Egy szörnyállam emlékezete

I. évfolyam 6. szám | Élet - Utolsó Figyelmeztetés
2019. október 27. 21:44

Névai Gábor
A harminc éve leomlott berlini fal tökéletesen bemutatta, hogy a kommunizmus mit tud ajánlani az embereknek a nyugati szabadsággal és a piacgazdasággal szemben.

„Guten Tag! Passkontrolle!”– tépte fel az ajtót a keletnémet határőr 1986 nyarán a festői Bad Schandau sziklái közelében a lipcsei vonaton. Belém fagyott a vér, ami nem csoda, hiszen alig múltam tizenegy éves, és agresszívan fellépő, fegyveres vadbarmokat addig leginkább csak filmen láttam, főként A tavasz tizenhét pillanatában, A halál archívumában és efféle sűrűn ismételt partizánfilmekben, amelyek hitelességüket tekintve leginkább a mai szuperhősmozik elődeinek tekinthetők.

„Ezek olyanok, mint a Gestapo!”– szaladt ki belőlem a klasszikus gyerekszájas komment, és közben reflexszerűen közelebb húzódtam apámhoz. A meglehetősen nemzetközi megjegyzés viszont az NDK fülkébe nyomuló egyenruhásait hűtötte le, akik olyannyira zavarba jöttek, hogy magukhoz képest udvariasan és gyorsan zavarták le az útlevélvizsgálatot. Apámnak megvolt jó sokáig a barátoknak mesélendő sztori, nekem pedig az első élményem a Német Demokratikus Köztársaságban.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés