Buda visszatért! – Sajtóvisszhang egy alternatív 1686-ból

2019. szeptember 3. 9:24
Miközben Lotaringiai Károly Buda füstölgő romjai között lépegetett, a nyugati sajtóban megjelentek az első humanista publicisztikák, miszerint a bevándorlók erőszakos kiűzését választotta a párbeszéd és a megbékélés helyett, Greta Thunberg pedig már el is indult egy dunai dereglyén Buda felé. Ami ezután jött, az már (alternatív) történelem!

A valósággal történő bármilyen egyezés csak a véletlen műve!

 

Az Úr 1686. esztendejében, szeptember havának második napján Lotaringiai Károly elégedetten szemlélte megtépázott seregét, míg Budavár füstölgő romjai között sétált. Több hónapos, keserves ostrom állt mögöttük, Abdurrahmán pasa oroszlánként küzdött a végsőkig. De a vár végre bevéve, az istentelen pogányok a Duna mögé szorítva, a keresztény világ fellélegezhet – gondolta a hadvezér a szétlőtt Szentháromság téren lépkedve.

*

Másnap kezdődött. A Die Presse óvatos hangvételű vezércikkében kétségeket fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy Európának vajon jót tesz-e a muszlimok kiszorítása. A cikkíró úgy fejezte be eszmefuttatását, hogy szerinte „a kulturális elszürkülés kísértete járja be a lőporfüstös Európát”.

A Spiegel ennél messzebb merészkedett. Gyújtó hangú publicisztikában ostromolta Lotaringiai Károlyt, amiért

a bevándorlók erőszakos kiűzését választotta a párbeszéd és a megbékélés helyett.

A The Guardian kolumnistája pedig egyenesen párhuzamot vont Trump és a lotaringiai herceg között, szerinte mindketten idegenellenesek és az „etnikumok békés együttélésének kútmérgezői”.

A tengerentúli orgánumok sem kímélték az ostromlókat: a kulturális kisajátítás vádjával illették őket, míg az egyetemeken safe space-ek létrehozását sürgették, ahol a török diákokat semmiféle keresztény szimbólum nem triggerelheti. Oktatási szakértők szálltak síkra amellett, hogy Tinódi Lantos Sebestyén háborús krónikás énekeit és Balassi Bálint vitézi verseit (sőt, kétszázötven évvel előre tekintve A koppányi aga testamentumát is) sürgősen ki kell vonni az irodalmi kánonból, mert

a fehér, keresztény férfiak agresszív patriarchátusát képviselik, 

megbánthatják a török identitásúak érzékenységét, és amúgy is torz, koloniális mércék és nézőpontok szerint ítélik meg az oszmánokat.

XI. Ince

A sajtóhadjárat aztán hamar megtalálta újabb főellenségét is: XI. Ince pápát, aki a Szent Ligát hozta tető alá. A Nyugat véleményvezérei (különösen a francia tévécsatornák) „kirekesztő kereszténységről” szónokoltak, és az egykori reneszánsz pápák humanizmusát hozták fel ellenpéldának. Régen a pápák is jobbak voltak, írták. Felidézték ugyanakkor, hogy az egyház xenofóbiája nem új keletű, hiszen

a keresztes hadjáratok és a déli harangszó bevezetése már bizonyította a katolicizmus „vérgőzös hatalomvágyát”.

A Facebookon eközben gombamód szaporodni kezdtek a különféle liberális szerveződések, különösen népszerűvé vált például a „Mentsük meg a mecseteket” csoport. Mások gyűjtést szerveztek a török Portának (Pray for Istanbul), hogy a keresztény hadak okozta pusztítást orvosolni tudják. Instagramon és Twitteren villámgyorsan elterjedt a #victimoftheholyleague és a #imwithmehmed hasthag. 

A legprogresszívebb angol, itáliai és német birodalmi egyetemeken sorban jelentek meg a fejlett muszlim fürdőkultúrát és a törökök humánus kivégzési módszereit feltáró szakdolgozatok, oktatásszociológusok a janicsárok nevelési modelljét állították mintának a nyugati iskolák számára.

Baloldali társadalommérnökök hangot adtak annak, hogy ha már úgy alakult, hogy keresztény hatalom alá tér vissza a Kárpát-medence, akkor a török hódoltság idején elnéptelenedett területekre legalább vegyes nemzetiségű lakosságot kell telepíteni,

így a Magyar Királyság demográfiai és kulturális diverzitása biztosítható lehet.

Libertinus francia közírók egy csoportja síkra szállt a többnejűség legalizálásáért, szerintük a négy feleség természetből fakadó joga minden férfinak – és nőnek egyaránt. 

IV. Mehmed

Sztambulban viszont másért főhetett a hatalomban lévők feje: IV. Mehmed szultán irtózatos haragra gerjedt Buda elvesztése miatt, ráadásul a balul elsült hosszú háborúskodások miatt megzuhant a líra árfolyama, zúgolódott a nép, és a leggazdagabb kereskedők firenzei aranyforintokra kezdték beváltani a vagyonukat.

A szultán így leghűbb janicsárjaival kiprovokált egy álpuccsot,

s az ebbe beleugró főtisztek és hivatalnokok közül ezreket tartóztatott le, a főkolomposokat karóba húzva a Hagia Szophia előtt, a tömegek legnagyobb megelégedésére. Mehmed Európa újraiszlamizálódását ígérte meg a spontán népgyűlésen, nagy üdvrivalgást kiváltva a tömegben.

Az angol miniszterelnök előbb limerick versben gúnyolta ki a szultán embertelenségét az angol nyilvánosságban, majd rögvest követet küldött a Portára, hogy a lehetséges Szent Liga-ellenes együttműködésről egyeztessenek.

*

Buda ostroma

Az ideológiai harc a nyelvi frontvonalakat is elérte. Nyelvészek egy csoportja hevesen tiltakozott az olyan megbélyegző, turkofób frázisok használata ellen, mint a „törököt fogtál” vagy a „rossz szomszédság török átok”. Mások a „Gólya gólya gilice, mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja” ártatlannak hitt népköltemény kódolt rasszizmusára mutattak rá. A „Katalinka, szállj el, jönnek a törökök, sós kútba tesznek, onnan is kivesznek, kerék alá tesznek, onnan is kivesznek, ihol jönnek a törökök, mindjárt agyon vernek” – mondókában pedig végképp az intézményesített, gyűlölködő rasszizmus gyerekek közötti terjesztését látták.

A kontinens zöldmozgalmai mindeközben elítélték az ostromló seregek „klímamérgező ágyútölteteit”.

Greta Thunberg a Fekete-erdőtől Mohácsig hajózott egy dereglyén,

hogy az ostrom okozta környezetrombolás ellen demonstráljon. 

Az 1686-ban az épp ötvenéves Harvard Egyetem professzorai az érintetlen amerikai vadon peremén tartott szabadtéri előadásaikban elborzadva emlegették a keresztény ármádia rettenetes ökológiai lábnyomát.

A nemzetközi nyomásba végül belebetegedett Lotaringiai Károly nyilvánosan bocsánatot kért az ostromért, és 1690-ben meg is halt.

*

És hogy mi történt honfitársainkkal? Az ostromot követően a magyar lakosság egy részét különös nosztalgia fogta el:

népszerű nézetté vált, hogy „Abdurrahman idején jobb volt”.

Törökbarát párt alakult, akik azt hirdették: igaz, hogy kettős adóztatás volt, de az legalább kiszámíthatóan működött, mindenki szabadon robotolhatott, és mindig volt kávé meg sörbet. 

XIV. Lajos

A Versailles-ban tartózkodó, pártfinanszírozási kérdésekről tárgyaló Momentum-küldöttség felemelte mutatóujját a Budán tapasztalt embertelenségek ellen, s még a Napkirály is interjút adott, amiben

elítélte az európaiságra nem eléggé érett kelet-európaiakat.

Thewrewk Gábor, az újraegyesülő ország legnépszerűbb politológusa a királyi császári tévén kifejtette, hogy egyrészt várhatóan a törökök most vissza fognak húzódni, másrészt esetleges ellentámadás is valószínűsíthető, ha mégsem, akkor de. 

A felszabadított Buda első főpolgármester-választási kampányában az ellenzék közös jelöltje, Karátson Gergely Buda siralmas állapotát kritizálta, szerinte az infrastruktúra leépülése, a járványok terjedése

a Bécsben urizáló kormányzat felelősségét vetik fel.

A politikus kampányzáróján úgy fogalmazott: „Buda igazi ostroma csak októberben kezdődik”.

A nyugati szövetségesi rendszerből sokan hamar kiábrándultak, olyannyira, hogy egyes kisebb-nagyobb oligarchák inkább a szultán fizetési listáját választva tettek keresztbe a Magyarországot tűzzel-vassal a nyugati szövetségben tartani akaró keresztes hadaknak.

A hazai radikalizmus képviselői Thököly Imre vezetésével kemény ellentámadást indítottak a Kurucinfó hasábjain. A későbbi népi-turbánus ellentét gyökerei is ide vezethetőek vissza. 

A magyarok többsége azonban észre sem vette a körülötte zajló világtörténelmet, ugyanis elfüggönyözött lakásaik mélyén a Szulejmán 145. évadát nézték, csak tovább és tovább.

Összesen 60 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ajánlom figyelmedbe: zsido.hu, A budai zsidó közösség története 1526-1686.

hana1-nek ajánlottam olvasnivalót, olvasd el Te is.

Légy tisztában azzal Kánya, hogy ez az aktiv dekonstruktőr mór itt abban a meggyőződésben kommentelte eme fentit hogy Bogár Lászlót "recitálta". Téved, de ezt hiszi.

Adjál lécci linket, mert néha erősen hitetlenkedek miket állítanak Bogárról (, vagy ugyebár hogy miket szövegel Bogár a hosszú körmondataiban)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés