Patchwork
I. évfolyam 13. szám | Élet
2019. december 5.
Közel kerülni Jankovicshoz
| Kéri Gáspár |
Létezett a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországán egy különös paradoxon: az alkotói szabadság viszonylagos biztonságát az államilag finanszírozott, nyugati bérmunkák sorát is bevállaló animációsfilm-készítés őrizte. Ez a hatalom szempontjából ideológiailag többnyire marginális terület éppen ezért izgalmas kísérletek és korszakos művek létrejöttét tette lehetővé. Olyan alkotók munkái helyezték a nemzetközi élmezőnybe a magyar animációt, mint Kovásznai György, Rofusz Ferenc, Richly Zsolt vagy Jankovics Marcell. A Műcsarnok Képpraxisok sorozata most Jankovics Marcell szerteágazó életművébe enged betekintést az alkotó tervein, vázlatain, festményein, rajzain, illetve könyvillusztrációin keresztül. Nemcsak a jól ismert rajzfilmek alkotói folyamataiba látunk bele – a János vitéztől a Sisyphusig, a Magyar népmeséktől a Fehérlófiáig és Az ember tragédiájáig hosszú a sor –, de képet kapunk Jankovics alkotói gondolkodásmódjáról és összetéveszthetetlen vizuális világáról is. Kiderül az is, hogy a Beatles Sárga tengeralattjárójának sajátos atmoszférája, a Képes krónika illuminátorának kézjegye, az archaikus magyar népi díszítőművészet – utóbbi talán a leginkább – egyaránt hatottak művészetére. Csakhogy Jankovics szándékait nem lehet kizárólag a rajzfilmek felől megközelíteni és megérteni, nála a képek és képkockák jóval szélesebb merítésű tudás közvetítői és átadói. Rajzfilmjeiben forr eggyé mindaz a kultúr- és eszmetörténeti ismeret, amelyet számos könyve összegez és tár elénk évtizedek óta.
(Képpraxisok 2. – Jankovics Marcell. Műcsarnok, 2019. december 6-ától 2020. február 2-áig)
| Kéri Gáspár |
Létezett a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországán egy különös paradoxon: az alkotói szabadság viszonylagos biztonságát az államilag finanszírozott, nyugati bérmunkák sorát is bevállaló animációsfilm-készítés őrizte. Ez a hatalom szempontjából ideológiailag többnyire marginális terület éppen ezért izgalmas kísérletek és korszakos művek létrejöttét tette lehetővé. Olyan alkotók munkái helyezték a nemzetközi élmezőnybe a magyar animációt, mint Kovásznai György, Rofusz Ferenc, Richly Zsolt vagy Jankovics Marcell. A Műcsarnok Képpraxisok sorozata most Jankovics Marcell szerteágazó életművébe enged betekintést az alkotó tervein, vázlatain, festményein, rajzain, illetve könyvillusztrációin keresztül. Nemcsak a jól ismert rajzfilmek alkotói folyamataiba látunk bele – a János vitéztől a Sisyphusig, a Magyar népmeséktől a Fehérlófiáig és Az ember tragédiájáig hosszú a sor –, de képet kapunk Jankovics alkotói gondolkodásmódjáról és összetéveszthetetlen vizuális világáról is. Kiderül az is, hogy a Beatles Sárga tengeralattjárójának sajátos atmoszférája, a Képes krónika illuminátorának kézjegye, az archaikus magyar népi díszítőművészet – utóbbi talán a leginkább – egyaránt hatottak művészetére. Csakhogy Jankovics szándékait nem lehet kizárólag a rajzfilmek felől megközelíteni és megérteni, nála a képek és képkockák jóval szélesebb merítésű tudás közvetítői és átadói. Rajzfilmjeiben forr eggyé mindaz a kultúr- és eszmetörténeti ismeret, amelyet számos könyve összegez és tár elénk évtizedek óta.
(Képpraxisok 2. – Jankovics Marcell. Műcsarnok, 2019. december 6-ától 2020. február 2-áig)
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető.
Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!
