Furcsa antifasizmus

2019. február 22. 08:41

Gadó János
Szombat

Örülök, hogy egy párt, amely tíz évvel ezelőtt gyűlöletprogrammal és rasszista ellenségképpel szerzett szavazókat, mostanra ezt a programját elvetette.

„Néhány napja Köves Slomó hosszú interjút adott a kormánypárti Echo tévének, és ebben hűségesen felmondta a kormány által elvárt szöveget arról, hogy a Jobbikkal szövetkező baloldali ellenzék magát járatja le; hogy a Jobbikot mentegető Karácsony Gergely antifasizmusa hiteltelenné vált, stb.

Nem tett ugyanakkor említést arról, hogy a Jobbik időközben megtagadta rasszista, antiszemita múltját és igyekszik ugyanazokat a 21. századi értékeket hangoztatni, mint a mai európai pártok többsége. (Utalások ugyan elhangzottak erre a változásra, de ezt az evidens tényt nem nevezte néven.)

Nem feltétlen tartom bajnak, hogy a Jobbikot továbbra is bírálja, de azt már bajnak tartom, hogy alapvető tényektől igyekszik eltekinteni.

A Jobbik ugyanis a legnagyobb nyilvánosság előtt elfordult fasiszta elemekkel terhelt, gárdista múltjától és erősen igyekszik civilizált, európai arcot mutatni. Ezek után lehet azt mondani, hogy »egy szavukat sem hiszem«, hogy »kutyából nem lesz szalonna« vagy hogy »náciból nem lesz demokrata«, de e fordulatot nem tudomásul venni nem hiteles magatartás.

A Jobbik vezetői hatalmas interjúkban próbálják magyarázni a bizonyítványt, bizonygatják, hogy a listázást már akkor sem úgy értették, hogy sosem voltak antiszemiták (!) stb. Nagyon erősen próbálkoznak eurokonform irányváltásukat hitelesnek feltüntetni.

Nem állítom, hogy érvelésük feltétlenül meggyőző. Annak viszont feltétlenül örülök, hogy egy párt, amely tíz évvel ezelőtt virtigli gyűlöletprogrammal és töményen rasszista ellenségképpel szerzett szavazókat, mostanra »bejött a hidegről« és ezt a programját elvetette.

Azt sem állítom, hogy pálfordulásuk oka valamiféle humanista megvilágosodás lett volna, melynek során belátták, hogy az antiszemita, cigányellenes, stb. gyűlöletkeltés méltatlan dolog.

Pálfordulásuk oka az a – mérlegelő politikusokra jellemző – belátás volt, hogy a 20. századi, fasisztoid ellenségkép fenntartásával immár többet veszítenek, mint amennyit nyernek. Ugyanezt a pályát futotta be 10-15 évvel korábban a nyugat-európai szélsőjobb. Időközben ugyanis a 20. század öröksége, a Holokauszt-tudatosság, az antirasszizmus, a kisebbségvédelem olyannyira alapértékké vált a mai Európában, hogy aki – 20. századi fasiszta módjára – ezekkel szembehelyezkedik, az reménytelenül a perifériára szorul. Ez pedig politikai pártnak nem érdeke.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/143655

Ajánljuk még a témában