A jó Merkelről és a rossz Orbánról készült német dokudráma

2019. szeptember 14. 19:47

A német köztévében nemrég bemutatott Stunden der Entscheidung a 2015-ös menekültválság kapcsán a német szív legmélyebb vágyait mutatja meg, amelyben a Willkommenskultur sikertörténet, Merkel és a németek jók, a gonosz Orbánnak pedig mit sem számít az emberiesség.

2019. szeptember 14. 19:47
Greczula Levente László

Németország itt politikailag, társadalmilag és erkölcsileg is kiállta a próbát” – összegez az egyik megszólaló a ZDF szeptember 4-én bemutatott Stunden der Entscheidung: Angela Merkel und die Flüchtlinge (A döntés órái: Angela Merkel és a menekültek) című dokudrámájának végén.

A ZDF honlapján itt lehet megtekinteni a közszolgálatinak szánt dokudrámát.

A filmet négy évvel azután mutatták be Németországban, hogy a budapesti Keleti pályaudvar előtt táborozó menekültek útra keltek, és gyalog indultak el Ausztria és Németország felé. A másfél órás film láttán Györkös Péter, Magyarország berlini nagykövete levélben fordult a ZDF intendánsához, hogy a filmben bemutatottak miatt tiltakozzon, ami talán jól jelzi,

micsoda különbség van a német és a magyar központi emlékezet között

2015 őszének első napjai kapcsán.

Az egyébként színvonalasan kivitelezett Stunden der Entscheidung dokudráma története két szálon fut: az egyiken Angela Merkel egy napját követhetjük végig, a másikon két, Budapesten táborozó szír fiúval, Ahmeddel és Mohameddel ismerkedhetünk meg. A két szál közé akkori híradórészleteket vágtak, ezek mellett pedig a témára rálátó megszólalókat, például az akkor Budapesten tartózkodó újságírókat vagy éppen Thomas de Maizière egykori német belügyminisztert lehet meghallgatni.

A láthatatlan Orbán 

A történet reggel kezdődik Berlinben, Merkel stábjának meetingjével. Miközben Magyarországon a helyzet egyre fokozódik, a kancellár Bajorországba, Essenbe és Kölnbe utazik fellépésekre – „nyugodt nap” lesz tehát, ahogy meg is beszéli bizalmasaival. A megbeszélésen természetesen a budapesti szituáció is szóba kerül, a munkatársak egyetértően hümmögnek, amikor szóba kerül, hogy

Orbán Viktornak mit sem számít az emberiesség.

Csak a probléma érdekli – fűzi hozzá a kancellár egyik bizalmasa. Valaki felveti, hogy talán beszélni kellene Orbánnal, ezt elutasítják.

A magyar kormány egyébként két kivételtől eltekintve nem is jelenik meg a filmben: először Orbán angol kiejtésén élcelődnek a meetingen, a film vége felé pedig Lázár János sajtótájékoztatójából vágtak be egy részletet, amelyen bejelentette, hogy buszokat biztosítanak az autópályán sétálók számára Ausztria felé. A magyarokon kívül hiányzik Horst Seehofer, Bajorország akkori miniszterelnöke is, őt csak egy telefonbeszélgetésben halljuk, szintén a film utolsó perceiben.

A budapesti, jól dokumentált eseményeket viszonylag hitelesen látjuk viszont a filmben, az újraforgatott jelenetek sem ütnek el feltűnően a 2015-ben készült felvételektől. Látunk sok gyermeket és időset a vágóképeken, kapunk egy kis emlékeztetőt a bicskei és a röszkei eseményekről – utóbbiak közül a tömeggel küzdő rohamrendőrök „fértek be” a filmbe. Kétségbeesett emberek a Keleti előtt, a távolból Thomas de Maizière hangja: „A magyar nagykövet már szeptember 4-e előtt bejött a belügyminisztériumba és azt mondta: segítenünk kell, valamennyit be kell fogadnunk. Mi ezt akkor elutasítottuk. Jöttek az e-mailek, hogy a helyzet nehéz, hogy Ausztriával segítenünk kell, ez már 4-e előtt néhány nappal nyilvánvaló volt, nem volt teljesen váratlan”.

Merkel országjárása közben folytatódik, miközben Budapesten is haladnak előre az események, a menekültek elindulnak az autópályán. Elindulnak, hiszen a Twitteren azt olvasták, hogy Németország nem alkalmazza a dublini egyezményt, így elméletileg vissza sem lehet küldeni őket abba az országba – Görögországba –, ahol először az Unió területére léptek. Felemelő képsorok következnek, ahogy a magyarok vizet osztanak a menetnek, miközben Merkelnek egy idő után az ugrik be, hogy ez tulajdonképpen olyan, mint 1989.

A délutáni kölni beszédbe be is építi: a magyarok 1989-ben már egyszer emberségesek voltak a menekültekkel. Amíg Merkelék abba ringatják magukat, hogy még bőven van idejük a menet megérkezése előtt, lassan beesteledik Magyarországon, a menekültek az autópálya mellé fekszenek aludni. Ekkor már előkerül a feszült Werner Faymann osztrák kancellár is, aki – szintén telefonon –

jól megbeszéli Merkellel egyebek mellett azt, hogy Orbán milyen rossz,

illetve később azt is, hogy Németország és Ausztria is befogad majd menekülteket.

Vannak a jók és a rosszak

A Stunden der Entscheidungban ilyen egyszerűen megy a dolog: megvan a szellemi örökláng (hogy emberségesnek kell lenni); megvan, hogy ki akarja azt kioltani (Orbán), innentől pedig egy-két telefon Steinmeiernek és a film vége felé felbukkanó, akkor még topligás Sigmar Gabrielnek, és a dolog már el is van intézve, érkezhetnek a menekültek a müncheni főpályaudvarra az ujjongó németek közé.

A képernyő aljára nézünk és azt látjuk: már csak néhány perc és vége a filmnek: happy end lesz a Stunden der Entscheidung?

Azért nem egészen. A dokudráma legvégén hallani néhány beszédrészletet német szélsőjobboldaliaktól, akik Merkelt fenyegetik a menekülthullámmal kapcsolatos döntése miatt. Utalás szintjén szóba kerül az AfD is, az itt megszólaló riportalany legyint: nem olyan erős az AfD, mint más országok hasonló pártjai. Az utolsó percek egyikében egy durrogós-petárdás jelenetet is elhelyeztek a film készítői, de hiába is várnánk utalást a 2015-ös kölni szilveszteren lezajlott eseményekre, csak egy szélsőjobboldali szervezet felvonulásáról látunk vágóképeket. Ennyi.

A Stunden der Entscheidung készítői a 2015-ös migrációs válság során Németországba került százezrek utóéletének, az illegális bevándorlótömegekkel kapcsolatban kialakult konfliktusoknak nem szorítottak helyet a másfél órás dokudrámában. És egyáltalán: a film készítői a jelek szerint

meg sem kíséreltek megkérdezni olyanokat, akik esetleg eltérően gondolkodnak

a menekültek befogadásáról, mint Merkel, és itt most nem az akkori magyar kormány tagjainak megszólalásait hiányolom, bár kétségtelenül sokat lendítettek volna a filmen.

Stunden der Entscheidung rendezői mintha szántszándékkal arra törekedtek volna, hogy csak a pozitív fejleményeket és hangokat jelenítsék meg a filmben, míg az alkotás középpontjában álló merkeli döntés árnyoldalairól nagyvonalúan megfeledkeztek. Ez önmagában kérdőjelezi meg a dokudráma komolyan vehetőségét. 

A dokudráma olyan tükör, mint ami elé Harry és Dumbledore beállnak a Harry Potter-saga első részében:

a német szív legmélyebb vágyait mutatja meg,

amelyben a Willkommenskultur sikertörténet, Angela Merkelen és a németeken kívül pedig senki sem akarja megérteni a legfőbb morális imperatívuszt – főleg a gaz Orbán nem. A Stunden der Entscheidung szerint „wir haben das geschafft”. Ez a dokudráma az első nagyobb szabású megnyilvánulása annak, ahogy a német központi emlékezet megpróbálja feldolgozni a 2015 nyarán történteket. Nyilván további hasonló filmek is készülnek majd, amelyek kivitelezésben és dramaturgiában finomodni fognak, a vezérfonal és a narratíva azonban már most is egyértelmű – és Magyarországra nézve csöppet sem kedvező.

A végső összképet tekintve talán szerencsésebb lett volna, hogy a mostani cím helyett a magyar klasszikusét kölcsönzik neki: Csak a szépre emlékezem...

Kapcsolódó cikkek

Összesen 384 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Csallokoz
2019. szeptember 16. 21:27
Ez az interpretálása az eseményeknek szemenszedett hazugság. A valóság viszont az, hogy Szerbia felől a zöldhatáron beözönlő iszlám hordákról nem lehetett tudni, hogy kik is valójában, csak azt, hogy Németországba akarnak meghívójukhoz, Merkelhez menni. Mivel útjukat - amely teljesen illegális volt - rajtunk keresztül akarták megtenni, két lehetőségünk adódott: 1) - vagy feltartóztatva és elkerítve visszatartjuk őket a személyazonosságuk ellenőrzésére, 2) - vagy továbbengedjük őket a németekhez (Ausztrián át). A kelepcébe került németek végül befogadták őket egyeztetve az osztrákokkal. Tehát a meghívó Merkel a felelős ezért* Ezt az illegális "tranzit útvonalat" elvágva épült meg a teljes szerb határ mentén a védőkerítés. ....................................................................... *és a bengedett többi másfél millió migránsért, az erőszakért és a gyilkosságokért is.
Pala28
2019. szeptember 16. 10:12
Visszaolvassátok Ti magatokat? Ilyen trágár, alpári és megalázó módon beszélni, írni a másikról, a másiknak? Egyik tábor sem különb a másiknál ezen a téren. A Fidesz tábora védi a védhetetlent, alátámasztott és valós bizonyítékok ellen. Ehhez hozzá kell szokni. A kerti törpét védeni kell. Ez egy vérbeli agymosott feladata. Bármi áron. Viszont ne süllyedjen már le senki az Ő szintjükre. Maradjunk emberek, maradjunk tisztelettudóak a visszamaradt fejlődésű Fidesz táborral.
Bell & Sebastian
2019. szeptember 16. 00:05
A Népességcsere jobb cím lett volna, mert hogy így mondjam, teljesen oldal semleges. Nálunk már van Dikh TV. (a dikmán csak ismerős tájszó), ott még nincs Mohamed TV. Nekünk hamarabb lett, úgyhogy bekaphatják.
áfonya
2019. szeptember 15. 23:25
Ezek után nem hihető a brüsszeli tolvajok által 50 milliós segítség Afrikába érkezik .... Brüsszelben dorbézolnak élősködő herék . Tizenötödik gyurcsányné gyanúba keveredett . Tizenegyedik Malin Björk bevándorláspárti EP-képviselő úgy vett fel lakhatási költségtérítést, hogy életvitelszerűen Brüsszelben él. A támogatás összegét egyébként elmondása szerint „baloldali lobbik nyomására számos háromdimenziós műanyagból készült női nemi szervek” vásárlására költötte többek között. Megjegyzendő, hogy hasonló turpisságon bukott le nemrégiben a hírhedt magyargyűlölő Sophie in ’t Veld is. brüsszeli körmös svéd here képviselő ..,,Brüsszelben lakik életszerűen közben több millió euró lakás támogatást felszedi ... Jose Carreira, az Unió Menekültügyi Hivatalának vezetője, és a többi Merkel és a betolakodók ,Juncker adócsaló , Cecilia Wikströmöt , Guy Verhofstad , Nicolas Boëllel , , Soros csőgörény Sargentini , Schulz eus kasszából több milliárdot kimarkolt a német kommunista pártját támogatta a lopott pénzből , ,,, itta nyolcadik brüsszeli körmös több mint 27 ezer eurónyi (9 millió forint) szállásköltség-térítést vett fel 2018-ban Sophie in 't Veld,... A terhelő bizonyítékok ellenére sem indul eljárás az EASO, az Unió Menekültügyi Hivatalának vezetője, Jose Carreira ellen. A V4NA-ra hivatkozva írta meg az Origo, hogy a hivatal közpénzekből fizetett bulikat tartott luxusszállodákban, mintegy 7 millió euró értékben. Jose Carreira, az Unió Menekültügyi Hivatalának vezetője, ellen sikkasztás, hűtlen kezelés és az alkalmazottak zaklatása miatt indult vizsgálat, ami számos visszaélésre fényt derített. A jelentés szerint a hivatalban az elmúlt években felelőtlenül szórták az EU- s közpénzeket, az ez ellen szót emelő alkalmazottakat pedig megfenyegették és terrorizálták. A jegyzőkönyv szerint a szervezetben rettegés és pszichoterror volt az általános.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik