A demokratikus elszámoltathatóság hiánya mellett számos egyéb probléma is felmerül az EKB újdonsült zöldaktivizmusa kapcsán. Az egyik, hogy nem világos, ki határozza majd meg, melyik befektetés minősül zöldnek. Az uniós tagállamoknak például nem sikerült megegyezésre jutniuk tavaly decemberben azzal kapcsolatban, hogy mi is legyen a környezetbarát befektetés meghatározása – mutat rá az Euractiv. De akkor ki lenne jogosult ennek megítélésére?
Az Európai Központi Bank esetében ez több szempontból is nehézségekbe ütközik. Először is egy ilyen definíció kidolgozása olyan szakpolitikai kompetenciákat feltételez, amelyekkel az EKB nyilvánvalóan nem rendelkezik. Másodszor súlyosan sértené a jegybanki működés egyik fontos alapelvét, a piaci semlegességet. Az euróárfolyam védelmével és az árstabilitás őrzésével megbízott pénzintézet elvileg nem szelektálhatna egyes vállalatok vagy államok között.
Röviden megjegyzem
A Bank of England is nevelne
Nem csökkentik elég gyorsan a fosszilis energiával kapcsolatos befektetéseiket a pénzintézetek – figyelmeztetett egy december végi BBC-interjúban az angol jegybank márciusban leköszönő kormányzója. Mark Carney szerint minden ilyen irányú befektetés létjogosultsága már most is indoklásra szorul, és fennáll annak a veszélye, hogy a hagyományos energiahordozókhoz kötődő üzletágakba való beruházások idővel teljesen értéktelenné válnak.
Nagy testvér az autóban
Az új uniós szabályozás értelmében minden 2020. január 1-jétől forgalomba kerülő személygépkocsinak rendelkeznie kell fedélzeti üzemanyagmérővel (onboard fuel consumption meter – OBFCM), 2021-től pedig a gyártók számára kötelező lesz, hogy a fogyasztási adatokat minden egyes autó esetében továbbítsák az Európai Bizottságnak. A kedvezőtlen fogyasztási adatok miatt azonban nem csupán a gyártókat vonnák majd felelősségre: szakértők szerint az is a tervek között szerepel, hogy a sokat fogyasztó vezetőket szén-dioxid-adóval sújtanák. Mindez tovább növelheti az elektromos kocsikra való átállás érdekében gyakorolt társadalompolitikai nyomást.
Ráadásul egy ilyen erőteljes beavatkozás az európai vállalati szektor finanszírozásába jelentős versenyképességi kockázatokkal is járhat. Azok a nem kellőképpen zöld cégek ugyanis, amelyeket hátrányosan érint az új rendszer, és így csak drágábban juthatnak finanszírozáshoz, idővel az euróövezeten kívülre helyezhetik át székhelyüket, ahol kedvezőbb pénzügyi környezetben tevékenykedhetnek. Ennek az lenne a következménye, hogy az euróövezet országai komoly adóbevétel-kiesést szenvednének el, és romlana a gazdasági teljesítményük, miközben a globális károsanyag-kibocsátás sem csökkenne érdemben, hiszen az elköltöző cégek máshol működnének tovább. Egy további rendkívül kedvezőtlen hatás pedig az lenne, hogy mindazok a kis- és közepes vállalkozások, amelyek nem rendelkeznek elegendő forrással tevékenységük áttelepítéséhez, olyan versenyhátrányba kerülnének az euróövezeten belül, hogy véglegesen kiszorulnának a piacról. Ez utóbbi forgatókönyv különös pikantériája,
hogy, legalábbis a kommunikáció szintjén, az uniós gazdaságpolitika egyik kiemelt célkitűzése a kkv-k erősítése.
Egy ilyen erőteljes beavatkozás az európai vállalati szektor finanszírozásába komoly versenyképességi kockázatokkal is járhat
Az EKB önkényes hatáskörbővítése ráadásul egy további kockázatot is magában hordoz. Ki tudja, milyen újabb területekkel kapcsolatban merül fel a jegybanki beavatkozás lehetősége, ha a klímapolitikában már feljogosítva érzi magát a frankfurti pénzintézet célkitűzések megfogalmazására? Idővel akár újabb társadalom- vagy gazdaságpolitikai kérdésekben is kompetensnek érzi majd magát, és pénzteremtő képességével az általa preferált irányba próbálja majd terelni az európai vállalatokat vagy akár a tagállamokat is. Jogosan merül fel a gyanú, hogy az Európai Központi Bank jelenlegi törekvése mögött valójában a szuverén tagállami döntéseket és a szabadpiaci működést egyre inkább ideológiai alapon korlátozni és központilag irányítani akaró uniós törekvés húzódik meg.