A moralizálásnak semmi köze a morálhoz

2019. október 31. 13:28

Szerencsés D. Márton
Mandiner
A jobboldal régi bűne, hogy bizonytalan a saját létezésének jogosultságában.

A jobboldal régi bűne (mert a jellemhiba bűnöket eredményez), hogy hagyja megfélemlíteni magát, bizonytalan a saját létezésének jogosultságában. Konzervatív gittegyletekbe tömörülve próbálják hobbikertészek megfejteni a nagy, a végső igazságot, amit Isten vagy más, számukra valójában kétes, behelyettesíthető egzisztencia vagy apaalak (ez lehet akár egy letolt sliccel császkáló, öreg marxista is), esetleg egy könyvtárszobányi lábjegyzet és hiperhivatkozás rájuk hagyott. A jobboldal kabbalistái ezek, az igazság valódi szeretete nélkül. Vagy ott vannak a tudálékoskodó lojalisták és tradicionalisták, keresgélve a saját félreértett szerepüket.

Az értelmiség – akár jobb- vagy baloldali – a saját, meglehetősen alacsony színvonalú és pillanatok alatt – krumpliosztásnál is kevesebb erőfeszítéssel – korrumpálható erkölcsi-morális komfortérzetet akarja megtartani, de legfőképpen: másokon számon kérni. Önmagán viszont soha, hiszen neki „ideológiája”, „meggyőződése” van, tehát: ő mozgatja a morál iránytűjének mágneses pólusait. Meggyőződésükké vált, ők jogosultak arra, hogy rendezgessék a világot. Ők (már) megengedhetik maguknak azt, hogy gyengék legyenek. Majd mások, valakik a töküket fogva elvégzik a gané melót, térdig gázolnak a vérben (saját vérükben), a belekben (a saját beleikben). De legfőképpen – mivel jobboldalinak vallják magukat –, hogy moralizáljanak és ukázokat adjanak a cselekvés helyett. Akár azt az elemi szintet sem teljesítve, hogy elmenjenek szavazni. Ha a jobboldal nem tud elszakadni a várva-várt „társadalmi igazságaitól”, azaz a moralizálástól,

akkor a Fidesz jövője a belátható időn belül a Maszop jelene lesz. 

Ugye, az mindenkinek nyilvánvaló, mondani sem kell, hogy a „moralizálásnak” semmi köze a morálhoz, az erkölcshöz, ahogyan a „társadalmi igazságnak” sem az igazsághoz. Ezeket összekeverni, bizony, az eleszdéeszesedésre utaló jel. Valójában mindkét „mesterségesen” legyártott posztmodern-modern terminus éppen az ellenkezőjét jelenti – per definitionem – annak, amit jelölni akar.

A kifejezések, a szavak kényszerítő eszközök, feleim. Úgy tekintsetek rájuk. Ennek ellenére menetrendszerűen, mint a vecsédszántódi kékhalál, megérkeztek a kódexmásolók poloskaszagú dörgedelmei.

Intellektuálisan-szellemileg ez zéró. Sub zéró.

Kezdjük az alfánál. Borkai Zsolt zavaros ügye hogyan hitelteleníthetne bármit, amit eddig a jobboldal képviselt? Azért, mert Borkai Zsolt lyukas, elhadházyzott zokniban, Fekete Pákó világzenéjére kopulált az arra kijelölt input-output nyílással, attól még a saját értékrendem és önazonosságom, s a jobboldaliság érvényessége nem szennyeződött be egy elzsírosodott májú szamojéd ügyvéd ejakulátumával. 

A kereszténység, a megváltás titkos terve pláne nem omlott össze.

Érvényben van. Lehet továbbra is vállalni és aszerint élni. Magyarul: ha egy pap a szentmise előtt a sekrestyében felláltatja a ministránsfiút (bármekkora botrány ez, amiért húspéppé kell verni), az ostya attól még Krisztus teste, a bor pedig a Megváltó vére marad. Ez van. Ez a katekézis, mert egy aljadék pedóatya sem foszthat meg senkit a kegyelemtől.

Egyszerű a képlet, mert a megfejtés nem a mindenre-mindenkire kiterjedő, „nagy leállás”, a „lerohadás”, a „morális megújulás”, a „pangás”, hanem a küzdelem folytatása. De egyébként is – ebben a régóta fennálló helyzetben, amelyben élünk –, a harcnál nem tudok erkölcsösebb vállalást. Ha harc van, akkor nem jut idő a bűnökre. Mint Dávid király és Hitteus Uriás sztorijában. A lényeg: Dávid fáradtságra hivatkozva dezertált a harctérről, helyette pedig egy hűséges, elit katonájának beolajozott testű asszonyát kezelgette. De nem riadt vissza attól a gyávaságtól sem, hogy Uriást a fix fronthalálba, a húsdarálóba küldje. Nem maradt büntetés nélkül az, amit tett. Illetve nem azt büntette meg Dávidon JHVH, amit tett; hanem azt, amit nem tett meg: nem vonult fel Rabba városa ellen.

A tanítás egyszerű: minden generációnak azt kell tennie, amire hívása, küldetése van: nekünk nem rinyálnunk, kiegyeznünk, megbékélnünk és leszerelnünk kell a leghatékonyabb Wunderwaffékat, hanem bevenni az Amálekiták összes városát. És megtartani az isteni törvényt, hogy áldás szálljon az átkozott, kiszáradt földre.

Összesen 120 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tisztelt Mandiner! Hol szedték össze ezt a kotyvalék firkászt?

Igen, valami ilyesmit gondolok én is.

Igen, ugyanazt írtad, csak ezt lehet érteni.

Ekkora marhaságot leírni! Persze lehet, hogy te több jobboldali írót nem ismersz, mert ti balosok végtelenül gonoszak és/vagy osstobák vagytok.

Ha figyelmesen olvassuk: ez egy fantasztikusan értelmes, meggyőző - és felrázó! - írás...
Ezzel az idézettel erősítem Márton barátunkat:
"II. Az Egyház szent
A hit tárgya, hogy az Egyház fogyatkozhatatlanul szent. Krisztus ugyanis, az Isten Fia, akit az Atyával és a Szentlélekkel egyedül szentnek ünneplünk, az Egyházat menyasszonyaként szerette, önmagát adva érte, hogy megszentelje, saját testeként kapcsolta magához, és elárasztotta Szent Lelkének ajándékával Isten dicsőségére."
Az Egyház ezért "Isten szent népe", és tagjait "szentnek" nevezik. Krisztus a vele egyesült Egyházat megszenteli; Tőle és Benne az Egyház megszentelővé válik: az emberek megszentelésére Krisztusban és Isten dicsőítésére "mint célra irányul az Egyház minden tevékenysége". Az Egyházban le van téve "az üdvösség eszközeinek egész teljessége". Benne "Isten kegyelme által elnyerjük az életszentséget". Amíg Krisztus szent, ártatlan, szeplőtelen, bűnt nem ismert, és csak azért jött, hogy a nép bűneit kiengesztelje,

addig a bűnösöket is magában foglaló Egyház egyszerre
szent és mindig tisztulásra szorul, ezért szüntelenül a bűnbánat és a megújulás útját járja.

Az Egyház tehát összegyűjti azokat, akiket megragadott Krisztus üdvössége, de még a megszentelődés útján vannak..."

" A jobboldal régi bűne, hogy bizonytalan a saját létezésének jogosultságában."
onnan ered, és valós jellegzetesség: hogy a szolidaritást a jobboldal teljesen másként értelmezi, mint a demagóg bal-lib.
A jobboldal nem segít egzaktul, segéllyel, kilakoltatás-moratóriumokkal az idők végezetéig,könyöradománnyal;
de segít, hogy horgászbothoz juthass.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés