Csengersimai református templom - 800 év, nap, víz - Élő templomok III.

2019. november 21. 09:29

Csengersimában áll Szatmár legidősebb temploma, ami 1220 körül épült fogadalmi templomként.

2019. november 21. 09:29

A Tisza, a Szamos vagy a Kraszna egyszerre oltalmazta és pusztította a Felső-Tisza-vidéket. Az állandó bel- és árvizek hatására a folyók ölelésében egy olyan lápvilág alakult ki, amely évszázadokon keresztül nyújtott menedéket hol Ázsia, hol Európa felől érkező seregekkel szemben. A Szatmár-Beregi vidék a víz birodalma volt egészen a XIX. századig, amikor kezdetét vette a nagy folyók szabályozása. Minden nehézség ellenére a vizek birodalma, a lápvilág azonban oltalmat is adott. Ez a momentum teszi igazán egyedivé a térség épített örökségét, hiszen az elszigeteltségben a középkor öröksége átvészelhette a vérzivataros időket. A középkori templomok sűrű láncolata, az Alföldön egyedülálló módon itt megmaradt aprófalvas településszerkezet ennek lenyomata.

A Szamos jobb oldalán, az ugocsai főesperességben elterülő Csengersima falu neve a Simon személynévvel hozható összefüggésbe, a forrásokban 1327-ben tűnik fel először.

Csengersimában áll Szatmár legidősebb temploma, ami 1220 körül épült fogadalmi templomként. 300 évig katolikus volt, 1545-től református. A legendák szerint a XIII. században II. András idejében egy Frank lovag a Halacsi csatából győztesen tért vissza és ezen a helyen, a Szamos mellé egy fogadalmi, a mostani első padsorokig terjedő patkó alakú templomot  építetett ( a mostani elődjét ), ami már a folyó szabályozása miatt a Szamos holtága.  Ma is egy kis fa híd vezet felé. A ránk maradt elbeszélések szerint a tatárjáráskor ennek a hídnak a helyén még egy gyékénypalló volt. A támadás közeledtével a falubeliek a templomba menekültek, a gyékénypallót feltekerték maguk mögött, az ideküldött gyenge csapat így nem bánthatta a bemenekülőket. 1717-ben viszont a tatárok sajnos teljesen kiégették a templomot.  1709. évi pestisjárvány elnéptelenítette Csengersimát, majd a törökök pusztítottak benne és gyújtották fel a templomot, amely 10-12 évig pusztán állt. 1729-1734 között épült újjá.

Az 1761-ben egy máramarosi mester készítette a mennyezetkazettákat, aki hozta magával a deszkákat is. Sok Noé bárkás és a fiait vérével tápláló pelikánt ábrázol, ami Krisztus áldozatára mutat. A festett fakarzat és szószék a mennyezet kazettákkal egy időben készült. 1761-ben került fel koronaként az épületre a harangtorony, majd belső koronaként a kazettás mennyezet. Az 56 népies barokk stílusban festett fatábla, a legérdekesebb és a legjellegzetesebb a megye ilyen emlékei közül.

Már belépéskor láthatjuk az ajtó mintázatán, hogy különös jelentősége lehet itt a víznek és a Napnak. És valóban így van. Hiszen a felkelő Nap a tó vízfelszínén tükröződik, a szentélyablakon keresztül pedig a mennyezetkazettákat világítja meg, ezzel megadva az aktuális üzenetet. A mennyező ugyanis vélhetően mindent felfestett ide szimbólumokban arról, amit az Isten Önmagáról és az Ő országáról addig felfedett előtte. Miben más ez a mennyezet az összes többinél? Még ma is működésbe hozza a Nap, ideális vízálláskor pedig feltételezhetően éppen azon az üdvtörténeti úton vezet végig bennünket, amit a mester a megfestett és a 12 égövi jegyen keresztül kívánt elénk adni. Ha azonban csak ezt tudjuk, a fény nélkül is egy egészen különös világ és látásmód tárul fel előttünk. 

A templomban ma is aktív nyüzsgő élet folyik, férfi kör, női kör, havonta egyszer vasárnapi tea, ahol verseket dolgoz fel az ifjúsági zenekar és a tagok aktívan részt vesznek a környék rendezvényein is.

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!