A jó Merkelről és a rossz Orbánról készült német dokudráma

2019. szeptember 14. 19:47
A német köztévében nemrég bemutatott Stunden der Entscheidung a 2015-ös menekültválság kapcsán a német szív legmélyebb vágyait mutatja meg, amelyben a Willkommenskultur sikertörténet, Merkel és a németek jók, a gonosz Orbánnak pedig mit sem számít az emberiesség.

Németország itt politikailag, társadalmilag és erkölcsileg is kiállta a próbát” – összegez az egyik megszólaló a ZDF szeptember 4-én bemutatott Stunden der Entscheidung: Angela Merkel und die Flüchtlinge (A döntés órái: Angela Merkel és a menekültek) című dokudrámájának végén.

A ZDF honlapján itt lehet megtekinteni a közszolgálatinak szánt dokudrámát.

A filmet négy évvel azután mutatták be Németországban, hogy a budapesti Keleti pályaudvar előtt táborozó menekültek útra keltek, és gyalog indultak el Ausztria és Németország felé. A másfél órás film láttán Györkös Péter, Magyarország berlini nagykövete levélben fordult a ZDF intendánsához, hogy a filmben bemutatottak miatt tiltakozzon, ami talán jól jelzi,

micsoda különbség van a német és a magyar központi emlékezet között

2015 őszének első napjai kapcsán.

Az egyébként színvonalasan kivitelezett Stunden der Entscheidung dokudráma története két szálon fut: az egyiken Angela Merkel egy napját követhetjük végig, a másikon két, Budapesten táborozó szír fiúval, Ahmeddel és Mohameddel ismerkedhetünk meg. A két szál közé akkori híradórészleteket vágtak, ezek mellett pedig a témára rálátó megszólalókat, például az akkor Budapesten tartózkodó újságírókat vagy éppen Thomas de Maizière egykori német belügyminisztert lehet meghallgatni.

A láthatatlan Orbán 

A történet reggel kezdődik Berlinben, Merkel stábjának meetingjével. Miközben Magyarországon a helyzet egyre fokozódik, a kancellár Bajorországba, Essenbe és Kölnbe utazik fellépésekre – „nyugodt nap” lesz tehát, ahogy meg is beszéli bizalmasaival. A megbeszélésen természetesen a budapesti szituáció is szóba kerül, a munkatársak egyetértően hümmögnek, amikor szóba kerül, hogy

Orbán Viktornak mit sem számít az emberiesség.

Csak a probléma érdekli – fűzi hozzá a kancellár egyik bizalmasa. Valaki felveti, hogy talán beszélni kellene Orbánnal, ezt elutasítják.

A magyar kormány egyébként két kivételtől eltekintve nem is jelenik meg a filmben: először Orbán angol kiejtésén élcelődnek a meetingen, a film vége felé pedig Lázár János sajtótájékoztatójából vágtak be egy részletet, amelyen bejelentette, hogy buszokat biztosítanak az autópályán sétálók számára Ausztria felé. A magyarokon kívül hiányzik Horst Seehofer, Bajorország akkori miniszterelnöke is, őt csak egy telefonbeszélgetésben halljuk, szintén a film utolsó perceiben.

A budapesti, jól dokumentált eseményeket viszonylag hitelesen látjuk viszont a filmben, az újraforgatott jelenetek sem ütnek el feltűnően a 2015-ben készült felvételektől. Látunk sok gyermeket és időset a vágóképeken, kapunk egy kis emlékeztetőt a bicskei és a röszkei eseményekről – utóbbiak közül a tömeggel küzdő rohamrendőrök „fértek be” a filmbe. Kétségbeesett emberek a Keleti előtt, a távolból Thomas de Maizière hangja: „A magyar nagykövet már szeptember 4-e előtt bejött a belügyminisztériumba és azt mondta: segítenünk kell, valamennyit be kell fogadnunk. Mi ezt akkor elutasítottuk. Jöttek az e-mailek, hogy a helyzet nehéz, hogy Ausztriával segítenünk kell, ez már 4-e előtt néhány nappal nyilvánvaló volt, nem volt teljesen váratlan”.

Merkel országjárása közben folytatódik, miközben Budapesten is haladnak előre az események, a menekültek elindulnak az autópályán. Elindulnak, hiszen a Twitteren azt olvasták, hogy Németország nem alkalmazza a dublini egyezményt, így elméletileg vissza sem lehet küldeni őket abba az országba – Görögországba –, ahol először az Unió területére léptek. Felemelő képsorok következnek, ahogy a magyarok vizet osztanak a menetnek, miközben Merkelnek egy idő után az ugrik be, hogy ez tulajdonképpen olyan, mint 1989.

A délutáni kölni beszédbe be is építi: a magyarok 1989-ben már egyszer emberségesek voltak a menekültekkel. Amíg Merkelék abba ringatják magukat, hogy még bőven van idejük a menet megérkezése előtt, lassan beesteledik Magyarországon, a menekültek az autópálya mellé fekszenek aludni. Ekkor már előkerül a feszült Werner Faymann osztrák kancellár is, aki – szintén telefonon –

jól megbeszéli Merkellel egyebek mellett azt, hogy Orbán milyen rossz,

illetve később azt is, hogy Németország és Ausztria is befogad majd menekülteket.

Vannak a jók és a rosszak

A Stunden der Entscheidungban ilyen egyszerűen megy a dolog: megvan a szellemi örökláng (hogy emberségesnek kell lenni); megvan, hogy ki akarja azt kioltani (Orbán), innentől pedig egy-két telefon Steinmeiernek és a film vége felé felbukkanó, akkor még topligás Sigmar Gabrielnek, és a dolog már el is van intézve, érkezhetnek a menekültek a müncheni főpályaudvarra az ujjongó németek közé.

A képernyő aljára nézünk és azt látjuk: már csak néhány perc és vége a filmnek: happy end lesz a Stunden der Entscheidung?

Azért nem egészen. A dokudráma legvégén hallani néhány beszédrészletet német szélsőjobboldaliaktól, akik Merkelt fenyegetik a menekülthullámmal kapcsolatos döntése miatt. Utalás szintjén szóba kerül az AfD is, az itt megszólaló riportalany legyint: nem olyan erős az AfD, mint más országok hasonló pártjai. Az utolsó percek egyikében egy durrogós-petárdás jelenetet is elhelyeztek a film készítői, de hiába is várnánk utalást a 2015-ös kölni szilveszteren lezajlott eseményekre, csak egy szélsőjobboldali szervezet felvonulásáról látunk vágóképeket. Ennyi.

A Stunden der Entscheidung készítői a 2015-ös migrációs válság során Németországba került százezrek utóéletének, az illegális bevándorlótömegekkel kapcsolatban kialakult konfliktusoknak nem szorítottak helyet a másfél órás dokudrámában. És egyáltalán: a film készítői a jelek szerint

meg sem kíséreltek megkérdezni olyanokat, akik esetleg eltérően gondolkodnak

a menekültek befogadásáról, mint Merkel, és itt most nem az akkori magyar kormány tagjainak megszólalásait hiányolom, bár kétségtelenül sokat lendítettek volna a filmen.

Stunden der Entscheidung rendezői mintha szántszándékkal arra törekedtek volna, hogy csak a pozitív fejleményeket és hangokat jelenítsék meg a filmben, míg az alkotás középpontjában álló merkeli döntés árnyoldalairól nagyvonalúan megfeledkeztek. Ez önmagában kérdőjelezi meg a dokudráma komolyan vehetőségét. 

A dokudráma olyan tükör, mint ami elé Harry és Dumbledore beállnak a Harry Potter-saga első részében:

a német szív legmélyebb vágyait mutatja meg,

amelyben a Willkommenskultur sikertörténet, Angela Merkelen és a németeken kívül pedig senki sem akarja megérteni a legfőbb morális imperatívuszt – főleg a gaz Orbán nem. A Stunden der Entscheidung szerint „wir haben das geschafft”. Ez a dokudráma az első nagyobb szabású megnyilvánulása annak, ahogy a német központi emlékezet megpróbálja feldolgozni a 2015 nyarán történteket. Nyilván további hasonló filmek is készülnek majd, amelyek kivitelezésben és dramaturgiában finomodni fognak, a vezérfonal és a narratíva azonban már most is egyértelmű – és Magyarországra nézve csöppet sem kedvező.

A végső összképet tekintve talán szerencsésebb lett volna, hogy a mostani cím helyett a magyar klasszikusét kölcsönzik neki: Csak a szépre emlékezem...

Összesen 377 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Itten most ki kinek nyalta ki?

Merkel már filmeket is rendel dicsőítésére? Sztálintól tanulta.

Ha érzelemmentesen próbáljuk nézni a filmet és visszaemlékszünk az akkor történtekre, akkor van valamilyen valóságalapja az egésznek. Igazából Görögország omlott össze ( néhány szigete csak pár kilométerre van a török partoktól) és annyi migráns érkezett, hogy nem tudták tartani az északi határaikat és a tömeg beözönlött a balkáni országokba majd a kerítés nélküli Magyarországra. A sokkal erősebb határvédelmi erőkkel rendelkező németek megtehették volna, hogy a tömeget az új tagállamokban tartják. Nálunk, a horvátoknál, szlovéneknél, esetleg az osztrákoknál meg persze a szerbeknél etc., amibe ezek pár hónap alatt tönkrementek volna, összetüzések, instabil helyzet.

Én egy rádiónyilatkozatára (NM) emlékszem úgy 1989-ből. Az ország kétségbeejtően el van adósodva, és nagyon nehéz évek jönnek... ( Akkoriban mondták meg a tényleges adósságállományunkat, amit addig titkoltak.)

A Frankfurter Allgemeine Zeitung is foglalkozott az üggyel
A ZDF-DOKUDRAMA KRITIKA címmel.

A magyar nagykövet kifogásolta, hogy a film úgy állítja be az eseményeket, mintha a probléma 2015 szeptember 5-én Budapesten a Keleti Pályaudvartól indult volna el, holott ez az embertömeg korábban,1000 kilométerrel távolabb lépett be az EU területére.

Arról sem szólt a film, hogy német illetékesek 2015 augusztus 25-én azt mondták, hogy fel kell függeszteni a dublini egyezményt, nem kell regisztrálni őket ott, ahol beléptek az EU területére, ezzel ösztönözték a migrációt.

A hozzászólók túlnyomó többsége egyetértett a magyar nagykövet nyílt levelében foglalt kifogásokkal.

Egyik hozzászóló ezt írta:
"A magyar nagykövetnek teljesen igaza van abban, hogy A ZDF-DOKUDRAMA (hamis) állításainak ellentmondott."

Másik hozzászóló ezt írta (utalva az 1989-es határnyitásra):
"A történelmi tény az, hogy Magyarország mindig is jobban tudta, mint Németország, mikor nyitja meg a határokat és mikor zárja be őket."

Botrány volt, amit az egyéni valutakeretek kinti vásárlásra felhesználásának engedélyezésével előidéztek.

Nagyker áron kellett volna behozni, és a magyar államnak keresni azzal, h. a haszon NEM Ausztriát, hanem Magyarországot gazdagítja.

"Meggyőződésem, hogy a 2015 évi Nagy Migránsjárást a berlini hatalom utasítására anémet titkosszolgálat szervezte.
Valamikor, 2014 körül a német gyáriparosok jelezték Angela Merkelnek, hogy 3 millió munkavállaló hiányzik, és ha nem talál megoldást a gazdaság nemcsak, hogy nem fejlődik, hanem visszaesik."

Ez az állítás kitaláció, amelynek nincs alapja.

A https://www.ksh.hu/docs/hun/eu.. linken, amely a munkanélküliségi rátát tartalmazza, az adatok bizonyítják, hogy megfelelő tartalék munkaerő állt rendelkezésre Németországban. Több, mint 4 millió volt a munkanélküliek száma és folyamatos növekedett az unióból Németországba áramló munkaerő.

Németország, Merkel beavatkozása azért történt, mert féltek, hogy Görögország bebukik, csődbe megy és akkor a Görögországba befektetett tőke elveszik.

Üdv.

Te elhiszed, hogy Merkel egy személyben döntött? Elhiszed, hogy ehhez a döntésről előzetesben a kormány tagjai nem tudtak?
Én nem hiszem el, mert mivel nem hallatták hangjukat, ebből következik a beleegyezésük.

Szerintem, Németország, Merkel beavatkozása azért történt, mert féltek, hogy Görögország bebukik, csődbe megy akkor a Görögországba befektetett tőke elveszik. Úgy gondolták, hogy a beáramló migránsokat az unió tagállamai között kvóta felhasználásával elosztják.

Azt is problémának tartom, hogy mindig a schengeni határ megvédést emlegetik, holott az Európai Unió határának a megvédése lenne a cél.
Már 2015-ben kiderült, hogy a nemzetközi szerződések alkalmatlanok a migráns áradat kezelésére. 2011 évben a francia és olasz kormány jelezte az EU vezetésének, hogy migráns áradat fogja ellepni Európát. Történt intézkedés? NEM.

Szerintem nemcsak Németország, Merkel felelős a történtekért, hanem legalább hasonló mértékben felelős a Junckert vezetésével az Európai Unió, az unióban lévő szocialista, liberális képviselők. Utóbbiak közül az a 256 képviselő akik valamilyen kapcsolatban vannak Soros Györggyel.

Ami pedig a posztban szereplő filmet illeti; nincs köze a dokumentumfilmhez. A valóságban propagandafilm, amelynek célja; a tények elferdítése, a valódi okok, hiányosságok elfedése.
Hajaz azokra a propaganda filmekre amelyek a hitleri Németországban készültek, amikor már tudott volt, Németország elveszti a háborút.

Orbán egy egész Wall Street-es, PC-Neokhonos világ ellen harcol, és nem áll vesztésre, sőt... ez van.
Ráadásul olyan látásmódot adott már eddig is Magyarországnak, ami az 56-os eseményekhez fogható.
Persze, nem egyedül, ehhez kellett a sajátosan egyedülálló magyar háttér.
Isten, áldd meg a magyart!

Áldd meg, Isten, szép hazánkat!
Bőséges áldással!
Délibábos rónáinkat.
Telt arany kalásszal.

A modern világ számodra sötét luk.
Nem jósolok így nagy jövőt.
Látszik, hogy a városhatár tábla mögötti világ neked megfejthetetlen.
Lehet délibábban kaszálni.
De te ne próbáld meg, esetleg, ha páncélba öltözöl.
De abból meg nem fogsz tudni kimászni.

Nagyon sokba lett ez a "jóakarat".

Az utólsó napok egyikén mi is kimentünk, Lada kombi plusz 4 gyerek.

Vettünk egy mikro sütőt, másra nem is emlékszem. Estére igyekeztünk a határhoz, addig sétáltunk egyet a belvárosban, betértünk a Stephans dómba. Sötét volt, gyertyafény, felejthetetlen. A hatáton 6(!) órát dekkoltunk, reggel felé, Tatabányán zuhogó esőben mentünk, a Trabantokra fölkötözött Gorenje mélyhűtős karavánban. Ezekkel a határmenti 6 órákkal az volt a legrosszabb, h. az ember NEM tudhatta, h. még 20 perc, v. 2 óra.

Reggel 6-ra értünk haza, a gyerekek ágyba bújtak, mi bementünk dolgozni.

Így éltünk Pannóniában.

Előtte még a valutát elvileg meg is kellett sétáltatni NY-on, bár kiderült, h. ezt már nem vették komolyan.

A férjem talán munka miatt nem volt itthon, úgyhogy busszal mentem ki a három kisfiúval Bécsbe, véletlenül Zita királynő temetése napján. Fantasztikus volt a népviseletbe öltözött, minden tájegységből érkezett tömeg, amibe váratlanul és véletlenül kerültünk bele, nem tudtuk, h. aznap van a temetés. Megjártuk a Kunsthistoriches-t, megcsodáltuk a nagyszentmiklósi kincset, a csodálatos XVII. sz-i hollandokat. A kis Avercampot a nemcsak korcsolyázó hollandokkal néha még emlegetjük.

Tőled is elbúcsúzom agyhalott!

Miért is kellene filmet forgatni? Egy szégyen ránk nézve, hogy ezek a tetvek Budapesten tanyát verhettek. Lőni kellett volna a határon. Ahogy a szemét hazaáruló csordátokból is kellene néhányat főbe lőni. Csak úgy a rend kedvéért! Mert a hazaárulás, az hazaárulás.

Alapjában véve mindegy, h. "célzott" törvénykezés, v. valuta cirkusz. 89. az Németh Miklós egyébként.

A méltó jutalom Németh számára nem késett, biztosan nem járt rosszul a kinti banki állással, sem egyénileg, sem családilag. Ez volt egyébként a jutalma a kiválóan karakán Bod Péter Ákosnak is.

Nekünk itt maradt az adósság.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés