Nemzeti Cédrusparancsnok

„Fogadni mernék, legtöbbjüknek fogalma sincs arról, mi az a falerisztika. Forduljanak hozzám bizalommal: én tudom. Igaz, csak tegnap óta, de így is fejjel emelkedem ki honfitársaim közül. Mint megtudtam, a falerisztika kitüntetéstudományt jelent. Az ilyen tárgyú szakkönyvekben külön fejezetet jár majd Magyarországnak.

Trócsányi igazságügyminiszter például a minap Nemzeti Cédrus lett. Nagyon büszke vagyok rá. Noha Csontváry képei óta a cédrus a mi szívünkhöz is közel áll, Budapesten eddig egyetlen példány volt belőle, Fedák Sári egykori parkjából maradt a második kerületben. Most már kettő lesz, a második a miniszter, aki Libanonban megkapta a Nemzeti Cédrus Rend parancsnoki fokozatát. Azt nem tudom, vannak-e alacsonyabb fokozatú cédrusközlegények is, de a szépséges fa Libanonban nemzeti jelkép, rajta van az ország zászlaján. Trócsányi azzal érdemelte ki, hogy a magyar kormány félmilliárd forinttal támogatja 33 ottani templom felújítását. Ami – őszintén mondom – derék dolog, Libanon ezer megpróbáltatáson ment át, minden segítséget megérdemel. Azon lehet vitatkozni, mire van a legnagyobb szükség egy olyan országban, amelyet 15 éves polgárháború dúlt, ahol nincs elég iskola, kórház, folyóvíz, áram, és milliónyi menekült család sátrakban húzza meg magát, de a fő, hogy a jótett fejében egy kormánytagunk Nemzeti Cédrussá nőtte ki magát. Addig sem szekál minket közigazgatási bíróságokkal.

Na és milyen volt, amikor az azeri diktátor felesége (sajnos nem eléggé közismert) érdemei elismeréseként egy rangos kitüntetés középkeresztjét vihette haza emlékbe? A nők szeretik az ilyen cuki szuveníreket, és ez mégiscsak mutatósabb, mint egy »I love Budapest« feliratú kötény vagy a matyó legénykét formázó dugóhúzó. Remélem, zárható vitrinbe tették, mert a hölgy párjának kezéhez olykor odaragadhat valami, pár éve az első volt a világ legkorruptabb politikusainak listáján. Tavaly Szijjártó mindenesetre átadott egy medált azeri kollégájának is. Nem kell sok idő, és a gyilkos is kap valami szép érdemérmet, elvégre ő alapozta meg a meghitt viszonyt. »Mostan baltás gyilkosról álmodom« – mondogathatta egymásnak Kosztolányi után szabadon a két külügyminiszter.”