Könyörtelen…

2020. január 9.

Száraz Miklós György

Dehogy az idő!

Miért lenne az idő könyörtelen? Éppenséggel lehetne, hiszen minden félművelt, tohonya elme is rég tisztában van vele, hogy az idő nem mindig ugyanolyan: mindig és mindenkinek másként múlik. A hegycsúcsokon gyorsabban telik, mint a tengeri árkokban. Másként múlik öregnek és fiatalnak, boldognak és boldogtalannak. És még valami. Egy húszévesnek hiába mondom, hogy húszévesen elképzelhetetlennek gondoltam, hogy valaha 2000-et írunk majd, és azt én megérem. Aztán tessék, hipp-hopp, itt van 2020, rögvest eltelik a harmadik évezred első századának ötöde!

Az időről sok mindent tudunk, sok mindent nem, ezért aztán kevés biztosat állíthatunk, de egyet megkockáztathatunk: hogy az idő folyamának egyirányú folyását megváltoztatni eddig nekünk, embereknek nem sikerült. Kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy az idő egy irányba… – mit is csinál? – múlik, halad, hömpölyög. Az idő ma számunkra, emberek számára egyirányú. A múltból halad a jövő felé. Érdekes, amikor valaki megpróbál belegondolni abba, milyen lesz a jövőnk. Ennél is érdekesebb, ha a jelenből a múltba pillantunk vissza: milyennek képzelték el ők, a valaha éltek a jövőjüket. Lássunk néhány példát!

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés