A diktatúra banalitása – Marinovich Endre és az állambiztonság

2019. július 14. 11:14

Ungváry Krisztián
Átlátszó
Soha nem gondoltam volna, hogy olyan helyzetbe fogok kerülni, hogy volt munkahelyi vezetőm állambiztonsági kapcsolatáról kell írnom.

„Még most sem késő tiszta vizet önteni a pohárba annak érdekében, hogy kiderüljön az ország mai közszereplőinek múltja. A múlt bevallása szünteti meg a diktatúra továbbélését, vágja el a zsarolhatóság és megfélemlíthetőség lehetőségeit. Ennek a gyógyító diskurzusnak egy eleme is ez a tanulmány. Másrészt pedig csak az ilyen ügyek ismeretében érthető meg az, miért vallott teljes kudarcot 1990 után a pártállami rendszerrel való szembenézés.

Az alábbi történet egy nagyobb állambiztonsági munka részlete. Soha nem gondoltam volna, hogy olyan helyzetbe fogok kerülni, hogy volt munkahelyi vezetőm állambiztonsági kapcsolatáról kell írnom. Az információk elhallgatását sem morális, sem szakmai szempontból nem tartom vállalhatónak.

Az itt szereplő adatok jelentős része ráadásul nem csak előttem ismert. A lábjegyzetekben említett dossziékat nemcsak kutatták már, hanem tartalmukból több publikáció is született. Emiatt teljesen értelmetlen lenne eltitkolni azokat tényeket, amelyeket egyébként bármikor bármelyik kutató megismerhet.

Az alábbi történet főszereplője Marinovich Endre, a Veritas történetkutató Intézet főigazgató helyettese, a legújabb kori kutatócsoport vezetője, 1991–1994 között Antall József kabinetfőnöke. Beosztásaiból külön-külön bármelyik elegendő indok arra, hogy megvizsgáljuk szerepét a pártállami időszakban, tudományos szempontból pedig felmerül az összeférhetetlenség kérdése is, amennyiben jelenlegi, az »igazság« feltárására irányuló (ámde az állambiztonság működését vizsgálni nem akaró) igyekezete nem hozható közös nevezőre az állambiztonsággal folytatott kapcsolatával. Súlyosbító tényező, hogy utóbbi körülmény eddig nem volt nyilvános, tehát vele szemben potenciálisan zsarolási alapként is szolgálhatott volna. Jelen írás egyik célja ennek az állapotnak megszüntetése és a nyilvánosság informálása.”

(Marinovich Endre válaszának szemléjét itt olvashatja)

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 82 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nekem ezzel csak egy gondom van: a szocik a rendszerváltás előestéjén rengeteg iratot eltüntettek saját magukról.
Most akkor jó lesz a maradékban mazsolázni?

Az igen!

Várjunk csak... jól látom az időrendi összefüggéseket?

1. 1989-90-ben megtörténik a rendszerváltás.
[30 év múlva]
2. 2019. június 15-én Ungváry Krisztián történész a Veritas kutatóintézet munkatársa.
3. 2019. július 9-én Ungváry Krisztián történész távozik a fenti kutatóintézettől.
4. 2019. július 14-én Ungváry Krisztián történész cikket tesz közzé a fenti kutatóintézet főigazgató-helyettesének állítólagos ügynökmúltjáról.

Csak nekem tűnik Ungváry Krisztián történész egy kisstílű, bosszúálló féregnek?

A mély állam - akik a szálakat a kezükben tartották - nálunk is összekeverte a lapokat.
Sok ügynök: nem volt ügynök.
Sok nem ügynök: ügynök volt.
És sok ügynök: ügynök volt.
Miért?
Természetesen így bárki mondhat bármit, tényszerűen igaz is, nem is.
Egy példa: a vallatók névsora, - ők aztán ügynökök voltak, a "legelső" vonalból! - máig nem került elő.
Mit gondolsz, miért?
Pontosan a nem tisztázott, hamis ügynök-"tények" miatt.

Ez az Ungváry is lelepleződött, pontosabban: leleplezte önmagát.
A mondás itt is igaz: krisztiános Ungváryból nem lesz szalonna...

Eső után köpönyeg.
A jó, nagy demokrata Árpi bácsiék, meg a Gyuláék szétmaratták a bizonyítékokat, annak bottal ütheted a nyomát...
A Nagy Darálás
"„Hogy mennyire lázas tevékenység folyt, arra jellemző, hogy még éjszaka is ment; az osztályvezető különvonult és ő a maga anyagát külön vitte… Az én páncélszekrényemben, amikor eljöttem a Szolgálattól, a telefonkönyvemen kívül semmi nem volt” – mesélte Bajcsi István, egykori főhadnagy. Így nézett ki a nagy belügyminisztériumi darálás, amely 1989 karácsonyától 1990 elejéig tartott. Ilyen mértékű iratmegsemmisítés talán csak nálunk történt, mégsem vettek elő senkit. Sőt, Kékesdi őrnagyék tudásukat 2002-ben is felhasználhatták a Kulcsár-ügyben. "
"Bár ma már tudjuk, hogy a legfelső szintről érkezett a parancs, akkoriban Diczig István vezérőrnagy váltig aláírás nélküli, titkársági utasításra hivatkozott („Komoly, névtelen, géppel írott feljelentés” – A tanú): „1989. január 1-én még 105 személyi dosszié volt ezen a csoportfőnökségen, és ebből a vizsgálat idejére már csak három maradt… A jegyzőkönyv nélküli iratmegsemmisítésre egy aláírás nélküli, miniszterhelyettesi titkárságról származó utasítás ment ki. Ez az utasítás a birtokunkban van. A Bizottság tagjai majd megtekinthetik” – magyarázta."
Horváth József vezérőrnagy (a III/III-as csoportfőnökség egykori vezetője): "Csak a Dunagate-botrány miatt kezdtünk darálni"
Horváth csak egy aprócska tényt hallgatott el: „a jegyzőkönyv nélküli darálások december 22-én kezdődtek, a Dunagate-botrány viszont csak január 5-én robbant ki”
Pallagi Ferenc miniszterhelyettes: „nem valamiféle politikai indítékú szemét eltüntetése volt. Ezt felelősséggel mondhatom. Kimondottan az Alkotmányból és a Büntetőtörvénykönyvből fakadó kötelességnek tekintettük az iratmegsemmisítést. December 18-án írtam alá azt a jóváhagyást, hogy induljon meg ez a munka...” (Vö.: Diczig aláírás nélküli meséje).
"Bajcsi István főhadnagy őszintén válaszolt: „Hogy mennyire lázas tevékenység folyt, arra jellemző, hogy még éjszaka is ment; az osztályvezető különvonult és ő a maga anyagát külön vitte. Kérdezte, hogy hol van a megsemmisítő gép, mert azokat az anyagokat saját maga kívánja megsemmisíteni. Nekünk nem is adta ide. Hatalmas mennyiségű iratanyag semmisült meg. Az én páncélszekrényemben, amikor eljöttem a Szolgálattól, a telefonkönyvemen kívül semmi nem volt.”
"A számtalan túlélő – modellváltó – egyike 2002 után főtanácsadója lett Tóth András szocialista titkosszolgálati államtitkárnak, akit leginkább a Kulcsár Attila-ügy tett ismertté. Nem véletlenül: az ő nevéhez (nevükhöz) fűződik a több száz oldalnyi lehallgatási jegyzőkönyv sietős ledarálása. Változó idők, változatlan módszerek."

Ez még az apjánál is ..., akit Ungváry Rudolfnak hívnak. Nyugodtan illik rá: a Vicsorgó.
Törvényszerű lenne?
Úgy néz ki, több annál.

És akikről beszélsz, a kommunisták által meghurcoltak családtagjai, kikre szavazzanak?

Kistarcsáról egyetemi hallgatónak lenni..., ez már teljesítmény...

Ha,
ha,
ha... 100%-os biztonsággal lehetne közzétenni a valódi ügynöklistát, azt Orbánék megtették volna.
100%-os az a lista, amely tartalmazza a ténylegesen, a kommunista rendszer szempontjából használható infókat jelentők névsorát.
Ilyen nincs, nem is volt, a bekormozás szándékos volt, az átláthatatlanságot biztosítandó, ez 100%.

A "terhelő" dokumentumokról is bebizonyosodott: sokat lejáratási célból hoztak létre, utólag.
Ezt a beszervezési kartonok eredetvizsgálata tisztázta.

Erre azt mondom: apád mocskos spicli volt, és ezt világgá kürtölöm, mindenhol.
és hivatkozok egy beszervezési kartonra.
(Ami hamis.)
Erre mit lépsz?
"A tartótiszt irathamisítással vádolta meg magát: azt mondta a bizottságnak, hogy az ügynöki munkára alkalmatlan püspök nevében csak azért állított ki 6-os kartont, hogy statisztikai jelentésében a saját tevékenységét igazolja."

Helyes, hogy ide hoztad a magyarságtól ellopott 242 milliárd dollárt?
Ki lehetett benne?
De helyesebb így: Ki NEM lehetett benne?
Fekete János nyilvánvalóan: nem.
G. Soros nyilvánvalóan: nem.
A brand, amihez tartoztak, tartoznak, nyilvánvalóan: nem.
Ez a brand, ez a pénzkezelő rend ugyanis kizárólag tisztes termeléssel keresi a pénzét.

Tkp. azt írnám: a 242 milliárd ellopott dollár és a kádári titkosszolgálat között a kapcsolat a lehető legszorosabb volt.
Különben ez a hatalmas spekulációs-zsarolásos rablás elképzelhetetlen lett volna.

_Minden_ levéltárnak vannak hiányzó iratai.

Vannak bizony. Különösen azokról, akiknek jó 8 év állt rendelkezésükre, hogy "kicsinosíthassák" azokat a levéltárakat. Pont olyan lett az a levéltár, amilyet ők szerettek volna, hogy legyen.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés