Tákosi református templom: 250 év, sár és vessző - Élő templomok II.

2019. november 21. 09:28

A tákosi mezitlábas Notre Dame a Felső-Tisza vidékének egyik legszebb és legismertebb temploma.

2019. november 21. 09:28

A tákosi mezitlábas Notre Dame a Felső-Tisza vidékének egyik legszebb és legismertebb temploma, a magyarországi népi építészet gyöngyszeme. A templom 1766-ban épült, úgy tartják, hogy "a nép emelte magának fából és sárból", Mária Terézia idejében, aki megtagadta a követ és a téglát a református vallást gyakorlóktól. A tákosiak így is gyönyörű templomot építettek abból, ami bőven volt a beregi embernek, fa és sár.

A 250 éves tákosi kis református templom az élő példája annak, hogy nincs erősebb hatalom, mint az Istenbe vetett hit. 1545-ben Erdődön tartott első magyar lutheri szellemű zsinat egyértelműen jelezte, hogy a reformáció nálunk is gyökeret vert.  Szatmár-Beregben is óriási jelentőséggel bírt a világi pártfogók támogatása. A csak lelki hatalommal rendelkező reformátoroknak a földesurak adták meg a szükséges jogi védelmet, erkölcsi és anyagi támogatást. Ezeknek buzgósága és áldozatkészsége nélkül semmi esetre sem tudott volna olyan rövid idő alatt akkora nagy területeken meghonosulni Magyarországon a reformáció. A természet vadsága, a vizek és a mocsarak szorítása nehéz életfeltételeket teremtettek a Szatmár-beregi tájon élők számára. A reformációnak köszönhetően a mindennapi küzdelmes élet mellett is megtalálták belső békességüket, saját felelősségüket egyéni és közösségi életükben, s így kialakulhatott a tisztes élet eszménye, a puritán életvitel, amely az emberek hétköznapjainak is meghatározójává lett. A távoli egyetemeken tanult prédikátorok a falvak népének elhozták a tudás megbecsülését, a szép szeretetét. A beregi síkságon található az alig néhány száz lakosú Tákos település, amely a temploma miatt vált világhírűvé. A legenda szerint a templomot a nép emelte magának fából és sárból. Abban az időben amikor Mária Terézia rendelkezései megtagadták a téglát és a követ a reformáció híveitől. A helyi reformátusok azonban úgy döntöttek - a királynői utasítások ellenére -, hogy templomot emelnek Isten dicsőségére. Akkor még a Tisza szabályozatlan volt, olyan épületre volt szükség, hogy az áradási időszakot kibírja. A templomot három malomkőre építették, amelyeket  Sárospatakról hoztak.  Egy van a bejárati ajtónál a 2. a szószék alatt, a 3. a kiskertben. A falakat abból építették, ami bőven volt a beregi embernek, sárból és vesszőből, mint a fecske a fészkét, ez volt a Patics fal. Európában nincs több ilyen módszerrel megépített templom. A földbe vert karók közét kitöltő, sárral betapasztott vesszőfonadék alkotta fal megszokott népi építési mód volt a térségben. A törekes, sáros vesszősövényből font falazat átereszti a vizet, könnyűszerkezete miatt nem dől össze, majd a víz levonulásával csak ezt a részt kell visszatapaszatni és újrahasználható az épület. Mezitlábas Notreadámnak azért nevezték el, mert abban az időben azt a törekes agyagos sárt mezitláb taposták simára, hogy jól kenhető, tapasztható legyen, a Notredám pedig a berendezésekre a felszerelésre vonatkozik, hogy nagyon régiek.  A templom belseje is titkokat és páratlan népművészeti örökséget rejt. A népi motívumokkal díszített 58 kazettából álló deszka mennyezetét egy Erdélyből származó asztalos mester készítette, akit a helyiek csak mennyfestőként emlegetnek. ( az egyik kazettára fel is írta nevét és a készítés dátumát, majd egy másikon meg is erősítette, ha esetleg az egyik kazetta megsérülne). A mennyezeten megtalálható még az építtető is ( ,, Az Tákosy Nemes, Reformáta, Szent Eklésia Építette Egyenlő Akaratbul, Az Közönséges Eklesia pénzbül, Isten Segedelme Által,, ) Azért nevezik ezeket a kazettákat ,, csillagjegyek-nek,, mert a napfény azokban a hónapokban világítja meg a szűk ablakokon keresztül, amikor annak a hava van. A falu nemes és módosabb családjai a templom legelső soraiba saját padot készítettek maguknak. Ma is az első sorban található Dancs Imre 1767-ban készíttetett családi padja, amelynek díszitésére csak december 24-én ponban 12.00 órakor vetül a nap fénye. 40 éve ül már az első sorban a teplom harangjának keresztanyja Dr. Pataki Béláné, aki  elmeséli hogy történt az ünnepélyes esemény és milyen kötelezettséggel és előjogokkal jár ez a megtiszteltetés.  Tanúság, hogy nincs az a fölöttes hatalom, ami erősebb lenne Isten hívó szavánál. S ha egy közösség összefog vesszőből és sárból is tud olyan csodát alkotni, ami 250 éve olyan megingadhatalanul áll, mint a tákosiak Úrba vetett hite.

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!