A hit sikertörténete
I. évfolyam 15. szám | Meta - 50 könyv a jövőről
2019. december 19.
Hit és tudomány kapcsolatában nem fontos, hogy egyes hittételekre akad-e konkrét bizonyíték. Az számít, hogy a vallásosság döntően hozzájárul az emberi közösségek túléléséhez. A kereszténység közben a látszat ellenére virágzik, és a 21. század legfontosabb vallása lesz.
David Sloan Wilson virtuóz intellektus: az evolúcióbiológia talán legelismertebb szakértője a földön, egyetemi professzor, a floridai Evolúcióintézet elnöke. Darwin’s Cathedral: Evolution, Religion, and the Nature of Society (Darwin katedrálisa: evolúció, vallás és a közösség természete) címet viselő munkája mérföldkő a hit és a tudomány viszonyát boncolgató időtlen vitában. Nem ő az egyetlen, aki az akadémiai világ kortárs szupersztárjai közül meghaladja a két fogalom földhözragadt szembeállítását. Az emberi genomot feltérképező Francis S. Collins éppen kutatásainak eredményeként tért meg a hívők közösségébe, s könyvet írt Isten és a tudomány összeegyeztethetőségéről. Wilson – aki 2020-ban a Brain Bar vendégeként Budapestre érkezik – azt is bebizonyítja, hogy a vallás biológiai értelemben hasznos, sőt alapvető szerepet játszik a közösségek eredményes működésében és hosszú távú túlélésében.
A vallásos ember hajlamos arra, hogy saját, individuumok sokaságából álló közösségére egyetlen összefüggő szervezetként tekintsen. Wilson szerint ez a régről ismert megközelítés nemcsak spirituális, de evolúciós értelemben is megállja a helyét. A vallás ugyanis olyan együttműködési formák kifejlesztését és kollektív rutinná válását tette lehetővé, amelyek mindennapi eredményeiről mindezek nélkül, egyénenként nem is álmodhatnánk. Versenyhelyzetben a vallásos csoport legyőzi a vallástalan csoportot, domináns pozíciót ér el, és sikeresen reprodukálja magát – pontosan úgy, ahogyan az evolúció logikáját a természetes kiválasztódás során érvényesülni látjuk. Az egyetlen különbség, hogy a vallásnak tulajdonítható „extra képességek” nem az állatok és a növények esetében megfigyelhető, organikus úton alakulnak ki, hanem a kultúra által. A jól működő hitrendszer logikus: követői számára világosak az elvárt közösségi viselkedésmódért járó előnyök, csakúgy mint a kötelezettségek elmulasztásának negatív következményei.
A jó rendszer igazságos: a közösség egyetlen tagját sem jutalmazza egy másik kárára. A mindennapi elvárásokat alátámasztó hittételek könnyen tanulhatók, a rítusok könnyen alkalmazhatók. Fontos az is, hogy a közös ügyek feletti ellenőrzést a belső nyilvánosság gyakorolja, minden vita és nézetkülönbség kényszeres kiteregetése nélkül. Végül, de nem utolsósorban a vezetők számára meg van engedve a fiktív példák, történetek alkalmazása: nem az a fontos, hogy az inspiráció eszközeként szolgáló mondások pontosan leképezik-e a valóságot, hanem hogy milyen cselekedetekre ösztönzik a közösség tagjait. Szembeötlő példa a judaizmusé. A történelem viszontagságainak való fokozott ellenálló képesség Wilson szerint nem másnak köszönhető, mint annak, hogy a vallásos zsidó közösség képes volt megőrizni kulturális identitását, fenntartani a tagjai közötti szoros genetikai kapcsolatot, és minden tagjától megkövetelni a szoros belső együttműködést.
A bűnözés, a szegénység és például az alkoholizmus látványosan és tartósan alacsony számai körükben mind a vallásos kohézió receptjét igazolják. Wilson mesterműve frontális támadás Richard Dawkins ateista főideológus és követői ellen, akik továbbra is a tudományra hivatkozva vitatják a hit legitimitását. Szerzőnk a harcos vallásellenességgel szembeni legerősebb megállapításának – ironikus módon – éppen az a lényege, hogy a hit pozitív, sőt nélkülözhetetlen evolúciós szerepe egy-egy konkrét egyházi alapvetés vagy dogma igazságtartalmától függetlenül igaz. A tudományosság a megismerhető tényeken alapuló realizmus, e minőségében alkalmatlan az emberi közösségek összetartására: ahhoz praktikus realizmusra van szükség. A vallás épp ilyen, mivel a tényalapú logikát a szépség és a hatalom fogalmaival egészíti ki, ezzel lehetővé teszi egy jobb élet vízióját és a közösség mozgósítását a cselekvésre.
David Sloan Wilson: Darwin’s Cathedral: Evolution, Religion, and the Nature of Society. University of Chicago Press, 2002
A vallásos ember hajlamos arra, hogy saját, individuumok sokaságából álló közösségére egyetlen összefüggő szervezetként tekintsen. Wilson szerint ez a régről ismert megközelítés nemcsak spirituális, de evolúciós értelemben is megállja a helyét. A vallás ugyanis olyan együttműködési formák kifejlesztését és kollektív rutinná válását tette lehetővé, amelyek mindennapi eredményeiről mindezek nélkül, egyénenként nem is álmodhatnánk. Versenyhelyzetben a vallásos csoport legyőzi a vallástalan csoportot, domináns pozíciót ér el, és sikeresen reprodukálja magát – pontosan úgy, ahogyan az evolúció logikáját a természetes kiválasztódás során érvényesülni látjuk. Az egyetlen különbség, hogy a vallásnak tulajdonítható „extra képességek” nem az állatok és a növények esetében megfigyelhető, organikus úton alakulnak ki, hanem a kultúra által. A jól működő hitrendszer logikus: követői számára világosak az elvárt közösségi viselkedésmódért járó előnyök, csakúgy mint a kötelezettségek elmulasztásának negatív következményei.
A jó rendszer igazságos: a közösség egyetlen tagját sem jutalmazza egy másik kárára. A mindennapi elvárásokat alátámasztó hittételek könnyen tanulhatók, a rítusok könnyen alkalmazhatók. Fontos az is, hogy a közös ügyek feletti ellenőrzést a belső nyilvánosság gyakorolja, minden vita és nézetkülönbség kényszeres kiteregetése nélkül. Végül, de nem utolsósorban a vezetők számára meg van engedve a fiktív példák, történetek alkalmazása: nem az a fontos, hogy az inspiráció eszközeként szolgáló mondások pontosan leképezik-e a valóságot, hanem hogy milyen cselekedetekre ösztönzik a közösség tagjait. Szembeötlő példa a judaizmusé. A történelem viszontagságainak való fokozott ellenálló képesség Wilson szerint nem másnak köszönhető, mint annak, hogy a vallásos zsidó közösség képes volt megőrizni kulturális identitását, fenntartani a tagjai közötti szoros genetikai kapcsolatot, és minden tagjától megkövetelni a szoros belső együttműködést.
A bűnözés, a szegénység és például az alkoholizmus látványosan és tartósan alacsony számai körükben mind a vallásos kohézió receptjét igazolják. Wilson mesterműve frontális támadás Richard Dawkins ateista főideológus és követői ellen, akik továbbra is a tudományra hivatkozva vitatják a hit legitimitását. Szerzőnk a harcos vallásellenességgel szembeni legerősebb megállapításának – ironikus módon – éppen az a lényege, hogy a hit pozitív, sőt nélkülözhetetlen evolúciós szerepe egy-egy konkrét egyházi alapvetés vagy dogma igazságtartalmától függetlenül igaz. A tudományosság a megismerhető tényeken alapuló realizmus, e minőségében alkalmatlan az emberi közösségek összetartására: ahhoz praktikus realizmusra van szükség. A vallás épp ilyen, mivel a tényalapú logikát a szépség és a hatalom fogalmaival egészíti ki, ezzel lehetővé teszi egy jobb élet vízióját és a közösség mozgósítását a cselekvésre.
David Sloan Wilson: Darwin’s Cathedral: Evolution, Religion, and the Nature of Society. University of Chicago Press, 2002
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető.
Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!
