„Csak egy új mozgalommal van esély arra, hogy megszólítsuk a csalódott, az eddigi pártoktól elfordult magyar választókat” – mondja Mózes Szabolcs a Mandinernek. A Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatója, újságíró – egyúttal lapunk publicistája is – most politikai pályára lép Összefogás nevű új, most zászlót bontott mozgalmával. Mózest a mozgalom céljairól és kihívásairól kérdeztük gyorsinterjúnkban.
Összefogás néven indítottak mozgalmat: miért is akarnak összefogni? Van olyan felfogás, miszerint a mai korban már nincs is nagyon szükség etnikai alapú önszerveződésre.
Az etnikai alapú politizálás továbbra is alapelvárás a magyar választók részéről, viszont érvényes, hogy a sikerhez már nem elég a kisebbségi agenda. Mindaddig, amíg a felvidéki magyarság megmaradásának feltételei nincsenek biztosítva, amíg fogy a közösség, amíg Dél-Szlovákia leszakadóban van, elvárás lesz az etnikai alapú érdekképviselet. Mi is ezt szeretnénk, az Összefogás pedig azért jön létre, mert a hagyományos pártok ezt nem tudták biztosítani. A Híd és az MKP stabilan 5% alatt teljesít, a választók egyre kisebb hányadát tudják megszólítani. Az egyetlen esély a 2020-as parlamenti bejutásukra egy választási koalíció megkötése lett volna, ezt viszont a Híd elutasította. Úgy éreztük, hogy
ez az esély pedig egy széles összefogásban ölthet testet. A választók összefogást akartak, személyi és tartalmi megújulással, ezt fogjuk megteremteni.
Már van egy Híd nevű szerveződés, ahogy egy magát Közösségnek nevező párt is a magyar szavazókat célozva. Nem tud már egyikük sem a magyar összefogás platformja lenni?
A felmérések és az idei választási eredmények alapján nem. Ha lett volna rá esélyük, nincs az Összefogás. Mozgalmunk reakció a jelenlegi kilátástalan helyzetre. Az elmúlt tíz év a politikai megosztottságról, a Híd és az MKP szembenállásáról, egymás leszalámizásáról szólt – ennek legfőbb áldozata pedig a felvidéki magyarság. Ennek kell véget vetni, összefogás nélkül nincs se képviselet, se program, se megmaradás. Dél-Szlovákia az elmúlt 30 év egyik legnagyobb vesztese, alig érkezett befektetés, a munkanélküliség magasabb az átlagosnál, a fizetések alacsonyak, gyenge a közlekedési, oktatási és egészségügyi infrastruktúra, közben pedig a népszámlálások szerint
Súlyos kihívások, melyekre senki sem tudott választ adni. Pedig a magyar érdekképviseletnek ezekre kellene felelnie.
Mi pontosan és mi akar lenni az Összefogás? Civil mozgalom? Platform? Fórum? Leendő párt? S ha párttá alakulnak, harmadik számú magyar erővé válnának vagy magukhoz szívnának 5+ százaléknyi magyar szavazót?
Az Összefogás egy politikai mozgalom, amely a parlamenti választásokon való indulás ambíciójával alakult. Csak egy új mozgalommal van esély arra, hogy megszólítsuk a csalódott, az eddigi pártoktól elfordult magyar választókat – ők vannak már többségben –, és hogy egy platformra tudjuk állítani az összefogásban érdekelt hiteles magyar politikusokat. Lehet, hogy merésznek tűnő terv fél év alatt teljesíteni a célt, de a magyar választók tényleg összefogást akarnak, és más esélyünk nincs: a Híd és az MKP külön-külön nem fogja tudni megugrani az 5%-ot. Ezt ők is tisztán látják, legfeljebb a 3%-os eredményre pályáznak, ami állami támogatást jelent. Ez viszont csak pár fizetett pártalkalmazott számára lehet cél, nem a magyar közösség számára.
Egyáltalán: csakis a magyar támogatók és szavazók meggyőzése a cél? Üzennek valamit a szlovák választóknak? Lehet közük az Összefogáshoz, vagy ez egy magyar belügy?
Értelemszerűen
nincsenek olyan illúzióink, hogy ezzel a programmal szlovák tömegeket is meg lehet szólítani. A szlovákokkal pártszinten kell együttműködni: a parlamentben, a kormányban. Korábban is ez volt a gyakorlat.
Ha párttá alakulnak, milyen viszonyra törekednek egyrészt az MKP-val, másrészt a Híddal?
Mindenkivel partneri viszonyra törekszünk, aki nyitott az összefogásra. Nem a szembenállás a cél.
Mózes Szabolcs és Orosz Örs
A szlovák politikai erők közül kiket tartanak potenciális ellenfeleiknek, illetve lehetséges barátaiknak, szövetségeseiknek?
Szlovákia és benne a magyar közösség érdeke az, hogy a jelenlegi kormány távozzon. A Smer 2006-tól szisztematikusan maffiaállamot épített, amely most omlik össze. Nem lehet partner a hagyományosan magyarellenes SNS és a Kotleba-féle neonáci párt sem. A magyar sajtóban olykor olyan interpretációk is megjelennek, hogy egy kormányváltás gyökeres fordulatot hozna a V4-es vagy a szlovák külpolitikában. Ez így nem állja meg a helyét,
Ezért is fontos, hogy a leendő kabinetben jelen legyen a magyar érdekképviselet, amely mindig a mérleg nyelve tudott lenni.
Hogyan, milyen eszközökkel akarják megszólítani az embereket és hogyan kívánnak mozgalmat építeni? A legközelebbi választásnak mindenképp nekifutnak Összefogásként?
Ha összegyűjtjük a bejegyzéshez szükséges 10 ezer aláírást és a következő három hónapban lesz igény az Összefogásra, akkor mindenképpen. Az embereket a tartalommal és az üzenettel lehet megszólítani, az összefogás üzenetével és azzal, hogy ez az egyetlen valós esély. Valódi program nélkül viszont ez teljesíthetetlen.
Személy szerint eddig újságíróként, illetve a Pozsonyi Magyar Szakkollégium vezetőjeként lett ismert, lapunknak is publicistája, illetve a magyar aktivizmusban eddig is részt vett. Lehet ennyifajta nyilvános szerepet egyszerre vinni, a közélettel kívülről, belülről és „oldalról” is foglalkozni? Mik a távlati céljai?
Értelemszerűen elemezni és kommentárokat írni mozgalmi emberként nem lehet, ilyenkor az ember tevékenysége válik elemzés tárgyává, így ezeket az aktivitásokat leállítottam. Ez így korrekt. A közösségi jellegű aktivitásokat viszont nem kell tartaléklángra kapcsolni, hiszen ettől lesz hiteles az érdekképviselet.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Helyszíni beszámoló a felvidéki magyar közösség megmozdulásáról.
Pozsonyban egyre bizonytalanabbnak tűnik a kormánykoalíció helyzete.
Maradjunk annyiban, hogy Viktória Strompová számára mindaddig egyáltalán nem volt fontos a magyar állampolgárság, amíg nem akart a Tisza Párt színeiben országgyűlési képviselőjelölt lenni.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Döbbenetes lépésre szánta el magát a szlovák parlament: büntetnék a kritikát, miközben a Beneš-dekrétumok sebei ma is véreznek. Íme egy megrázó családi vallomás a pokolról: a nagyapát fűtetlen marhavagonban vitték kényszermunkára, a házukat elvették, és a hatalom most azt üzeni: nemhogy jóvátétel nincs, de még az igazságot kimondani is tilos.
A Beneš-dekrétumok mai következményei és a börtönfenyegetés ellen szólalt fel.
Súlyos a klasszis csatár sérülése, hónapokig nem játszhat.
Ömlik a pénz a magyar családokhoz. Ígéretek helyett valóság.
