Támogatom a DK és az MSZP egyesülését

„Az elmúlt években a szocialista párt mintha szándékosan mindig a pártszövetségesei alá rendelné magát. Mi az oka, hogy az MSZP sem miniszterelnököt, sem pedig főpolgármester-jelöltet nem a saját soraiból állított? Miért nincsenek kiemelkedő politikai vezetői?

Személyes véleményem, hogy Karácsony Gergely alkalmas jelölt a főpolgármesteri tisztségre. Örülök annak, hogy a demokratikus oldal őt jelölte, az előválasztáson ő kapta a legnagyobb támogatást, és remélem, hogy el is fogja nyerni a főpolgármesteri tisztséget. Már jeleztem is neki, hogy szívesen segítem mindenben, amiben tudom. Győzelemre esélyes miniszterelnök-jelöltet nem tudnék megnevezni, de még van idő ilyet kiválasztani. Talán meglepő, de szerintem pozitív, hogy az MSZP vezetése most nem ragaszkodik mindenáron saját miniszterelnök-jelölthöz. Ma is határozott véleményem, hogy 2014-ben hiba volt a pártnak a saját jelöltjéhez, Mesterházy Attilához ragaszkodnia, be kellett volna állni a sokkal tapasztaltabb és komoly nemzetközi támogatással is rendelkező Bajnai Gordon mögé. Abban nem vagyok biztos, hogy nyert volna, de abban igen, hogy a Fidesz nem kapott volna kétharmados többséget. A kiemelkedő vezetők hiánya pedig azzal függ össze, hogy 2010 óta elsősorban azok kerültek be a párt vezetésébe, akik a mindenkori elnök lojális támogatói voltak, és nem azok, akik a teljesítményükkel vívták ki bekerülésüket a »királycsinálók« körébe.

Korábban, a kilencvenes években vagy akár a kétezres években is, amikor még sikeres volt az MSZP, mindig önállóan indult neki a választásoknak. Mit gondol a mindenáron való összefogásra épülő ellenzéki választási stratégiáról? Hátrány ez inkább, vagy előny?

Az összefogást szerintem elengedhetetlenné teszik a kormányoldal és az ellenzéki pártok közötti erőviszonyok. A Fideszt a kétharmados fölénye legyőzhetetlenné teszi, hiszen a Fidesz egyetlen jelöltjével fél tucat egymással is versenyző ellenzéki jelölt áll szemben. A győzelmet választási körzetenként csak egyetlen, a teljes ellenzék által támogatott induló vívhatja ki.

Helyesnek tartja-e azt, hogy a jelenlegi balliberális ellenzéki politikusok, így a szocialista párt vezetői is általában elutasítják és kerülik a jobboldali sajtó megkereséseit?

Az ilyen elzárkózást súlyos hibának tartom. Ha egy politikus hisz abban, amit hirdet, akkor örül, ha nem csak a saját pártjához közel álló sajtóban szerepelhet. A másik oldalt támogató sajtón keresztül lehet új szavazókat megnyerni. A kampányban a célpontot elsősorban nem a már meggyőzött emberek jelentik, hanem a meggyőzendők. Közülük kerülhetnek ki az új szavazóink. Megjegyzem, engem már néhányszor ki akartak zárni a pártból, amiért elfogadtam például a Hír Tv vagy az Echo Tv meghívását. Ezt akkor láttam igazán komikusnak, amikor a szereplésemet követően megjelentek olyan sajtóvélemények, hogy »Kovács László felmosta a padlót a műsorvezetővel«. Ez persze erős túlzás volt, de az kiderült, hogy a szereplésem nem ártott az MSZP-nek. Viszont akkor sem éreztem elégtételt, amikor a főváros egyik kerületében olyan szocialista politikust zártak ki, aki korábban az én kizárásomat kezdeményezte. Meggyőződésem, hogy azt a politikust, aki hisz abban, amit hirdet, és azt érvekkel alátámasztva közérthetően fogalmazza meg, egyetlen műsorvezető vagy riporter sem tudja sarokba szorítani.”