EP-választás

Meg kell őrizni azt az Európát, amit szeretünk – Gál Kinga a Mandinernek

2019. február 1. 08:11

„Jobb helyzetben vagyunk, mint a másik oldal. Jó, tiszta, nemzeti ügyet szolgálunk, és olyan álláspontot védünk, amiben hinni tudunk. Ez erőt ad” – mondja Gál Kinga fideszes EP-képviselő a Mandinernek. Az uniós politikus szerint az Európai Néppárt tagjain hatalmas a nyomás hazájukban, hogy ne támogassák a Fideszt. Gál Kingával a közelgő EP-választásról, annak tétjéről, a Minority SafePack esélyeiről és 15 évnyi európai politikai pályafutásáról is beszélgettünk.

2004 óta európai parlamenti képviselő, sokat alakult az európai politika ennyi idő alatt. Mit tart a legnagyobb változásnak a tizenöt évvel ezelőtti körülményekhez képest?

Sokat változott a Parlament, főleg tizenöt év távlatából figyelve a vitákat. A képviselők már kevésbé ideológiai alapú vitákat folytatnak. Ma az egész európai politika egy jól elkülöníthető válaszvonalra fűzhető fel, és ez nem más, mint a bevándorlás. Eddig is fel-feltűnt már konkrét migrációs vitáknál, vagy olyankor, amikor „meg kellett regulázni” bizonyos tagállamokat, akik nem akartak beállni a migránsokat befogadni kívánók sorába. De mostanra már általánosan nyilvánvalóvá vált a parlament megosztottsága a kérdést illetően, a választásokhoz közeledve pedig ez egyre jobban kikristályosodik. Egyrészről a befogadáspártiak támadnak mindenki mást, akik nem akarnak nyílt, befogadó társadalommá válni. Aztán vannak azok, mint Magyarország, akik azt mondják: álljunk meg, ez az ügy egész Európát fogja hosszú távon befolyásolni, nem csupán arról szól, hogy akarunk-e segíteni néhány menekültnek vagy sem. E mentén van most a legnagyobb konfliktus, és

nagyon türelmetlenné vált a bevándorláspárti oldal. Elképesztően harcias hangnemet ütnek meg,

csak azért, mert nem vagyunk hajlandóak beállni az általuk elképzelt helyes irányba. Ebből a szempontból nagyon örülök, hogy jönnek a választások, hátha egy új összetételű parlament visszalöki a normalitás világába a parlamenti vitát. 

Talán ez a legjobb válasz a kérdésére: az volt az érzésem a plenáris ülésen, hogy azoknak a képviselőknek, akik a fejünkre olvassák a legnagyobb valótlanságokat, mintha már semmi közük nem lenne a realitáshoz. Olyan, mintha egy elképzelt világban élnének, és ezt az elképzelt világot építenék. Van egy hangos többsége most az EP-nek – akik összeurópai szinten ugyan nincsenek többségben, de a parlamentben igen –, akik szerintem nem a valóságból indulnak ki. Nem abból indulnak ki, hogy az európai polgároknak mi ma a legnagyobb problémája, vagy mi lenne a legjobb Európa jövője szempontjából, hanem minél inkább fel akarják oldani azt az Európát, amit ismerünk és szeretünk. Ezzel a törekvéssel nem tudunk egyetérteni.

Mi most a legnagyobb hiányérzete a parlamentben?

Nemrég zajlott a parlamentben az alapvető jogok helyzetéről szóló vita és szavazás. Mivel a jogállamiságnak nincsenek objektíven definiált kritériumai, a migránsok jogait pedig mindenhova be akarják emelni, kreálnak hozzá egy új mechanizmust.

Az az ember érzése, hogy ha valamelyik tagállam nem támogatja a bevándorlást, az már nem is jogállam.  

Ez a tanulsága most mindennek, ami az EP-ben zajlik, és erről szólt gyakorlatilag a Sargentini-jelentés is. Teljesen mindegy volt neki, hogy mi a valóság az országban, az igazság legcsekélyebb mértéke sem érdekelte. A liberális sajtó nagy része pedig üdvrivalgással terjeszti ezeket az álhíreket. Hiszen amit a nyugati média velünk művel, az teljességgel kimeríti a „fake news” kategóriát.

A Sargentini-jelentés okozta megosztottság érezhető a mindennapi együttműködésben a Néppárton belül? Vagy azóta ez a téma már lecsengett?

Én azt látom, hogy a bizalom a Néppárton belül az irányunkban továbbra is fennáll, ezt a kongresszus Helsinkiben be is bizonyította. A néppárti kollégák ugyanakkor nagyon kemény támadásnak vannak folyamatosan kitéve miattunk a saját nemzeti sajtójuk révén. Ez az a sajtó, amely nem akarja megbocsátani Magyarország bevándorlásellenes álláspontját. Ebben a közegben kell ezeknek a képviselőknek megfelelniük. Néppárti képviselőtársaink, amikor jó nagy többséggel megszavazták a Sargentini-jelentést, akkor saját hazai pozíciójukat védték. A saját érdekük felülírta a szolidaritást. Nem azt mondom, hogy ez így van rendjén, de

ez egy nagyon komplex nyomásgyakorlás, amit kifejezetten rájuk gyakorolnak, hogy általuk is minket támadjanak.

Nagyon sokan így is állták a sarat. Közép-Európa ebben is összetartott, és értette, hogy miről van szó. Sokan a nyugati kollégák közül szerintem nem is értik, mi az, ami a háttérben ellenünk zajlik. A jelentésnek egyetlen célja volt, az, hogy megbüntessenek minket, mert fel merünk vállalni egy határozottan más migrációs álláspontot, már évek óta. Valahol az idő ezt a bevándorlás-ellenes álláspontot még igazolja is, ezért a támadások is keményebbek.

Milyen a a hangulat a Néppártban a kampány sűrűjében?

A Néppárt még mindig az EP legerősebb frakciója, és vélhetően az is marad. Éppen azért, mert nagy és tágas, sok minden belefér. A hangulat egyrészt bizakodó, hogy a Néppárt meg tud maradni erejében, másrészt azt látom, hogy egyre jobban érzékeli a realitást. A Néppárt még mindig az a pártcsalád, aki elmondja, hogy a biztonság és a migráció kérdése lesz a két meghatározó téma a kampányban. Persze akadnak olyanok a Néppárton belül is, akik saját nemzeti politikájukban egy jóval megengedőbb bevándorláspolitikát képviselnek. Legalábbis annál megengedőbbet, mint amit ma a közép-európai tagállamok pártjai képviselnek. 

A Fidesz által is támogatott Manfred Weber decemberben épp az nyilatkozta, hogy a Sargentini-jelentést nem a Fidesz ellen, hanem a magyarok ellen szavazta meg. Ő most a Néppárt csúcsjelöltje a májusi választásokon.

A szavazás időpontjában már pontosan tudhatta Weber, hogy ő az úgynevezett „Spitzenkandidat”, vagyis a Néppárt csúcsjelöltje a Bizottság elnöki tisztségére. Ahhoz, hogy a jelölést át tudja majd fordítani bizottsági elnökségre, kellenek majd a szavazatok több parlamenti frakcióból. Azt gondolom, hogy ehhez sakkjátszmát játszik. Egyébként

nem célom mentegetni Webert,

nagyon szerencsétlen nyilatkozat volt.  

Mit gondol, mi lesz az új parlament legnagyobb kihívása?

Az egyik, ha nem az eddigi legnagyobb téttel rendelkező európai választás elé nézünk. Az a feladatunk, hogy erősek maradjunk, és minél erősebb befolyásunk legyen az európai politikára. Az új parlamentnek az lesz a legnagyobb kihívása, hogy meg tudja-e őrizni Európát olyannak, amilyennek megörököltük. A Bizottság asztalán lévő, készülő jogszabályokat nézve azt látjuk, hogy a mi elképzeléseinkkel teljesen ellentétes a tervezett irány. Ha ez így megy tovább, húsz-harminc éven belül siralmas állapotba kerülünk, legalábbis a hagyományos Európa szemszögéből mindenképpen. Szerintem soha ekkora súlya nem volt még az EP-választásoknak, most igazán érdemes elmenni szavazni. Szerencsére ezt nagyon sokan látják Európa-szerte is. Van egy tiszta, egyértelmű tét, ami egész Európát érinti. Egyelőre ez a legnagyobb kihívás.

Előkelő helyen szerepel új fideszes EP-listán. Hogyan képzeli el a jövőjét? Több további cikluson keresztül is EP-képviselőként dolgozna tovább?

A küzdelemről szóltak az elmúlt évek, nem csak az elmúlt öt év, hanem az azt megelőző időszak is. A kezdetek óta a Bel-és Igazságügyi Bizottság tagja vagyok. Végigküzdöttük a soros elnökségünk időszakát 2011-ben az igaztalan támadások alatt. A hazai ellenzék végig gyepált minket, mert képtelenek voltak elfogadni a 2010-es demokratikus választás eredményét. Aztán jött a Tavares-jelentés és a többi, mindenbe belekötöttek. Egyre jobban körvonalazódott, hogy az alapprobléma az, hogy mi egy olyan országot képzelünk el, ahol mi mondjuk meg, kivel akarunk együtt élni. Jöttek az újabb és újabb viták, amik mind a LIBE-bizottságba lettek becsatornázva.

Nem véletlenül, hiszen köztudottan ebben a legerősebb a baloldal.

Például itt vitáztuk végig az egész Sargentini-jelentést is, ahol hiába ismételtük el az álláspontunkat, és hiába mutattunk rá a valótlanságokra. Kemény és küzdelmes időket éltünk át a munkatársaimmal együtt. A saját irodámban is mindig azt szoktam mondani, hogy mennyivel jobb helyzetben vagyunk, mint a másik oldal. Jó, tiszta, nemzeti ügyet szolgálunk, és olyan álláspontot védünk, amiben hinni tudunk. Ez erőt ad. 

Nőként és anyaként is aktívan részt vesz fideszes politika alakításában évek óta.

Amit Magyarországon a családpolitikában megtettünk, az szerintem óriási teljesítmény. A rendszert, amit kialakítottunk, egész Európa-szerte példaként kéne felmutatni. Nagyon büszke vagyok rá. Sajnos ma ez a családközpontú megközelítés hiányzik összuniós szinten. Nekünk megadatott az, hogy a nyugat-európai országok hibáiból okulva más módszerrel próbáljuk meg kezelni a demográfiai problémáinkat, erre épült ki ez a nagyon stabil családtámogatási rendszer otthon. Hiszek benne, hogy

a család értéke újra előtérbe került, a családon belül pedig mindenki egyenrangú: a férj, a feleség és a gyermek,

ez nagyon fontos. Akkor leszünk erősek, ha a családjaink erősek. Nekem nőként és anyaként is nagy kihívás ebben a kemény brüsszeli világban dolgozni, de segít, hogy van négy gyermekem. Miattuk és velük két lábbal a földön kell élni nap, mint nap. Azok a nők inkább látják, hogy mi az igazán fontos, és meg tudják különböztetni a lényegest a lényegtelentől, akiket otthon várnak a gyerekei.

Amióta EP-képviselő, azóta foglalkozik folyamatosan a külhoni magyarok és az európai nemzeti kisebbségek ügyével. Mi a helyzet most a Minority Safe Packkel? A tavaszi kampányhoz képest nagyon elcsitult a kezdeményezés körüli hírverés. 

Óriási dolog volt, hogy meglettek a szükséges aláírások: 1 128 385 aláírás gyűlt össze.  A kezdeményezők úgy döntöttek, megvárják az új Bizottságot a felterjesztéssel. Ez főleg annak a hárításnak és ellenséges fogadtatásnak köszönhető, amit a mostani Bizottságtól, főleg a Bizottság alelnökétől, Frans Timmermanstól kaptak. Félő volt, hogy a kezdeményezés elsüllyedne, és nem kapná meg azt a megfelelő figyelmet, amit egy több, mint egymillió ember által aláírt, összeurópai kezdeményezésnek meg kéne kapnia. Ezért az új Bizottságnál fogják előterjeszteni a nemzeti kisebbségek védelméről szóló indítványt. Nem veszett el semmi,

azért van csend, mert kivárnak.

Sokkal értékesebb az az óriási támogatás ami az ügy mögött van annál, mint ahogyan feltételezhetően azt most kezelnék Brüsszelben.  

Az Európai Parlamentben is hevesen vitáznak a Brexitről, annak aktuális állapotáról: mit gondol a jelenlegi helyzetről? 

Erre most még a brit miniszterelnök-asszony sem tudna érdemben válaszolni. Szerintem a problémák meg nem hallgatása vezetett valahol a brit kilépéshez. És biztos vagyok benne, hogy hozzájárult valahol a migrációs kérdés is.

Magyar szempontból hogyan értékelték a brit kilépést?

A mi szempontunkból az a legfontosabb, hogy meg tudjuk őrizni azoknak a magyaroknak a jogait, akik kint élnek, dolgoznak. Többször is biztosította a kormány a kint élőket, a britekkel és az EU-val folytatott összes tárgyalás is ezt támasztja alá: az esetleges kilépés ellenére se kerülnek majd hátrányba a kint élő honfitársaink.

(fotók: Gál Kinga EPP-irodája, MTI, Mandiner)

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/142237

Ajánljuk még a témában