Hogy mégis számos reményt adó példa van, az mindenekelőtt a különböző kisközösségi mozgalmaknak és programoknak, a természettel harmóniát kereső emberek növekvő számának, a lokális civil társulásoknak és az egyházak teremtésvédelmi munkájának is köszönhető.
(A működő hazai és nemzetközi, helyi közösségeket teremtő és összefogó programokhoz lásd: Építőkockák egy új világhoz. Ökológia, közösség, boldogulás – helyben!, szerk. Takács-Sánta András és mások, Budapest, Andron, 2017.)
Ökológia és kereszténység
Az ökológiai szemléletnek jelentékeny keresztén alapjai, teológiai megalapozottsága és vallásos mintázatai vannak.
(Lásd például a Zöldellő egyház kötetet, az adventisták 1996-os állásfoglalását a természeti környezet pusztításáról, az 1997-es Debreceni Református Világtalálkozó kezdeményezését a földi élet védelmében, az ökogyülekezeti mozgalmat a reformátusoknál, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesületet a katolikusoknál stb.)
Az egyházak nem természet- vagy környezetvédelmet, hanem teremtésvédelmet folytatnak, ahol teológia és a hitélet mindennapi praxisa szorosan összekapcsolódik.
Amikor a keresztény kultúra védelmét hangsúlyozzuk,
fontos, hogy lássuk: a teremtett világ védelméről is beszélünk.
Kereszténység és ökológia kéz a kézben járnak, ezért nem lehet úgy a kereszténység védelméről beszélnünk, hogy nem helyezzük el ebben a dimenzióban a teremtett világ védelmét. Minthogy a természet védelme politikai aktus is, mert a közösség közös ügyét jelenti és közös fellépését igényli (éppen önmaga védelmében), úgy a politikai kereszténység sem értelmezhető természetvédelem nélkül.
A kérdés a következőképp tehető fel: valóban teremtőként tiszteljük-e az Urat, ha az általa teremtett világot nem becsüljük meg? Hiteles-e, igaz-e a hitünk, ha nem figyelünk a minket körülvevő világ őrzésére? Milyen értelemben követünk el bűnt a természet kizsákmányolásakor? A vallásos ember felelősséget vállal azért a helyért, ahol él, mert számára a tér nem homogén és nem semleges. (Vö. Mircea Eliade: A szent és a profán) A valahová születés és tartozás nem esetleges és nem a véletlen műve, a természet pedig nem absztakció, ami „rajtunk kívül” van.