Létezik-e közös visegrádi identitás?

2020. január 23. 11:02

Írta: Pap Lázár
A migráció elutasítása mellett mi köti össze a V4-ek országait – vagy épp felbomlóban ez az egység? Ezek voltak az alapkérdései a Nézőpont Intézet Visegrádi identitás – vízió vagy valóság? című rendezvényének.

Az eseményt Lajtai Márk, a CEPER (Central European Perspectives) elemzője nyitotta meg. Rövid összefoglalójában bemutatta az intézet legfrissebb kutatásainak eredményeit. Az adatok alapján a V4-ek léte mostanra már közismert tény az érintett országokban, az emberek tudnak az együttműködésről. A tagországokban megkérdezettek négyötöde tudott az együttműködésről, nagy többségük pedig meg is tudta nevezni a tagországokat. Ezek után kifejtette, hogy alapvetően egy koordinatív együttműködésről van szó, ami nem intézményesített, egyedül a Visegrádi Alapnak van székhelye Pozsonyban. Arra a kérdésre, hogy szükség van-e a további intézményesítésre, a magyarok és szlovákok többsége igennel válaszolt – emelte ki.

A kutatás fő tárgya, hogy beszélhetünk-e V4-ek kapcsán közös identitásról. Ha igen, mik ennek a fő elemei? Az illegális migráció elutasítása mellett van-e más összekötő kapocs is? – tette fel a kérdést. A kutatásban megkérdezett népesség kétharmada szerint vannak közös jellemzők, ilyen például a kereszténység (ami nem egyenlő a vallásossággal, tágabb fogalom). Ez Lengyelországban, és Magyarországon a legjellemzőbb, Csehországban pedig a legkevésbé. A politikai ideológiák terén is meg lehetett figyelni hasonlóságokat a négy ország között:

A V4-ek országaiban kétszer annyian azonosítják magukat jobboldaliként, mint baloldaliként,

ebben Magyarország jár az élen.

Ugyancsak közös, hogy a fiatalok körében a legerősebb a jobboldaliság. Ez az álláspont főként identitáspolitikai kérdésekben nyilvánul meg, mint például a drogliberalizáció, illetve a harmadik nem elismerésének elutasítása. Emellett pozitív agenda terén fontos a családtámogatások rendszere, a megkérdezettek több mint fele teljes mértékben elégedett a kormányok családpolitikájával. Lajtai bemutatója végén egy Nyugat- és Közép-Európa közötti fontos különbségre hívta fel a figyelmet. A V4-ek lakosai általánosságban sokkal pozitívabban állnak hozzá a közel jövőhöz, mint nyugati társaik, tehát egy optimistább hozzáállás a jellemző.

A második előadás a kultúra szemszögéből közelítette meg a visegrádi országok identitását. Kiss Gy. Csaba irodalom- és művelődéstörténész a történelmi háttérből adódó közös vonásokról beszélt. A magyar kultúra napjához is kapcsolódva elmondta, hogy a négy tagország himnuszának műfajai különböznek, de mindben megjelenik a vihar, az égzengés, mint a nemzeti traumák szimbóluma. Hangsúlyozta, hogy egy angol vagy francia számára nem kérdés a nemzetének túlélése, míg ez Közép-Európában nem mindig volt evidens.

Mennyire fűz minket össze a kulturális háttér? – tette fel a kérdést. Közép-Európában a nemzet fogalma mást jelent, mint nyugaton és keleten. A rebellisség, a lázadás, a hódoltsági tradíció mind közös elemek. Fontos metszéspontnak tartotta még a „túlélés művészetét”, amelyet Svejk karaktere is kiválóan megtestesít.

A V4-ek nemzetképe azért is más, mert évszázadokig hiányzott a nemzeti függetlenség, gondoljunk csak Mohácsra, a fehérhegyi csatára vagy Lengyelország felosztására – sorolta.

Közép-Európa esetében a nemzetté válás folyamatát meghatározta a függetlenségért való küzdelem,

itt nem érvényes Habermas elgondolása arról, hogy a nemzetek utáni korban élünk, hiszen Szlovákia és Csehország számára még a 20. század végén is folytatódott a nemzetté válás időszaka – emlékeztetett.

A művelődéstörténész a közép-európaiakról nyugaton kialakult kép felvázolásával folytatta. Kijelentette, hogy sajnálatos módon a múlt és a jelen idő között nincs nagy különbség. A felvilágosult nyugat szembeállítása a némiképp barbár, civilizálatlan emberekkel még most is tart, érvényes a 21. század elejére is.

A mi emlékezetünkben két totalitarizmus árnyéka együtt van jelen, nyugaton csak a nácizmus és a holokauszt tragédiája él, ott nem voltak gulágok. Danilo Kiš – magyar-zsidó származású szerb-montenegrói író – azt mondta: „Ha valaki azt mondja Kolima más volt, mint Auschwitz, azt küldd el a fenébe!” – idézte.

Kiss Gy. Csaba közösen megválaszolandó feladatként megjelölte még a V4-ek Oroszországhoz való kapcsolatának összehangolását, és a tagországok közötti közlekedés megkönnyítését. Azzal zárta előadását:

közös politika és gazdaság sem épülhet a mentális háttér ismerete nélkül.

Ezt követően öt perces villám-előadások hangzottak el. Elsőként Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója beszélt arról, hogy a V4-ek nem csupán egy kormányok közötti projekt, az elit együttműködése, hanem egy sokkal mélyebb társadalmi hasonlóságon alapuló kezdeményezés. Ez természetesen még nem működik tökéletesen, de a társadalmi hátország megvan a kooperációhoz. Kifejtette, hogy a Nyugat-Európával való együttműködésben gátat jelenthet az értékrendbeli különbség, illetve az eltérő jövőkép. A Fidesz néppárti tagságát illetően a sajtó többsége azt állítja, hogy marad a felfüggesztés, ami szerinte közvetve a visegrádi országok sikere. Tagadhatatlan eredmény az Európai Bizottság összetétele is, a jövőben pedig a keretköltségvetés fogja megmutatni, hogy tud-e érvényesülni a V4-ek akarata – összegezte.

Ezután Karel Sál cseh politikai elemző következett. Elmondta, hogy az együttműködés fő pillérei a csehek szemében az energiakérdés, az illegális migráció elutasítása, illetve a pénzek elosztásának kérdése az EU-ban. Elválasztó erőként az Oroszországhoz való viszonyt jelölte meg, amelyet jobban össze lehetne hangolni. A csehek körében a szlovákok megítélése a legjobb, a magyaroké közepes, a lengyeleké pedig eléggé alacsonyan van, de még mindig megelőzik a németeket és az amerikaiakat. Orbán megítélése évek óta kiegyensúlyozott az országban.

A cseh elemzőt egy lengyel újságíró, Jacek Karnowski követte, aki szerint országának fő törekvése, hogy sikeresen kezeljék azt a szituációt, hogy Oroszország és Németország szorításában léteznek. Erre szolgál megoldásként a dél felé való nyitás, ami meghatározó Lengyelország számára.

Az EU szemében lenézett kooperáció a V4-ek, próbálják figyelmen kívül hagyni,

ezért is fontos, hogy milyen irányba tart ez az összefogás – jelentette ki. Felidézte, hogy nemrégiben hallott egy beszélgetést a BBC-n, ahol az volt a téma, hogy „Feladnád-e a gyerekvállalást, hogy megmentsd a bolygót?”. Ez is azt mutatja, hogy milyen veszélyesek ezek a radikális új ideológiai tendenciák – mondta. Karnowski biztos benne, hogy a V4-ek országainak fel kell majd lépnie ezek ellen. Végül a Via Carpatia közlekedési folyosó szerepére hívta fel a figyelmet, amely a Balti-tengert köti össze az Égei-tengerrel, elősegítve a visegrádi országok gazdaságát is.

A rövid előadások sorát Tokár Géza politológus zárta. Prezentációjának elején a szlovák külpolitika doktrínáit mutatta be, amelyek 1998 után alakultak ki, amikor integrálódtak az európai struktúrákba. Felvázolt egy egyszerű tézist: tudatosították, hogy Szlovákia nem fog nagy szerepet játszani a nemzetközi politikában, így egy megbízható koalíciós partner képének kialakítására törekedtek az EU, a NATO és a V4-ek szempontjából is. A felvázolt szerep miatt sok esetben hiányoztak a víziók – tette hozzá. Fontos eltérésként megemlítette, hogy Oroszország a szlovák köztudatban nem annyira negatív, mint a lengyeleknél vagy a magyaroknál. Hangsúlyozta, hogy

a szlovák belpolitika konfliktusai ritkán lépik át az ország határait,

az ellenzék a konfliktusokat nem külföldön szokta rendezni.

Előadása végén két komoly kihívást említett: a hagyományos alkalmazkodó stratégia egyre kevésbé működik a megváltozott körülmények között, egyre többe a feszültség a nemzetközi színtéren. Nagy kérdés, hogy odaáll-e Szlovákia ebben a helyzetben bármelyik oldalra vagy egyensúlyozik, és ha igen, akkor pedig hogyan teszi.Tokár a közelgő szlovákiai parlamenti választások után arra számít, hogy nem tisztázódnak az erőviszonyok, a diplomácia és a külügy pedig perspektíva nélkül fog maradni.

Összesen 84 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Időnként egy ország voltunk, legalább is közös uralkodónk volt.

A V4 nagyon fontos, ha van jövő, arra az egyik biztosíték az egyre idegenebb értékválasztású Európában, az a V4 léte, mint ellensúly lehet. A szlovákok gyenge pont. Magyarországon nagyon hamar meg kéne oldani a lengyel nyelv alapfokú oktatását. Tőlem lehetne a cseh is, de a lengyelekkel van egy testvéries, történelmi kapcsolat.

Nagyon hiányzik Horvátország. Szlovénia mindig inkább Ausztriához fog húzni, Ausztriát, mint bármiben szövetségest, felejtsük el!

Érdekes, bár mellékesnek tűnő körülmény, h. már a nagy és minden hájakkal megkent, okos Demján is Lengyelországban látott lehetőséget.

Válaszok:
Karvaly | 2020. január 23. 14:56

Alapfokú, általános iskolai lengyel nyelvoktatás sokat segítene a rendkívül fontos kapcsolat élőbbé tételében.

Én próbálnám a balti államokat is egy közös szövetség felé húzni, nyilván nem V4, de a V4 kiegészítve a horvátokkal és a baltiakkal egy közép-európai szövetségben még versenyképesebbé tenné azt, különösebb hátrányok nélkül.

Válaszok:
Agnieszka | 2020. január 23. 15:10

A tengermellék kisvárosaiban a hajdani Németországban éreznéd magad! Torun is egy álom, Elblong, Frombork, Olsztyn mind több vödör gyönyör, ott megmaradt az a gótika, ami nálunk nem. Van egy Pelplin nevű egzotikus hely Gdansktól kicsit Délre, az sem semmi!

A fekete nemzetség törzse általi kirabolt, kifosztottság tudata az összekötő kapocs.
Sajnos, ebben a Fekete János nemzetség törzse nálunk, Magyarországon átlagon felül teljesített.
1990-ben a cseheknek és szlovákoknak EGYÜTT NEM VOLT ANNYI ÁLLAMADÓSSÁGUK, MINT A FEKETE JÁNOS ÉS EMBEREI ÁLTAL MENEDZSELT MAGYAR KÖZTÁRSASÁGNAK..

Ez a V4-re nem stimmel, inkább a Kárpát-medencére.

Igen, ez sokat segítene egymás országának jobb megismerésében.

Egyszer, talán 15 éve találkoztunk az egyik tátrai völgy bejáratnál egy középkorú OLASZ házaspárral, aki elmesélték, gondolom angolul, h. tavaly jártak az országban kettesben, de idén lakókocsit béreltek, s a két serdülő gyerekükkel bejárták az országot É-ról D-ig és változatlanul nagyon tetszik nekik!

Lengyelország más, Lengyelország nagyon szép! és máshogy, mint a mi hazánk.

Olaszországgal biztosan nem igazán összemérhető, mert az igazán egy műemlék kincsesdoboz, de Lengyelország egy vallását tartó kelet-európainak lehet majdnem otthon.Az egyik kedvenc filmem a Tea Mussolinivel, a háborún, a szolidaritáson, a részvéten, a szereteten túl nagyon átjön rajta a szépséges Toszkána San Giminano tornyaival.

Egész jól el lehet vele boldogulni Szlovákiában, Csehországban is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés