Kennedy, Orbán – mindketten szabadságról beszéltek, és arról, hogy mindennap harcolni kell érte

„Ne azt kérdezd, mit tehet érted az országod – azt kérdezd, mit tehetsz te az országodért” – mondta John F. Kennedy 1961. január 20-án, amikor beiktatták az Egyesült Államok elnökévé. Lehet, hogy ezek voltak a 20. század leginspirálóbb szavai. Kennedy egy új nemzedékről beszélt, „amelyet háború edzett, kemény és keserű béke fegyelmezte, s büszke ősi örökségünkre”. Olyan embertípusról, amely „bármilyen árat megfizet, bármilyen terhet vállal, bármilyen nehézséggel szembesül, támogat bármely barátot, szembeszáll bármely ellenséggel, hogy biztosítsa a szabadság túlélését és sikerét”.

Hazánkban a kommunizmus elpusztította a polgári középosztályt, és vele együtt annak eszméjét, karakterét. A Fidesz egyik fundamentális teljesítménye, hogy újra életre keltette ezt a szellemiséget a magyar társadalomban. Orbán Viktor szavai szerint ez a polgári attitűd a személyes önfelelősségről,  a családvállalásról és a kemény munkáról szól. Ezek a polgári társadalom alapelemei. „A polgári Magyarország nem egy cél, amit egyszer elérünk, hanem egy mindennapi feladat. Ez a személyes felelősség világa, ahol mindenki felel a családjáért, a munkájáért és a hazájáért” – mondta a miniszterelnök 1999. február 4-én első évértékelő beszédében. Ez volt az a beszéd, amelyben lefektette a „polgári Magyarország” víziójának alapjait.

És Magyar Péter? Ő is beszélt a polgári attitűdről március 15-én a Hősök terén. Eszerint a „polgár az, akinek jár a legjobb elérhető állami egészségügyi ellátás, bárhol éljen is. Akinek jár, hogy ne haljon meg idejekorán megelőzhető betegségekben. Akinek jár, hogy ne kelljen évekig várnia egy egyszerű orvosi vizsgálatra. Polgár az, akinek jár a legjobb oktatás, bárhol éljen is az országban”. Vagyis polgár az, akinek jár. Jár neki minden az államtól, követeli is a mindent. Ez majdnem az ellentéte a Kennedy és Orbán által vizionált, felelősséget vállaló, keményen dolgozó, dolgát tevő polgárnak. Aki nem azt kérdezi, hogy mit tesz érte az ország, hanem azt, hogy ő mit tehet az országért. Persze Magyar is beszélt szabadságról és harcról, hisz ez volt a szabadságharc ünnepe. De az igazi üzenete ebben a pár mondatban volt.

Az a helyzet, hogy a „legjobb elérhető állami egészségügyi ellátás” sehol és mindenhol létezik. Sehol, mert nem létezik az az ország, ahol az emberek elégedettek az egészségügyi rendszerrel. Sem az Egyesült Királyságban, sem az USA-ban, sem Kanadában, sem Németországban. Mindenhol van mire panaszkodni, hosszú várakozási időkre, egyenlőtlen rendszerre, magas költségekre. És mindenhol létezik már most is a „legjobb elérhető állami egészségügyi ellátás”, mivel csak az elérhetőről van szó, azért a pénzért, amit költünk rá. Persze fizethetnénk átlagosan havi kétszázezer forintos egészségügyi járulékot, mint Németországban. De abból sem lett olyan rendszer, amit az emberek a „legjobbnak” vélnek.

Ez az állam dolga. Pedig azért, hogy jól járjon az ország, tenni kell. Munkából épül a jövő.

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor