Kilépni még nehezebb

2019. szeptember 22. 16:15

Az eltelt három évben tanulmányozni lehetett a Brexiten, hogy mi fán is terem a legendás nyugati demokrácia.

2019. szeptember 22. 16:15
Boros Imre
Magyar Hírlap

„Cameron a 2015. májusi választásokon – a mindentudó közvélemény-kutató látnokok bukást valószínűsítő jóslatai ellenére – fényes győzelmet aratott, és koalíciós partner nélkül kezdhette meg második, bár rövidre szabott kormányzását. A népszavazás ugyanis a nem várt és főként nem is kívánt végeredményt hozta, azaz a kilépést támogatta, 52:48 arányban. Ezúttal Cameron – aki személyesen is aktívan folytatott kilépésellenes propagandát – kalkulációja is hibázott, és a közvélemény-kutatók rövid időn belül a brit ügyekben másodszor is mellélőttek. Ilyen esetben a történelmi hagyományok tisztelete arra kötelez egy brit miniszterelnököt, hogy vegye a kalapját. Amit Cameron haladék nélkül és magyarázkodásokat mellőzve meg is tett. Azóta több mint három év telt el, mialatt egy másik konzervatív miniszterelnök, Theresa May is belebukott a kilépési bonyodalmakba, és a jelenlegi, az igazi Brexit-hívő Boris Johnson mögül is elfogyott a támogatás és a levegő.

Az eltelt három évben tanulmányozni lehetett a Brexiten, hogy mi fán is terem a legendás nyugati demokrácia, ráadásul egy olyan országban, amit a demokrácia abszolút letéteményesének szoktunk tekinteni. Abban a hitben ugye még egyikünk sem ingott meg, hogy a demokrácia letéteményese, a nép (a dé­mosz) az Egyesült Királyságban úgy döntött, ki kell lépni, és kész. Azt nem mondta, hogy az unió­val meg is kell állapodni a feltételekről. Ez azért is logikátlan, hiszen a népszavazás egyoldalú brit döntés volt, amibe a másik félnek beleszólása sem lehetett, noha következményei a másik felet is alaposan érintik. A másik fél válaszként a kilépési ötletre csak azt mondhatta, hogy megszabta a maga érdekeit védő feltételeit, jórészt a korábbi brit tagsági kötelemből kiindulva.

A demokrácia másik lépcsője, a parlament képviselői is bemozdultak, hiszen a következményeket ők alaposan mérlegelték, szemben a főhatalmat jelentő és döntéshozó démosszal. Hasonlóan gondolkodott a kormány is, amely többször is nekifutott egy kiválási egyezménynek az unióval, de minden esetben visszapattant. A Brexit-ügy pedig felfalta a második konzervatív miniszterelnököt, Theresa Mayt is.

Johnson más húrokat pengetett, szerinte megegyezés nélkül is ki kell lépni, elég idő volt már arra, hogy közös nevezőre jussanak, de ez nem jött össze, a nép pedig döntött. Egyébként hogyan is juthatnának közös nevezőre? Azon az állapoton ugyanis nem lehet túljutni, hogy a ma még egységesen az unió részét képező ír szigeten a válás után automatikusan létrejön egy elválasztó határ, vámokkal. Az ötletet, hogy maradjanak definiálatlan időkig a britek a vámunióban, elvetették. Ez nem lenne más, mint uniós tagság nélküli változatlan viszonyrendszer. A vámhatár viszont mindkét ír félnek (az Ír Köztársaságnak és az Egyesült Királyság részét képező Észak-Írországnak) elfogadhatatlan, hiszen itt a múlt század harmincas évei óta nincs határ, mióta a független Ír Köztársaság létrejött. További probléma, hogy a jól lehatárolható országrészek (Wales és Skócia) a kilépés ellen szavazott. A skótok még az Egyesült Királyságból való kilépést is fontolgatják. Az északi ír területek pedig nem látnák kilátástalannak az ötletet, hogy újra egyesüljenek a déllel, és így tagjai maradhassanak az uniónak. Legutóbb a Westminsterben is kisebb lázadás volt, a tisztelt ház kicsavarta a miniszterelnök kezéből a törvényi kezdeményezés lehetőségét, és törvényt hozott az egyezmény nélküli kilépés megakadályozására. Johnson most javasolhat valamit az EU-nak, amit vagy elfogadnak, vagy visszautasítanak, vagy ismét új, későbbi dátumot ajánlanak, amit Johnson elfogad vagy visszautasít. Az sem lehetetlen, hogy az elrendelt kényszerszünet után Johnsont a parlamentben megbuktatják, hiszen minimális többsége is a múlté már.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 27 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2019. szeptember 23. 19:12
"Az északi ír területek pedig nem látnák kilátástalannak az ötletet, hogy újra egyesüljenek a déllel" Ez nem rajtuk múlott eddig sem és jelenleg sem rajtuk múlik.
Akitlosz
2019. szeptember 23. 19:10
Ha egy miniszterelnök nem irányítani akarná a politikát, hanem végrehajtani a demokratikus döntéseket, akkor sohasem kellene lemondania, akármilyen eredmény is születik akármilyen népszavazáson elvégre mindig éppen az a többség akarata és a döntés demokratikusan született meg. A miniszterelnök feladata pedig ugyan nem az egyetértés, hanem a végrehajtás.
Akitlosz
2019. szeptember 23. 19:08
"A népszavazás ugyanis a nem várt és főként nem is kívánt végeredményt hozta, azaz a kilépést támogatta, 52:48 arányban. " A népszavazás mindig a kívánt eredményt hozza. A többség számára. Hogy a kisebbség és a hatalom mást kíván az egy másik dolog. Ezért nincsen demokrácia, nehogy a többségi akarat érvényesülhessen, ha a hatalom azt nem akarja. Csak szemfényvesztésnek használják a demokrácia szót a parlament és a kormány által uralt politikai rendszerekben.
olajfa1
2019. szeptember 23. 09:50
Most azt hiszem, hogy-bár összességében egyetértek a cikkíróval... azért jó pár dolgon javítanék! -Talán az egyik legfontosabb, hogy Észak-Írország Angliához akarna csatlakozni!... Az ne vegye senki se alapnak hogy sokan ellenzik az Angliai "tartományi" státuszt... de ha népszavazás lenne akkor szerintem a döntő többség nem az EU-hoz tartozást ixelné be... (nálunk is van egy hangos kisebbség… akik pl amigránsok Magyarországi betelepítéséért küzd...) -Aztán... A Skótók akkor válnak külön, amikor Erdély... -Aztán... A nép döntött BERXIT lesz! Ezt kell megoldania a Londoni vezetésnek! A londoni vezetésnek nem tetszik a Teresa May-Isiászos megállapodás, és azon az EU nem akar változtatni!... Márpediglen ha ezt nem fogadja el a határidőig a Londoni vezetés... akkor NEM KILÉPNEK, HANEM KIESNEK! A "kiesésnek" meg autómatikusan az a következménye, hogy minden szerződésnek autómatikusan vége! "RESET" Lehet mindent elölről kezdeni! Nincs angol befizetés, és nincsenek "EU-s törvények" és "ajánlások"... Minden válás nehéz! Minden válás egy "újra kezdés" egy "RESET" utáni állapot! Mindez azt jelenti, hogy NEM MENT EGGYÜTT! Többet akadályozták egymást a felek mint segítették volna! Amúgymeg a BREXIT legjelentősebb kiváltó oka a Budapesti M4-es metró ügye volt ahol a brit befizetéseket a francia ALSTROM és a német SIEMENS jó alapossan szétosztotta egymás között... és még Demszky-éknak is maradt a vesztegesési "alkotmányos költségekre" egy "kis" "aprópénz"... Na ebből (is) lett igennnagyon elegük az angoloknak! A migripolitika már csak hab a tortán!... Talán ilyen irányból is nézni kellene a dolgokat!...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik