Jobbik

Nem ciki a Jobbik – Mirkóczki Ádám a Mandinernek

2019. március 19. 09:39

A Fidesz ámokfutása már messze túlment a 2010 előtti rossz szociálliberális kormányzáson – mondja Mirkóczki Ádám a Mandinernek. A Jobbik politikusát arról is kérdeztük, miért ünnepel közösen a Jobbik azokkal, akiket korábban ő maga nevezett „bukott gazembereknek” és „tolvajpártoknak”. De beszéltünk Gyöngyösi hírhedt listázós beszédéről, Szávay István ügyéről, a Jobbik néppártosodásáról. Arra is válaszol, mennyire ciki a Jobbik, és együttműködne-e Egerben a Fidesszel. Nagyinterjúnk.

Egerben civil logó alatt indul a polgármesteri címért. Ennyire ciki a Jobbik?

Nem, dehogy. Egerben politikatörténeti pillanat valósult meg ezzel a példátlanul széleskörű összefogással, amely a heterogén egri társadalom hatalmas részét lefedi. Az egyesülettel azt kívántuk demonstrálni, hogy sokaknak helye van köztünk, és nem arról van szó, hogy az ellenzéki pártok leültek, és a 2014-es vagy a 2018-as pártlistás eredményeket összeadva arra jutottak, hogy együtt nyerhetnek. Ha csak az lett volna a cél, hogy az ellenzéki pártok támogatottságát összeadjuk, akkor a nevem mögött elég lett volna az összes ellenzéki párt logóját feltüntetni.

A szervezet elnökségi tagjai mégis helyi pártpolitikusok.

Az volt a célom, hogy ne a pártok köré épüljön a közösség, hanem egy program mögé. Egy éve zajlik az egyeztetés, nagyon sok kompromisszummal, nagyon sok lemondással járt, és ennek eredményeként született egy majdnem kész program, amit mindenki elfogad. Ez megakadályozza azt, hogy bármelyik budapesti pártközpontból beleszóljanak abba, hogy Egerben mit, hogyan tegyünk. Ráadásul a pártlogók elhagyásával szélesebb összefogás jött létre, hiszen akiket egyébként taszít a pártpolitika, azok is szép számmal csatlakoznak. A legfontosabb pedig az, hogy

minden párt a legfelsőbb szinten elfogadta azt, hogy nincs beleszólásuk az egri ügyekbe.

Hogyan lehet független a budapesti pártközponttól az, aki a Jobbik országgyűlési képviselője. Nem álcivil szervezetről van szó?

Attól civil a szervezetünk, hogy egyetlen pártnak sincs semmiféle befolyása az egyesület fölött. Ugyanakkor egy politikus korábbi közéleti munkája nem határozza azt meg, hogy a jövőben akár más minőségű szerepben dolgozzon. Miért kérdőjelezném meg bárkinek azon álláspontját, hogy ő az egyesület programját elfogadva, úgy kíván Egerért tenni, hogy nem valamelyik pártközpontból diktálnak számára? Ezt inkább üdvözlendő dolognak tartom, nincs benne semmiféle pártpolitikai trükk. Tud nekem bárki olyan egri problémát, ügyet mondani, amelyre kizárólag pártpolitikai válasz adható? Nincs ilyen.

Ugyanilyen formációt hozott létre az ellenzék Nagykanizsán, Szombathelyen, valamint Hódmezővásárhelyen is. Úgy tűnik ez egy bevált recept arra, hogy a lejáratódott ellenzéki pártoknak ne kelljen felvállalniuk a nevüket, logójukat.

Ha polgármesterjelöltként az összes ellenzéki párt logója a nevem mellett szerepelne, azt mutatnám, hogy én elfogadom az MSZP, az LMP, a Momentum, valamint a DK ideológiáját, értékrendjét, országos célkitűzéseit. Miközben százezer kérdésben vitázunk egymással. Mégis, ha valahol van értelme félretenni a pártpolitikát, az éppen a helyhatósági választás.

Egy várost nem pártlogika szerint kell irányítani,

és a helyi ügyeket sem így kell megoldani. Az egyesület épp azt demonstrálja, hogy itt nincs helye pártpolitikának. 

Ebben az egész összefogásban nincsen szerepe annak, hogy a Jobbik rengeteget vesztett tagságából? Nem arról van szó, hogy a párt egyedül már nem tudna elég képviselőjelöltet állítani minden körzetben, nincs elég aktivistájuk a kampányhoz, egyedül gyengék, ezért szükség van a többi pártra?

Nem. Ahhoz, hogy megértse, miért és miben van szükség változtatásra, Egerben kellene élnie. A Fidesz hatalomtechnikai módszere az, hogy az „oszd meg és uralkodj” elve alapján elfoglalja a centrumot, és megpróbálja a többi politikai közösséget magától jobb vagy baloldalon tartani. A szükséges változásokat ezért önállóan senki nem tudja elérni, de ha együttműködünk, sikerülhet, hiszen

mi váltunk a többséggé, mi vagyunk az igazi centrum.

Az együttműködésnek egyetlen egy feltétele van: a közös program. 

Azt mondja, hogy ismerni kell az egri viszonyokat. Az Egerben élő volt jobbikosok szerint korántsem biztos, hogy lenne elég jelöltjük, és már a 2018-as választások idején is fizetniük kellett a szavazatszámlálók egy részét.

Lenne elég jelöltünk és korábban is honoráltuk a szavazatszámlálóink munkáját. Azok az emberek, akik ezeket a félinformációkat adták önöknek – nem akarok tippelni, de nagyjából sejtem, hogy kikről van szó –, 2018 januárjában azt mondták, hogy nélkülük a 10 százalékot sem fogom elérni és az egri Jobbik össze fog omlani. Erre elég keményen rácáfoltam a megszerzett majd 40 százalékommal, sőt Eger városát meg is nyertem. 

Az említettek közül többen már a Mi Hazánk Mozgalomban politizálnak, és azt mondják, azért oszlatták fel az alapszervezetet, mert ők nem tudtak azonosulni a Jobbik irányváltásával.

A szervezetet inaktivitás miatt oszlattuk fel. Azonban kétségtelenül voltak köztük, akik a néppártosodással sem tudtak azonosulni. Ők a 2006-os és 2010-es tematikában képzelték el a következő ötven évet is. A politika és a közélet azonban sokkal több rugalmasságot kíván, hiszen 2019-ben helyi és országos szinten egyaránt teljesen más kihívásokkal állunk szemben, mint 2006-ban és 2010-ben.

Ha már a 2006 és 2010 közötti időszakot említi, épp ön mondta a Jobbik kapcsán, hogy „az a retorika, ami 2010 előtt ment, az nem volt igaz”. Most mivel győzne meg egy választót arról, hogy két év múlva nem jelenti majd ki, hogy amit most mond, az nem volt igaz?

Örülnék, ha abból az ötvenperces interjúból nem csak ezt a fél mondatot idéznék, hanem az azt megelőző kérdést, és az ott elmondott mondatokat. Arra reagáltam, hogy az újságíró megkérdőjelezte, hogy mi valóban demokraták lennénk, szerinte csak az antiszemitizmusunk leplezése miatt változtattunk a kommunikációnkon. Én pedig azokra a múltbéli kijelentésekre gondoltam, hogy nem voltak igazak, amelyek egyesek részéről elhangzottak és megkaptuk értük a sok negatív stigmát. Kár, hogy nem mondtam konkrétumokat és neveket, mert úgy mindenki értette volna.

Most itt a lehetőség. Mondjon konkrétumokat és neveket!

Nincs már értelme. De akit érdekel, idézze fel, hogy kik voltak azok, akik előszeretettel tettek provokatív megjegyzéseket. Elhangzottak jobbikosoktól nagyon kemény, adott esetben másokat sértő megnyilatkozások, de

ezeket nem azért mondták, mert azt komolyan is gondolták, hanem azért, hogy a téma ott legyen a hírekben.

Abban az interjúban arról beszéltem, hogy azok a megnyilvánulások, amelyekért rasszistának meg antiszemitának bélyegeztek, azok nem voltak igazak. Én legalábbis nem ismertem magunk között sem antiszemitát, sem született rasszistát. 

Gyöngyösi Márton 2012-ben a parlamentben zsidó származású magyar állampolgárok listázásáról beszélt. A Válasznak erről Gyöngyösi azt mondta, hogy Vona Gábor nyomására került be ez a rész a beszédbe.

Felállt a parlamentben és mondott egy nagyon rossz mondatot. Már ezerszer elmondtuk, hogy valójában nem hogy zsidókról, még csak nem is izraeli állampolgárokról, hanem a kettős állampolgárokról volt szó. Ott voltam azon az értekezleten, Vona Gábor ült az egyik oldalamon, Gyöngyösi Márton pedig a másikon. Vona valóban ragaszkodott hozzá, hogy az interpellációja végén fogalmazza meg azt, hogy épp itt lenne az ideje, hogy fölmérjük azt, hogy a magyar parlamentben hány magyar és bármilyen egyéb másik állampolgársággal rendelkező képviselő ül.

Gyöngyösi Márton eddig szerényen elhallgatta, hogy ő foggal, körömmel tiltakozott az ellen,

hogy ezt a témát hozzátegye, mondván, nem illik az interpellációjába.

Akkor nem csak az izraeli-magyar kettős állampolgárságú képviselőket, hanem általánosságban véve minden kettős állampolgársággal rendelkező képviselőt átvilágítottak volna?

Jól érti. Be is nyújtottunk egy javaslatot, amelyben semmilyen ország, semmilyen származás nincs feltüntetve. Azt az igényt fogalmaztuk meg nemzetközi példák alapján, hogy, ahogy a képviselők iskolai végzettsége, vagyonnyilatkozata is nyilvánosan hozzáférhető a Parlament honlapján, úgy a kettős- vagy többes állampolgárság is legyen nyilvános.

Eszerint a román-magyar kettős állampolgárságú erdélyi magyarokat is listáznák?

Hagyjuk már ezt a listázást!

Közérdekből nyilvános adatokról beszélünk. Nem is emelném ki a határon túli magyarokat, mert az egy speciális helyzet. Nem a külhoni magyarok jelentik a kockázatot. Ők történelmi tragédiákból adódóan, akaratukon kívül lettek több ország állampolgárai.

Az előbb mondta, hogy a javaslatukban semmilyen ország nem volt megjelölve, így ebbe beleesnének az erdélyi magyarok is.

De nem ők jelentik a kockázatot, ezt mindenki tudja. Viszont tételezzük fel, hogy egy magyar országgyűlési képviselő egyébként orosz-magyar kettős állampolgár, és egy paksi szerződésről vagy egy ukrajnai katonai szerepvállalásról kell szavaznia. Vajon ez esetben jelenthet-e nemzetbiztonsági kockázatot egy olyan ember szavazata, tevékenysége, aki mindkét országban állampolgár, akinek mindkét országhoz fűződik érzelmi, családi, gazdasági, politikai viszonya? A válasz az, hogy jelenthet.

A Jobbik nem általánosságban a kettős állampolgárokról, pláne nem az oroszokról beszélt, valahogy mindig csak az izraeli-magyar kettős állampolgárokban láttak nemzetbiztonsági kockázatot. Gyöngyösi például 2013-ban kijelentette, hogy „minden egyes izraeli állampolgár, járjon bárhol a világon, nemzetbiztonsági kockázatot jelent”.

Sosem tagadtuk le, hogy 2013-ig ez egy nagyon markáns politikai tartalom volt a Jobbikban, hogy ezekkel a kérdésekkel – mondjuk úgy – átlagon felül foglalkoztunk. 

Az előbb még 2010 volt a választóvonal, de mindegy is, hiszen bizonyíték van arra, hogy ez a „markáns politikai tartalom” még tavaly tavasszal is jelen volt a pártban. Szávay Istvánról jelent meg egy a tisztújító kongresszuson készült hangfelvétel, amelyen azzal henceg, hogy leütött egy zsidó nőt, ahogy ő fogalmaz, „egy kampós orrú rohadékot”.

Ha ön ismerné Szávay Istvánt, akkor

nem gondolom, hogy azt mondaná, hogy ő egy antiszemita vagy rasszista ember.

Volt egy borzasztó kijelentése.

Konkrétan bűncselekmény elkövetésével hencegett.

De nem történt bűncselekmény.

Akkor Szávay István nem mondott igazat?

Nem mondott igazat, mert nem történt ilyen. Én nem tudok azzal a szituációval mit kezdeni, amit Szávay István ott és akkor mondott.

Őt kellene megkérdezni, hogy ezt miért tette, milyen indíttatásból. Nem tudom.

Eltekintve attól, hogy igaz vagy sem, mit mond el a jobbikos közegről az, hogy egy zsidó származású nő megverésével dicsekedni lehet a párttársaknak?

Azt tegyük hozzá, hogy ez egy titokban rögzített hangfelvétel, ahogy önök is, úgy én is száz százalékig biztos vagyok benne, hogy magánbeszélgetésekben, nem hivatalos közegben, baráti körben egészen másképp fogalmaz az ember, mint a nagy nyilvánosság előtt. Nem tudom, hogy kiknek mondta ezeket az ominózus mondatokat, vagy kikkel zajlott ez a beszélgetés. Nem pozitívum, az tény.

Ezt a beszélgetést szinte biztosan egy párton belüli személy vette fel. Nem fél attól, hogy esetleg önről is előkerül valami hasonló kompromittáló hangfelvétel? Egy náci karlendítés, egy zsidózás vagy egy cigányozás.

Náci karlendítés megjelenésétől nem félek.

Nem tudom, hogy évekkel ezelőtt készített-e bárki felvételt valamilyen magánbeszélgetésemről, amelyben esetleg szerepelnek olyan mondatok, amelyek kontextusukból kiragadva, félreértelmezve kellemetlenek lennének.

Mindezek fényében mennyire hiteles a Jobbik néppártosodása?

Sokan dolgoznak nagy erőkkel azon, hogy ne tűnjön hitelesnek.

Nem tartom hiba nélkülinek a munkánkat,

mindenki hibázik, aki dolgozik, de a politikánk hitelességéhez és őszinteségéhez nem férhet kétség. Erre a választ éppen a tavaly májusban rendezett tisztújító kongresszus adta meg. Akkor lett volna hiteltelen a néppárti politikánk, ha a tagság arra az irányvonalra szavazott volna, amely a Jobbik 2006-2010-es régi irányát követte. 

Toroczkai Lászlóra vagy Dúró Dórára gondol?

Nem kell neveket kiemelni, sokan képviselték azt a vonalat. Egyébként amennyire látom a híreket, az ő kommunikációjuk valóban az 5-10 évvel ezelőtti Jobbik stílusát idézi. Inkább őket illetné a kérdés, hogy hiteles volt-e részükről, hogy a választás napjáig ők is a néppártosodás szükségességét hirdették. Nem mi fordultunk vissza.

Ehhez képest két éve ön nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, hogy „Toroczkai László – előnyére – nagyon megváltozott, azt is mondhatnám, lehiggadt. (...) Toroczkai László ma teljesen más habitusú ember, mint amilyen tíz éve volt”. Nem lát itt ellentmondást?

Toroczkai Lászlóról, mint polgármesterről beszéltem, és nekem az volt a benyomásom, hogy nagyon felelősen állt a saját településéhez, a saját önkormányzatához, saját választóihoz, amibe a teljes helyi ellenzék beletartozott. Komolyan gondoltam, amit akkor mondtam. Az pedig már az ő dolga, hogy most megint a Jobbik által használt régebbi kommunikációt használja. Ezzel nekem nincs dolgom.

Ugyanolyan őszinte átéléssel nyomták korábban a nemzeti radikalizmust, mint most a néppártosodást. Melyiknek lehet hinni?

Most visszakérdezhetnék, hogy mennyire tartja őszintének a Fideszt.

Melyik a Fidesz igazi arca?

A 1990 és 1994 közötti vagy mondjuk a 1998 és 2006 közötti, esetleg a 2010 utáni Fidesz? Láttuk már százezer arcát.

A Fideszről el tudja képzelni, hogy az MSZP-vel és a DK-val közösen tüntet március 15-én?

A magyar parlamentarizmus történetében egyetlen párt mondhatja el magáról azt a szégyent, hogy a Trianon-emléknapon testületileg kivonult a parlamenti ülésteremből, ez pedig a Fidesz volt. Máig nem kértek érte bocsánatot. Ők akkor azt tartották helyes cselekedetnek. Én viszont nem hibának, sokkal inkább erénynek tartom, ha valaki mer és tud is bocsánatot kérni. Nem hitelességi kérdés az, hogy mi 2006-2013 között másképp láttuk a világot és amit mondtunk, azt komolyan is gondoltuk akkor. Komolyan gondoltuk például a csendőrség visszaállítását is.

Ezeket most is fenntartják?

Most már szenzitívebben állunk ilyen kényes kérdésekhez azért, mert sokkal inkább figyelembe vesszük mások érzéseit és szempontjait is. A kérdés az, képesek vagyunk-e úgy vitázni másokkal, hogy közben mi is meggyőzhetőek legyünk, ha nincs igazunk. A Jobbiknak erénye, hogy minden támadással dacolva is képesek vagyunk belátni, hogy korábban miben hibáztunk, miben kell változtatnunk. Látjuk, hogy 2019-ben más válaszokat igényelnek bizonyos politikai, gazdasági, társadalmi kérdések, mint 2010-ben.

A szegregált oktatás kérdéséről hogyan gondolkodnak 2019-ben?

Ebben a kérdésben nem változtak az elképzeléseink. Ma is úgy gondoljuk, hogy

a szegregált oktatásnak helye van a rendszerben

ott, ahol szükség van rá, de nem származási, etnikai, vallási vagy nemi különbségek mentén, hanem például tanulmányi eredmények vagy magatartászavar alapján. Az én családomban sok pedagógus van, mindegyik arról beszél, hogy egy problémás gyermek képes egy teljes osztály tanítását ellehetetleníteni. Ezért kell differenciálva, akár osztály- vagy csoportbontásban oktatni, nevelni őket.

Tehát akkor önök sosem a cigány gyerekek külön oktatását értették szegregált oktatás alatt?

Soha. 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban is teljesen világos volt a kampány alatt, hogy miről beszélünk. A programunk csak teljesítményalapú szegregációról szólt.

A Jobbik közös március 15-i megemlékezésen vett részt az MSZP-vel, valamint Gyurcsány Ferenc pártjával. Ezekre a pártokra és politikusokra ön 2016-ban még azt mondta, hogy „bukott gazemberek” és „tolvajpártok”. Már nem „bukott gazemberek” és „tolvajpártok”?

Az elszámoltatásról beszéltem akkor. Azok, akik 2010-re rossz helyzetbe juttatták Magyarországot, most azért indulhatnak a választáson, mert a Fidesz nem számoltatta el őket. 2010-ben megígérték az elszámoltatást, de nem számoltattak el senkit. Több volt az elszámoltatásért felelős kormánybiztos, mint ahány elszámoltatott politikus.

Tehát, mivel a Fidesz nem számoltatta el a „tolvajpártokat”, önök összefognak velük.

Nem. Az ellenzéki pártoknak komoly küzdelmei, rendezni való ügyei vannak és lesznek egymással. Az elsődleges feladat most az, hogy ezen kérdések rendezéséhez megteremtsük a politikai keretet. Ráadásul

a szociálliberálisok 2010 előtti rossz kormányzásán a Fidesz-kormányok ámokfutása ma már messze túlment

bizonyos kérdésekben.

Milyen kérdéseket rendezne a „tolvajpártokkal”?

Jöhetnek itt a sok évvel ezelőtti nyilatkozatainkkal, de ma vannak olyan minimumok, amelyekben mindannyian egyetértünk: például a választási rendszer vagy a médiahelyzet. S ha már a saját nyilatkozataimmal szembesítenek, had jegyezzem meg, hogy

ugyanazon kérdésről másképp beszéltem hatévesen, mint mondjuk tizenkét évesen vagy épp tizennyolc évesen.

Ebben mi a hihetetlen? Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen mértékben megváltozik a politikai helyzet Magyarországon. A Fideszről is mást gondoltunk 2010-ben és 2012-ben, mint most. Azt gondoltuk, hogy ők valóban egy keresztény, polgári, konzervatív párt. Aztán kiderült, hogy nem azok. Biztos vagyok benne, hogy a 2010-es Fidesz teljesen esélytelen lett volna most, a 2018-as Fidesszel szemben. A 2010-es Fidesz tavaly áprilisban nem tudott volna megjelenni a közszolgálati médiumokban, csak a lejáratás ment volna ellenük. Nem tudott volna „három igenes” népszavazást kezdeményezni, és hiába fordult volna bármivel az Alkotmánybírósághoz vagy az ügyészséghez. Pont abban látom a Fidesz legnagyobb katasztrófáját, hogy amikor nyilvánvalóan hibáznak, akkor nem az történik, hogy legalább csendben, a színfalak mögött megpróbálják a hibát kijavítani, hanem még inkább rátaposnak az őrület gázpedáljára. Ez látható például a közmédiával kapcsolatban. Mindenki számára ordít, hogy óriási a probléma, de mégsem tesznek semmit a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében. Ezeket a problémákat, ha lehetséges egyáltalán, csak együttesen tudják megoldani a pártok, ezért van szükség együttműködésre.

Az, ahogyan Egerben, Szombathelyen, Pécsen, más vidéki nagyvárosokban, Budapesten a közös ellenzéki jelöltekről tárgyalnak, azt sugallja, hogy a 2022-es országgyűlési választásokra modellezik a koordinációt. 2022-ben lesz teljes ellenzéki összefogás?

Nem tudok nyilatkozni egyetlen egy párt nevében sem arról, hogy mi lesz 2022-ben. Egy biztos, egy önkormányzati választás esetében, egy város ügyében lényegesen könnyebb bárkivel együttműködni, hiszen nem a pártpolitika dominál. Az egri költségvetésnek vagy a közlekedési kérdéseknek nincsenek ideológiai vonzatai. Az országgyűlési választások vagy az EP-választás más, mert ott ideológiákat is tartalmazó programok ütköznek, és

a Jobbik országos vagy európai programja borzasztóan messze van például a DK programjától.

Nincs is semmiféle együttműködés. Egerben higgye el, senki sem gondol most a 2022-es országgyűlési választásra.

Mégis volt olyan a Jobbikban, aki még ezt az együttműködést sem tudta elfogadni. Hegedűs Lórántné a közelmúltban lépett ki a pártból, távozását azzal indokolta, hogy „a posztkommunistákkal történő bármilyen közösségvállalás” ellentétes a neveltetésével és személyes meggyőződésével. 

Hegedűs Lórántné megfogalmazott egy nagyon markáns mondatot, ez az ő szubjektív véleménye. Tiszteletben tartom, de nekem más a véleményem. Ha az MSZP-t jelenleg posztkommunista pártnak tartjuk, akkor a Fideszt vajon minek kellene tartani? 

Amikor feljön az MSZP vagy a DK, akkor rendre a Fideszhez hasonlítja őket. A hatalomért akár a Fidesszel is összefognának?

Nem.

A Fideszt minimum bolsevik pártnak kellene tartani,

hogy ha az MSZP most posztkommunista.

Tegyük fel, hogy ön lesz az egri polgármester, de az egri közgyűlésben marad a fideszes többség. Tudna közösen kormányozni a helyi Fidesszel?

Ez nem rajtam múlna. Aki engem ismer, tudja, kompromisszumkereső és a konfliktusokat nem eszkalálni, hanem megoldani akaró ember vagyok. Nem gondolom, hogy én lennék akadálya a normális közgyűlési munkának és egy jó program megvalósulásának, sőt! De nem erre a verzióra készülünk, nem ez a cél, hanem a teljes megújulás.

Fotók: Földházi Árpád

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/145006

Ajánljuk még a témában