Régen a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye területén mintegy 800 fatemplom állt, melyek közül az egyiket Tiszabökényben építették meg Mihály arkangyal tiszteletére. Az 1930-as években a helyi görögkatolikusok lefektették egy új kőtemplom alapjait, melynek megépítése végül nem történt meg. Ennek köszönhetően fennmaradhatott a közösség fatemploma, mely ugyan számos megpróbáltatáson – árvizeken, bebetonozáson – ment keresztül, ám a közösség erejének és az anyaország gondoskodásanak köszönhetően sikerült felújítani és megőrizni azt.
Kárpátalján, Beregszásztól 25 kilométerre fekszik a túlnyomórészt magyarok lakta, felekezetileg különösen tarka Tiszabökény, ahol római katolikusok, reformátusok, görögkatolikusok, ortodoxok és – gyarapodó számban – Jehova tanúi élnek. A helyi görögkatolikus közösség kis templomának hányatott sors jutott. 1751-ben már biztosan állt egy nádfedeles templom a telken. Ennek helyén, 1770–75 között épült a ma is álló, keletelt, sokszögzáródású fatemplom, a görögkatolikus közösség kezdeményezésére. Az istenházát a szovjet időkben elvették az építtető egyháztól. 1982-tõl 1990-ig az ortodoxok, 1990 után jó másfél évtizedig az ortodox és a görögkatolikus hívek közösen használták az épületet. 2005-ben visszakerült a görögkatolikus egyház tulajdonába.