Miről szól valójában az MTA-botrány?

„Lassan lejár az Európai Unió hétéves hosszútávú költségvetése és készül az új. Erről már lehet tudni, hogy a – bármilyen módon, de addigra valószínűleg létrejövő – Brexit miatt kiesik egy nagy nettó befizető, tehát biztosan kevesebb lesz az elosztható pénz. A többi nettó befizető tagállam is hangot adott annak az óhajának, hogy szeretné csökkenteni a hozzájárulását a közösség kiadásaihoz (az emelésre vonatkozó próbálkozások már elhaltak), különösképpen azért, mert nem látják, hogy a nettó támogatott országokban megfelelően hasznosulnának az adófizetőik pénzei.

Az Európa-ellenes mozgalmak kezében komoly érv az új tagállamok felzárkózás-hiánya (»kidobott pénz«) a gazdasági teljesítmény, a jogállamiság, vagy épp a korrupciómentesség terén. A kohéziós pénzek várható visszavágásának egyik fő oka pont az Orbánék által barátinak tartott populista pártok követelése, ami persze, a konzervatívok elképzeléseivel is egybevág, tehát meglesz.

De erős nyomás alatt van a Közös Agrárpolitika is, ami a közösségi költségvetés aránytalanul nagy részét emészti fel, mesterséges versenyhátrányba hozza a mediterrán térség unión kívüli, de partner országainak gazdaságát, ellenben jelentős bevételt hoz a földbirtokos oligarchiának. Itt is brexitel az egyik legnagyobb haszonélvező, a királyi család, gyengül a KAP keretek megtartását követelő tábor, biztosra vehető visszavágás.

2021-től tehát kiesnek jelentős pénzek, amelyek leszívására Magyarországon 2010 után komoly rendszer épült fel. De lesznek olyan területek, amelyekre közös megegyezéssel többet fog áldozni az unió. A mértékek persze még kérdésesek, folyik az alku és az osztozkodás a maga minden mocskával, de a koncepció már világos.

Jelentősen megnőnek a kutatás-fejlesztés-innovációs célokra költhető összegek. Ergo: ezt kell majd megszerezni, erre kell kiépíteni az intézményrendszert, elhelyezni benne megfelelő pontokon azokat az embereket, akik tudják, mi a dolguk. Ezért nem maradhat független a kutatóintézetek hálózata.”