Gyomorszáj és fügefalevél

„A nyári szelek pedig meglibbentették a rezsim legkényesebb pontját takaró fügefalevelet, és láthatóvá vált, milyen piciny a putyinizmus férfiassága. A Kremlből a magabiztos szólamok és a globális ambíciók ellenére már egy ötvenezres békés tüntetés is pánikreakciót vált ki – míg a francia demokrácia például kibírta a sárgamellényesek több hónapos, olykor erőszakos demonstrációit.

Fura dolog ez, minél görcsösebben próbál monolitnak látszani egy-egy autoriter rendszer, annál feltűnőbbek a repedései, annál jobban rettegnek a csúcson lévők és annál elszántabbak a változást követelők. A nagyvárosok pedig egyenesen a despoták Achilles-sarkai. Törökországban az isztambuli helyi választás elvesztése ingatta meg Recep Tayyip Erdogan legyőzhetetlenségének mítoszát, míg Oroszországban a moszkvai választási bizottság önleleplező döntései már a voksolás előtt megmutatták a rezsim gyengeségét. Nem meri megkockáztatni a demokratikus jelöltek áttörését, mert az országosan teremtene precedenst. 

A lassan húsz éve hatalmon lévő Putyin helyzete nem elég szilárd ahhoz, hogy elviseljen egy erős ellenzéki jelenlétet a moszkvai városi dumában. A hatalom nem bízik saját érveiben, abban, hogy vitában is meg tudja védeni az álláspontját. Marad tehát az erőszak, a demokrácia látszatának feladása. Ami azonban veszélyes, mert akár fel is gyorsíthatja a megállítani kívánt változást. Ez a diktátorok örök dilemmája.”