felkent lovagjára, hiszen a baloldalnál senki sem gyűlöli, és veti meg jobban a kor, a jelen emberét, viszont az is igaz ugyanakkor, hogy a baloldalnál senki sem imádja jobban a "jövő" idealizált, tökéletes embertípusát.
Csak ugye itt jön a probléma, hogy a ma emberét, ezt a csúszómászót meg kell semmisíteni, leginkább szellemében, de ha kell, fizikailag is, mert útjában áll a holnap emberének.
A humanista baloldal...

Kedves balliberális zöldek;
"Marosán György üzenete: "Nem a zsömle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy".

Ha van Isten, ha nincs, nem dobom el sehol a szemetet és nem is állítom elő.

Így-így, legfeljebb jó szlogen a fenti, de egy percig nem volt esélye abban az urbanizált közegben, ahol két pofára zabálják az avokádókrémes szendvicset, a szusit, valami távol-keleti hínár és original dél-amerikai kávé kíséretében.

Akkor olvasd el még egyszer:

"A hollywoodi liberális kultúr-dominancia száz év alatt hozzászoktatott minket ahhoz a gondolathoz, hogy egy gyors beavatkozással vagy kommunikációs kampánnyal az emberiség minden problémája megoldható. Időről időre szuperhősök szállnak síkra a civilizációért és mentik meg az egész bolygót. Közel egy évtizede ez a szemlélet találkozott a „like”-kultúrával, ahol a dolgok megoldása még egyszerűbbé vált telefonnal a kezünkben a social media csatornákon keresztül. Például kommentekkel és emojikkal oldottuk meg a közelmúltban a brazil őserdők pusztulásának ügyét… vagy mégsem."

Nem tudom, hol látod ebben az írásban Greta Thunberg hatását? Pont azt kritizálja, amit a jelképpé felfuttatott, de semmi lényegbe vágót, semmi konkrétumot, semmi értelmeset nem cselekvő Greta tesz és mond.

Ami pedig a személyeskedésedet illeti, az a bunkó és tudatlan vita képtelenek fegyvere.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés