Ledől az utolsó csatlós tabuja

2019. április 9. 14:51

Krómer István
Magyar Nemzet
A magyar elit reménytelenül követni próbált nyugati példaképei bűnös közömbösségükkel cinikusan kiszolgáltattak minket az Euró­pa fölé növekedni hagyott egyik, majd nem sokkal később a másik szörnyeteg kényének-kedvének.

Borhi László külföldi levéltárakban kutatva olyan tényeket tárt elénk, amelyek nemcsak új megvilágításba helyezik a vészkorszakot, de valósággal romba döntik a »fasiszta utolsó csatlós« narratíva érdekből, ideológiából és cinikus propagandából formált építményét. Korszakos pillanat tanúi vagyunk: az igazság szikrája átütötte a hazugság páncélját, és tekintélyes szakértők egybehangzó álláspontja mossa le a Káin-bélyeget egykori sok szempontból gyarló, de semmiképpen sem tömeggyilkos elitünk homlokáról. Karsai László ugyanis szakmai életútja tekintélyével, ha némileg kényszeredetten is, de visszaigazolta a történész állítását: Borhinak »sajnos igaza van«. (...)

Világos, egyértelmű szavak, amelyek rávilágítanak hazánk második világháborús csapdahelyzetére, ezen belül arra, ahogy a magyar elit reménytelenül követni próbált nyugati példaképei bűnös közömbösségükkel cinikusan kiszolgáltattak minket az Euró­pa fölé növekedni hagyott egyik, majd nem sokkal később a másik szörnyeteg kényének-kedvének. A Molotov–Ribbentrop-féle harapófogó két ága közé szorulva Magyarországnak sem volt választási lehetősége. A Nyugattól magára hagyva két brutális diktatúra közül kényszerűségből ahhoz igazodott, amelyik éppen nagyobb erővel nehezedett rá. A brit kormány a második bécsi döntés kapcsán formálisan is jelezte térségünk iránti érdektelenségét. Borhi László interjújában rámutat: »Amerikában is tudták, hogy a magyar vezetés kulturáltabb része angolbarát volt. Ez evidencia, csak ma már nem szabad mondani, mert akkor megvádolnak politikai alapon, hogy tisztára akarod mosni Horthyt.«

Helyzetünk kilátástalanságát, végzetes geopolitikai meghatározottságát mindennél jobban jelzi, hogy térségünk népei politikai rendszereiktől, szövetségesi viszonyaiktól, kormányzati és hadszíntéri teljesítményüktől függetlenül a háború végén ugyanoda jutottak. Groteszk módon teszi egyértelművé és cáfolhatatlanná mindezt a lengyelek sorsa, akiknek védelmében formálisan a világháború kitört, s akik iszonyú véráldozatokat hozva a kétoldali megszállás miatt végül megkapták azt, amit mi is: a vesztes pozíciót. De mindezek ellenére újra és újra felcsendült a „németbarát politikát” kárhoztató, korlátolt vádaskodás. Mintha ebben a térben és időben lehetett volna, mintha bárki képes lett volna másféle politikát folytatni. Borhi László szerint természetesen nem volt lehetőség elszakadni a német szövetségtől. »Hiszen még az ellenfél is azt akarta, hogy ez ne legyen lehetséges.«

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 30 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Régen ismert a megszállás várható következménye:
London, 1943. október 14.
Mr A. W. G. RANDALL KÜLÜGYI TANÁCSOS FELJEGYZÉSE L. B. NAMIER PROFESSZORRAL FOLYTATOTT BESZÉLGETÉSÉRÕL:

“Namier professzor (Jewish Agency) tegnap közölte velem, munkatársai súlyos aggodalommal gondoltak azokra a lehetséges következményekre, amelyek a Magyarországon viszonylagos biztonságban élő 800 000 zsidót sújtanák, ha a magyar kormány idő előtt szakítana Németországgal...

Namier professzor közölte: a zsidókat illetően az egyetlen remény, hogy a magyarok nem tesznek semmit addig, amíg gyakorlatilag nem látszik valószínűnek, hogy a németek már nem lesznek képesek reagálni.”

(A fenti dokumentumot teljes terjedelmében közölte: Magyar - brit titkos tárgyalások 1943-ban, Kossuth Könyvkiadó, 1978. A Jewish Agency a Cionista Világszövetség vezető szerve, a palesztinai zsidóság
érdekképviseleti szervezete.)

És ezért?
Az Eviani Konferenciáról (1938. július 6-15):
A Roosevelt elnök kezdeményezésére összehívott konferencián azt vitatták meg a résztvevők, hol lehetne elhelyezni a náci Németország üldöztetései elől menekülő több százezer zsidót.
Maga Adolf Hitler is üdvözölte a kezdeményezést:
“Csak remélhetem, hogy a másik világ, amely olyan mély rokonszenvvel viszonyul ezekhez a bűnözőkhöz [értsd: a zsidókhoz], eléggé nagylelkű lesz, hogy rokonszenvét gyakorlati segítségre váltsa. Mi, a magunk részéről készen állunk, hogy mindezeket a bűnözőket ezen az országok rendelkezésére bocsássuk, minden rendelkezésünkre álló eszközzel, akár luxushajókkal is.”
A konferencia eredménye végzetes: Ausztrália, Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Írország, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Svédország, Svájc, Nagy-Britannia, USA, valamint a latin-amerikai országok mind elzárkóztak, egyedül az apró karibi szigetország, a Dominikai Köztársaság, fogadott volna be százezer menekültet. A gyakorlatban végül még ide is csak 800 menekült jutott el…
(http://www.tudozsido.com/post/..)

"mossa le a Káin-bélyeget"

Ki a fene vette valaha komolyan Magyarországon ezt az "utolsó csatlós" marhaságot, leszámítva a komcsikat és a magyar zsidók egy részét?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés