Zöld filozófia keresztény-konzervatív szemmel

Varga Judit igazságügyi miniszter írása (a cikk angol nyelvű változata a Politico oldalán jelent meg)

Korunkban mindent azonnal, két kattintással szeretnénk megkapni, legyen az egy vásárlás vagy a klímavédelem ügye. A gyors megoldások viszont elnagyolt és átgondolatlan döntésekhez, egyéni szinten pedig túlfogyasztáshoz vezethetnek. Ezért egyre kevesebb embert érdekel az, hogy egy problémát hogyan lehet valóban, mélyrehatóan, még nagyobb károkozás nélkül megoldani. Ez a mentalitás a mindent uraló „like”-kultúra, a gazdasági lobbiérdekek és a liberális média nyomása miatt átragadt a világ vezető politikusaira és a klímavédelem ügyére is.  

Sir Roger Scruton brit konzervatív filozófus Zöld Filozófia című könyvében fejtette ki a zöld konzervativizmus alaptételét és összefüggéseit. Ennek lényege, hogy

A párizsihoz hasonló multilaterális környezetvédelmi egyezmények gyakorlati hatása korlátozott, hiszen a legnagyobb szennyező országok jellemzően nem tartják be a bennük foglalt korlátozásokat és vállalásokat. Így elsődlegesen a nemzetállamokra hárul a feladat, hogy a helyi adottságoknak megfelelő környezetvédelmi szabályozást alakítsanak ki, és hozzáigazítsák azt az ország sajátosságaihoz és szerves, fenntartható fejlődéséhez. 

A konzervativizmus mindig is fontos célkitűzésének tartotta a hagyományos vidéki életmód fennmaradásának támogatását, és a természettel harmonikus, lokális kezdeményezések ösztönzését. A vidéki gazdálkodó közösségekben élő emberek generációk óta felhalmozott tudással és olyan széleskörű ökológiai ismeretekkel rendelkeznek, amelyek valódi megoldást jelentenek a helyi problémákra. Ahogy arra Konrad Lorenz konzervatív etológus is rámutatott, a gazdálkodók még tudatában vannak annak, amit a nagyvárosi emberek nagy része sajnos már elfelejtett: a természet erőforrásai végesek.

Vigyáznunk kell, hogy a környezetrombolásra és a klímaváltozásra adott európai és globális válaszok ne a liberális, hanem a konzervatív logikát kövessék. Nem szabad tehát azonnali, látványos, jól kommunikálható vállalásokat megfogalmaznunk anélkül, hogy felmérnénk azok társadalmi, gazdasági és ebből következően civilizációs hatását és végrehajthatóságát. Csak akkor érhetünk el tartós eredményt,

így végső soron az emberi igényeket. 

A magyar kormány ezért négy fontos kritériumhoz kötötte a közös európai megoldással kapcsolatos együttműködését és támogatását. Ezek mindegyike az irányba mutat, hogy az emberek hosszútávon ne kényszerű teherként éljék meg a változásokat, hanem támogatóan működjenek együtt benne. Mindnyájunk érdeke unokáink számára megőrizni Földünket, de látnunk kell, hogy ez egy óriási vállalás, melynek komoly ára van. 

Elsődleges szempont, hogy a nagy tervek árát nem lehet a szegényebb országokkal vagy a legkiszolgáltatottabb emberekkel, munkavállalókkal vagy nyugdíjasokkal megfizettetni. Másodszor, ha a látványos vállalások végrehajtása az emberek mindennapjait nehezebbé teszi az adó- és áremelések, valamint a rezsiterhek növekedése miatt, akkor a megoldás sem lesz fenntartható. 

Fontos az is, hogy a nagy tervek technológia-semlegesek legyenek. Egyszerűbben fogalmazva,

Jelenleg minden eszközünk rendelkezésre áll lakossági és ipari szinten is ahhoz, hogy elérhessük a klímasemleges működést, de ezen eszközök megválasztását – figyelembe véve az eltérő adottságokat és képességeket – bízzuk az egyes országokra. Az ExxonMobil 2040-ig szóló előrejelzése is megerősíti, hogy a szén ­alapú áramtermelés kivezetésével párhuzamosan meg fog erősödni a földgáz, a megújuló energiaforrások és a nukleáris energia iránti energiaigény, és a nukleáris energiát nem fogják tudni kiváltani a megújulók.

Végül pedig a nagy vállalások megvalósítása nem vonhat el forrást olyan területektől, amelyek a hátrányosabb helyzetű régiók társadalmi, gazdasági felzárkózását segítik. Az Európai Unióban az új többéves pénzügyi keret kialakítása során világosan meg kell határozni, hogy hogyan kapcsolódik ehhez a dekarbonizációs célkitűzés, emellett biztosítani kell, hogy a klímasemleges gazdaságra történő igazságos átállás finanszírozása ne a kohéziós politika forrásainak terhére történjen, hanem azon felüli többletet jelentsen. Hiszünk abban, hogy ha a hagyományos közösségek, a vidéki gazdálkodók, a természetközeli életformát követő emberek támogatást kapnak, akkor azt nem a környezetük rombolására, hanem annak megőrzésére fogják felhasználni. A teremtésvédelmi mozgalmak is jó példával szolgálnak erre. 

Hasonlóan

és többek között helyi termények és áruk választása révén felelős fogyasztói döntéseket hozzanak.

Kétszer mérj, egyszer vágj! – tartja a mondás. Különösen igaz ez akkor, ha megalapozott változásokat szeretnénk elérni a klímaváltozás elleni küzdelemben. És bár hatalmas a „like”-kultúra nyomása és csábítóak a látványos és globális kampányok, hosszú távon a valódi eredményt mégiscsak a zöld konzervativizmus, a lokális szemlélet, a helyi megoldások keresése és azok társadalomba és kulturális mintába történő beépülése jelentheti.