S az, hogy Veszprémy cikke egyáltalán megíródott, számomra a jobboldal egyik lényegi problémáját jelzi: a politikai hagyomány bizonytalanságát. Tünetértékű ugyanis, hogy a magyar jobboldal, ha történelmi témák kerülnek szóba, irodalmi kérdések körül forog. A felsorolt szerzők irodalmárok – mellékes most, hogy milyen minőségűek. Egy politikai irányzatnak azonban (mint amilyen a magyar jobboldal) identitását nem régi irodalmi figurákhoz való viszonyon keresztül kell meghatároznia. Végeláthatatlan és megnyerhetetlen vita, hogy a fenti négy irodalmi alak közül ki volt kinél antiszemitább vagy ki volt kinél magyarabb. Ezzel szemben ami valóban fontos, az a politikai hagyomány megalapozása.
Veszprémy is ír arról, hogy a mai jobboldalon valamilyen képnek lennie kellene a dualizmusról és a Horthy-rendszerről. De vajon mennyire ismeri e két korszakot a hazai jobboldalnak az a része, amely a politikát szellemi oldalról formálja? Nyilvánvaló, hogy nem az átlagos választókról van szó, hiszen az átlagos választók jellemzője, hogy általában nincsenek jól tájékozódva.
De mit gondol a magyar jobboldali értelmiség egyrészt a dualista korszak, másrészt a két háború közötti időszak politikai hagyományairól?
A politikai döntéshozatalról? A parlamentarizmusról? A pártpolitikáról? A politika és a társadalom kapcsolatrendszeréről? Azaz vastagon politikai kérdésekről.
A dualista korból Széll Kálmán a 2010-es évek elején előkerült? Hová tűnt? És ha előkerült, mi okból került elő? Ha eltűnt, miért tűnt el? És hogyan áll a jobboldal más korabeli politikusokkal?