Erre a világrendre nemet kell mondani

2020. január 7. 9:18

Schiffer András
Mandiner hetilap
A rendszer politikai terméket farag a klímaváltozásból, s így hasítja ki az ökológiai válság egészéből.

Schiffer András írása a Mandiner hetilap 2019-es évértékelő összeállításából

 

A 2019-es nyár globális politikai slágere a klímaválság lett. Felmérhetetlen az önértéke annak, hogy végre százmilliókban tudatosult a földi létezést fenyegető veszély. Az Alaszkától Szibériáig pusztító erdőtüzek látványa mellett „hatvannyolcas hóbortként” kifigurázni a klímaváltozás ügyét nem csak ostobaság. Aki a politikai gondolkodás globális-lokális tengelyén az utóbbi oldalon áll, annak azzal is számolnia kell, hogy a valóság eltagadásával az ellenoldal malmára hajtja a tüzeket el nem oltó vizet.

A klímaválság csupán egyetlen, ráadásul a legelvontabb szelete az ökológiai válságnak. Utóbbi legfőbb hajtóereje a globális szabadkereskedelmi politika, melynek élelmiszer-terrorista világcégek, az autóipar, a gyógyszeripar, a hadiipar, a nukleáris lobbi és a tőzsdespekulánsok a haszonélvezői. A szabadkereskedelmi politika a neoliberális világrend alapja. A rendszer pedig a jó öreg elcsatornázással reagál az egyébként saját maga által előidézett természeti kihívásokra:

politikai terméket farag a klímaváltozásból,

s így hasítja ki az ökológiai válság egészéből. Az elcsatornázás egyik kedvenc eszköze a greenshaming: azt sulykolja, hogy az éppen műanyagmentes júliust tartó egyén felelős a létfeltételek pusztulásáért, és semmi esetre sem a profitközpontú világrend. A másik és nem kevésbé aljas módszer a greenwashing: az olyan technokrata javaslatok a klímaválságra, mint a műhús és a gmo-k.

Utóbbi politikaformáló erejét ősszel is megfigyelhettük. A klímaváltozás híre növeli az elektromos autók iránti keresletet. Az elektromos autók tartós akkumulátoraihoz nagy mennyiségben kell lítium. A világ legnagyobb lítiumtartaléka Bolíviában található. A bolíviai lítiumot eddig a német ACISA termelte ki, és szállított akkumulátorokat az amerikai Tesla számára. A Morales-kormány azonban felmondta az ACISA-megállapodást, és megnyitotta a kaput az újratárgyalás előtt olyan feltételekkel, hogy a nyereség nagyobb része a térség lakosságánál maradjon. Elhatározták, hogy az országon belül dolgozzák fel a lítiumot, és csak feldolgozott formában, például akkumulátorként exportál-ják, egyúttal Bolívia szabhatta volna meg a lítium világpiaci árát. Néhány nap múlva Moralesnek mennie kellett, a Tesla-részvények azonnal kilőttek, a német kormány és a német Zöldek – persze szigorúan a demokrácia és a jogállamiság mentén – az elsők között üdvözölte a bolíviai hatalomváltást.

Az ökológiai válságot előidéző neoliberális világrend három részre osztja a földkerekséget.

Vannak periferiális országok, amelyek – környezeti és szociális korlátok nélkül – szabadon megfoszthatók ásványkincseiktől, természeti erőforrásaiktól. Vannak félperiferiális országok, ahol olcsó és könnyen kirúgható munkaerővel lehet benépesíteni az összeszerelő üzemeket. S vannak centrumországok, valamint globális pénzügyi, nagyvállalati hálózatok, amelyek az egész láncolat hasznát lefölözik, miközben a profitszivattyú környezeti kárait igyekeznek minél távolabbi országokra teríteni. Erre a világrendre kell nemet mondania annak, aki a Földet, és annak is, aki a helyi közösségeket akarja megmenteni.

Összesen 203 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Most teljes mértékig egyetértek a cikkel és nagyon tetszik.

Tökélyre vitt nemesgiccs. Megragadó..

"Felmérhetetlen az önértéke annak, hogy végre százmilliókban tudatosult a földi létezést fenyegető veszély."

Felmérhetetlen a veszélye annak, hogy százmilliókban ülétetik el a klímaváltozás gondolatát!
Véleményem szerint teljesen újra kell gombolni a kabátot. Fogalmakat kell újradefiniálni, új
összefüggéseket kell feltárni és a TELJES igazságot kell az emberek elé tárni.

Abban egyetértek, hogy a #Klímahiszti motivációja az extraprofit csökkenése. Új vallás kell és
ehhez új kegytárgyak, amiket jó pénzért lehet értékesíteni.

Válaszok:
Karvaly | 2020. január 7. 15:42

A demokrácia káros mellékhatása, hogy azzal kell etetni az embereket, amitől majd megnyerhetők szavazónak.
Kádárkorban is vicc volt:
Meglátogatja a cigányokat, akik meghívják egy pohár borra.
-Na cigányok, építünk nektek új házakat.
-Gazsi önts még a Kádár elvtársnak!
-De ezért majd dolgoznotok is kell ám!
-Gazsi ne adj neki többet, mert már félre beszél!

Végülis a természet elvégzi azt, amit az őslakosok csináltak eddig. Mindenki örülhet.

Látom, te a álnaíva szakon végeztél a CEU-n

"Szerintem a leggazdaságossabba hybrid rendszerű autó, és ahhoz jóval kisebb akkumlátor kell..."

Megfigyelés: nagyon kevés hibrides tölti töltőről az aksit. A belsőégésű motort használja zömmel töltésre. Is.

Az ember környezetromboló hatása tény. Azonban ennek a hatásnak sokféle összetevője van, ezért eléggé elgondolkodtató, hogy (i) a többféle összetevő közül miért éppen a CO2-üvegházhatást és a klímaváltozás lett kimazsolázva, (ii) a minden korábbinál környezetrombolóbb globális gazdaság legnagyobb haszonélvezőinek kezében lévő média miért állt ennek a szelektíven érzékeny zöldmozgalomnak az élére. A meghökkentő együttállás szerintem két történettel magyarázható.

1. Amikor a történelem úgy alakult, hogy a multiknak már nem jelentett érdemi kockázatot a gyáraikat (pontosabban a termelés munkaerő-igényes részét) az olcsó munkaerőt kínáló (és a foglalkoztatottakat, egészséget és környezetet védő törvények szinte teljes hiányával kecsegtető) harmadik világba telepíteni, nagyon rosszul adta volna ki magát, ha a fejlett országokban a médiafelületet a bezáró üzemek miatt munkanélkülivé váló polgárokról szóló hírek uralták volna el. A politikai marketing profi művelői azonnal látták, ki kell találni egy olyan témát, amely a termelés harmadik világba kiszervezésének hátrányairól szóló történeteket annak előnyeit hangsúlyozókkal képes háttérbe szorítani. "Szerencsére" a fejlett országokban bezáró üzemek mind jártak valamilyen környezeti kockázattal, főleg CO2 kibocsátással. Kézenfekvően adódott az ötlet: a befektetői oldalnak 180 fokot kell változtatni addigi hozzáállásán, amely szerint mindent megtettek az üzemeik okozta kockázatok eltussolásáért; ideje megvilágosodni, a környezetvédelem élharcosaivá kell válni. A médiának arról kell szólni, hogy az üzemek bezárását cseppet sem a nagyobb profit, hanem a jövőbe mutató környezettudatosság motiválja. (Arra meg majdcsak nem figyel oda senki, hogy a glóbusz ellenkező oldalára telepített termelés az ottani lazább korlátok miatt sokkal vastagabb csövön át fogja rombolni mind az emberi, mind a tágabb természeti környezetet, arról nem is beszélve, hogy a globális ellátási láncok megtöbbszörözik az anyag- és áruszállítás intenzitását és az ebből eredő környezetterhelést.)

2. A jószándékú emberek sokaságában reményt és bizakodást kelt a Greta Thunberg jelenség - olyan alapon, hogy végre nyomatékkal szó esik a globális környezeti gondokról és végre talán történik valami a megoldás irányában. Azonban észre kell venni, a mostani klímakatasztrófa-agendának is vannak arra utaló jellemzői, hogy ez is csak egy manipulatív tematizáló trükk a szóba hozott problémák tényleges megoldásának szándéka nélkül. Mik ezek a jellemzők?: (a) Greta Thunberget is a környezetromboló globális gazdaság legnagyobb haszonélvezőinek médiája kezdte sztárolni (bár mára már az újkommunista, anacho-radikálbalos mozgalmak is rácuppantak). (b) A Greta Thunberggel reklámozott üzenet csak látszólag globális érvényű, ugyanis pont a legnagyobb CO2 kibocsátó országok, illetve pont a népességrobbanást produkáló országok biztosan teljesen immunisak fognak maradni vele szemben. Az üzenet jól láthatóan csak a kellően érzékenyített fehér ember "szállásterületein" (jellemzően a migráció célországaiban) számíthat visszhangra. A (b) körülmény gyaníthatóan éppen megfelel a mögöttes - feltehetően Greta számára is ismeretlen - tematizálási szándéknak. Az (a) és (b) arra utalnak, hogy az üzenet valódi célja elfogadtatni a migráció célországaival, hogy minden migráns feltétlen szolidaritásra méltó menekült, tudniillik klímakatasztrófa-menekült.

Schiffer szembehelyezkedik a globális világrenddel, ezért nyilván nem próbálják vele megbuktatni a szintén nem behódoló Orbánt. Gyurcsány, Fekete, Cseh ideális helytartójelölt, aprópénzért és a jövendőbeli hatalomra való kilátásért önként és dalolva árulja el Magyarországot.

A klímahiszti célja a hatalom megszerzése, és még több pénz csoportosítása az elithez - azaz végső soron az extraprofit növelése. Az emberek meg boldogok lesznek azzal a tudattal, hogy ugyan rosszabbul élnek, de ezzel a Földet mentik meg.

Válaszok:
legyetek | 2020. január 7. 17:10

Esélytelen. Ebben az esetben Schiffer nyilván semmilyen támogatást nem kapna a baloldaltól (se anyagit se médiamegjelenést)
Az egyetlen lehetőség az lenne, ha a Fidesz támogatná a háttérből, mint szintén nemzeti politikust, de attól az Index, 444, Hvg és társainál még mindig indexen lenne.

Na, ilyen a Valodi politikus.
Szerinted lehetne annyi emberrel választást nyerni, akik megértenék azt a magyarázatot, hogy minek mi a következménye?

A világrendre nem nemet kell mondani, hanem alakítani.

Szerintem meg igaza volt Ron Webernek abban, hogy a politikát ugyanúgy kell eladni, mint a mosóport.

Ha tetszik, ha nem, igaza van.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés