Oroszország az új játékvezető a Közel-Keleten

„Oroszország átfogó célja most az, hogy megőrizze és esetleg megerősítse a nagy gonddal felépített brókerszerepét a világ legzűrösebb helyén, a Közel-Keleten. Moszkva eddig sikeresen gyűjtötte be nagyon különböző felek elismerését, például, Iránét, Izraelét, Jordániáét, Szaúd-Arábiáét, Szíriáét és Törökországét. Ezen országok vezetői valószínűleg nem ülnének le egymással megbeszélni a dolgokat, de külön-külön mindegyikük kapcsolatban áll Putyinnal. 

Törökország mostani hadművelete próbára teheti Oroszország ambícióját, hiszen bármikor elszabadulhat az ellenségeskedés a régióban, de valószínűtlen, hogy Ankara kockára tenné a kapcsolatát Moszkvával, ami, úgy tűnik, igen értékes Erdogan számára. Különbözőségeik ellenére (a Krím önmagában egy központi kérdés) Oroszország és Törökország jól megvan egymással. Oroszország leszállította az SZ-400-as rakétavédelmi rendszert, ami bizony fájó pont az amerikai-török kapcsolatokban, de az olyan komplex berendezések, mint egy rakétavédelmi rendszer, hosszútávú kiképzési és karbantartási programokat igényelnek. 

Moszkva agyszüleménye, a Szír Alkotmányozó Bizottság, amely az Aszad-kormány, az ellenzék és a szír civiltársadalom tagjaiból áll, első alkalommal ül majd össze október végén. »Most, hogy a Szír Alkotmányozó Bizottság megalakult és kijelölték az első ülésnapot, kulcsfontosságú, hogy tartózkodjunk minden olyan lépéstől, ami káros lehet a szír megállapodásra« – hangoztatta Peszkov hétfőn. 

Ellentétben az Egyesült Államokkal, a nyugati világ nagy részével és Törökországgal, Oroszország Basar el-Aszad elnök megbízható szövetségese volt. Moszkva Iránnal és annak proxyjaival, mint például a Hezbollahhal, a biztos összeomlástól mentette meg Aszadot 2015-ben, és azóta is a felszínen tartja. Noha Erdogan nem rajong Aszadért, pontosan ismeri Moszkva prioritásait a régióban, és valószínűtlen, hogy próbára tenné Putyin türelmét. 

Egy bizonyos szinten, aminek semmi köze a valláshoz, Moszkva és Ankara (hasonlóan Damaszkuszhoz, Rijádhoz és Teheránhoz) egyetértenek abban, hogy a jelenlegi hatalom jó, a rendszerváltás pedig rossz. A Közel-Keleten Moszkva mindig is a fennálló hatalmat támogatta, amint arra Leonyid Bersidszkij nemrég rámutatott. Ez önmagában sok új barátot szerzett Moszkvának a régióban.”