Az én '56-om
Békés Márton
Politológus, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, a Kommentár főszerkesztője
1956. október 23. estéjétől november 4. hajnaláig a magyar nép kéthétnyi szabadságot és függetlenséget harcolt ki magának, önerőből. Hazaszeretetből és az önrendelkezés iránti vágyból vették fel a harcot a világ akkori legnagyobb szárazföldi hadseregével szemben. A magyarság megértette, hogy szovjet megszállás nélkül nincs kommunista diktatúra, és fordítva. A megszállók kiűzése és a politikai önrendelkezés bevezetése ezért ugyanaz a harc volt. A harcok elülte után azonnal láthatóvá vált a nemzeti önrendelkezés szerkezete: nemzetőrség, nemzeti és forradalmi bizottságok, munkástanácsok, újságok. Ezek a forradalom leverése után még majd két hónapig ébren tartották a lángot. 1957 elejétől az 1963-as – részleges – amnesztiáig minden egyes szabad napért fél év megtorlással kellett fizetni. A forradalom és szabadságharc az 1989-es rendszerváltoztatás előképe, legitimációs alapja és lelki aranytartaléka lett. 1956 ma is segítségül szolgál annak felismeréséhez, hogy a nemzeti szuverenitás és a demokrácia együtt jár, az egyikért folytatott küzdelem természetes módon segíti a másik kiharcolását.
