Könyörtelen…

2020. január 9. 0:42

Száraz Miklós György

Dehogy az idő!

Miért lenne az idő könyörtelen? Éppenséggel lehetne, hiszen minden félművelt, tohonya elme is rég tisztában van vele, hogy az idő nem mindig ugyanolyan: mindig és mindenkinek másként múlik. A hegycsúcsokon gyorsabban telik, mint a tengeri árkokban. Másként múlik öregnek és fiatalnak, boldognak és boldogtalannak. És még valami. Egy húszévesnek hiába mondom, hogy húszévesen elképzelhetetlennek gondoltam, hogy valaha 2000-et írunk majd, és azt én megérem. Aztán tessék, hipp-hopp, itt van 2020, rögvest eltelik a harmadik évezred első századának ötöde!

Az időről sok mindent tudunk, sok mindent nem, ezért aztán kevés biztosat állíthatunk, de egyet megkockáztathatunk: hogy az idő folyamának egyirányú folyását megváltoztatni eddig nekünk, embereknek nem sikerült. Kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy az idő egy irányba… – mit is csinál? – múlik, halad, hömpölyög. Az idő ma számunkra, emberek számára egyirányú. A múltból halad a jövő felé. Érdekes, amikor valaki megpróbál belegondolni abba, milyen lesz a jövőnk. Ennél is érdekesebb, ha a jelenből a múltba pillantunk vissza: milyennek képzelték el ők, a valaha éltek a jövőjüket. Lássunk néhány példát!

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés